SZENT TERÉZIA BENEDIKTA (EDITH STEIN)  KAPCSOLATA A SZŰZANYÁVAL

"Edith Stein azon igyekszik, hogy a nők tekintetét magasztos példaképükre, Máriára irányítsa, aki anya és egyszersmind szolgáló" - írja Waltraud Herbstrith, azaz az Istenanyáról nevezett Teréz nővér a Kölni Karmelben 1971-ben.

"Noha Waltraud Herbstrith maga személyesen nem ismerte Edithet, azt hiszem, mégis sikerült neki nagyon életközeli képet alkotni róla." ezt pedig Edith édestestvére, a New Yorkban élő Erna Biberstein írta szintén 1971-ben.

Mária a lelki anyaság példaképe

Ezen rövid bevezető után hagyatkozzunk kissé Waltraud Herbstrithre, s az ő gondolatain keresztül - nyilván a teljesség igénye nélkül - próbáljunk kissé részletesebben utánajámi Edith Stein - karmelita rendi nevén: A Keresztről nevezett Szent Terézia Benedikta - (1891-1942) a nőről és a Szűzanyáról alkotott gondolatvilágának és nézeteinek.

Tudjuk, hogy Edith nagy gondolkodó és egyúttal kiváló előadó is volt, és sokat foglalkozott a nők helyzetével is. Európában sok helyütt tartott előadást különböző témákban, s ezek között kiemelt helyen szerepeltek a nőkről és Máriáról szóló konferenciái. Waltraud Herbstrith az  "Edith Stein igazi arca" című könyvében (Ecdesia, 1988) a következőket írja: "Minden nőkérdést Mária magatartása alapján old meg. Rámutat arra is, hogy Krisztus a hívők tekintetét a mennyei Atyára irányítja, Máriának a feladata viszont, hogy az emberek szívét Fia felé fordítsa. Minden nőnek ez a feladata. A nőképzésnek is ez a célja. Edith szól a "virgo-mater" - "szűz és anya" ideálról. Ezen azt érti, hogy a nő egyaránt hivatott a testi anyaságra és a szüzességre is. De ahogy a természetes anyaság elképzelhetetlen a szűzi fényesség nélkül, vagyis a szív tisztasága és a belső önátadása nélkül, úgy a szüzességhez is feltétlenül szükséges az önzetlen anyai szeretet. Mindkét hivatást - akár a házasságban, akár a világi hivatásban, akár a szerzetesrendben - csak lelki anyasággal lehet tökéletesen megvalósítani. Edith számára ez jelenti az igazi női élet beteljesedését. Máriában ragyog fel legtisztábban a lelki, az önzetlen, jóságos anyaság. Máriát azért választja példaképnek, hogy a nőnek mindenfajta elhivatottságban biztos támaszt nyújtson."

A szerzetesrendi életet is csak lelki anyasággal lehet megvalósítani. Erre ő igen szép példát is adott az életével, hiszen feljegyezték róla, hogy nagyon szerette a gyermekeket. Puskely Mária Edith Stein egy volt tanítványa tanúságtételét szólaltatja meg, aki így nyilatkozik: "Rendkívüli szeretettel vett minket körül. Egészen anyai volt, mégsem jutott senkinek se eszébe, hogy ne engedelmeskedjék neki... Oly nagy volt a szíve: nyitott minden szép és nemes előtt, de mégis egészen csak Istené."[1]. Ugyancsak ebben a műben idézi fel a szerző egy zsidó férfi élményeit, akinek később a feleségével együtt sikerült megszöknie a westerborki táborból: "Az augusztus 5-én a táborba érkező foglyok közül békés és nyugodt magatartásával kitűnt Benedikta nővér. Leírhatatlan volt az újonnan érkezettek jajgatása, panasza, őrjöngő állapota. Benedikta nővér a nők között ment, mint a vigasztalás angyala: egyiket csitítgatta, a másikat simogatta. Sok anya az őrültséghez hasonló idegösszeomlás állapotába jutott, kábult módon hagyták, hogy gyermekeik jajgassanak. Benedikta nővér a kis gyermekekkel foglalkozott, mosdatta, fésülte őket, élelmet szerzett nekik, ápolgatta őket. Míg csak a táborban tartózkodott, oly szeretetreméltóan segített mindenkinek, hogy az ember egészen megdöbbent." Ugyanebben a könyvben olvashatjuk, hogy Edith az első világháborúban önkéntes betegápolást vállalt a Vöröskereszt szervezésében, s rendkívül odaadóan, áldozatkészen, szinte anyai módon segítette, ápolta a sebesülteket: "Edith tehetetlenül látja a haldoklók agóniáját; a szenvedőket a gyógyszerek mellett hol erélyes, hol vigasztaló, hol tréfás hangon csitítgatja. Éjjel, amikor több kórteremre is egyedül kell felügyelnie, fáradhatatlanul jár a vigasztaló szóra, szeretetre vágyó katonák között. Fogja a haldoklók kezét, mikor már nincs más tennivaló."

Azonosulás Jézussal és Máriával

Már megtérése előtt is a Szeretet vonzotta, és ezt gyakorolta embertársai irányában, a megtérése után pedig még tudatosabban azonosult Jézussal és Máriával, s az Ő szeretettől áthatott lelkületükkel. Ezt az azonosulást a következő szavakkal fogalmazza meg Edith: "Önmagunkat egy másik lénynek teljesen átadni a szeretetben, egészen a másik tulajdonává lenni és ezt a másikat egészen elfogadni - a női szív legmélyebb vágya... Csak Isten fogadhatja el az ember teljes odaadását úgy, hogy az el ne veszítse lelkét, hanem inkább megnyerje. Isten átadhatja önmagát az embernek úgy, hogy teljes lényét betöltse, önmagát mégse veszítse el."

A házasságról és a gyermeknevelésről egészen röviden a következőket vallja: "Az igazán szerető asszony azon igyekszik, hogy férjében meglássa az Urat... Tudni fogja, hogy gyermekeit az Úrtól kapja, és ezért őket az Úr számára kell felnevelnie." (Itt gondolhatunk Edith Stein nagyon érdekfeszítő kapcsolatára édesanyjával). Valóban elmondhatjuk, hogy senkinek sincs joga Isten előtt, hogy a másikat saját tulajdonának tekintse.

Majd a következő csodaszép megfigyelést teszi Máriával, a Szűzanyával kapcsolatosan: "Figyeljük meg az Istenanyát, aki mint társ is csöndes, határtalan bizalommal teljes, és hallgatagon tud engedelmeskedni. Hűséges és kitartó a szenvedésben, mindenben aláveti magát Isten akaratának, aki Józsefet emberi védelmezőjének, és a család láthatófejének szánta."

Az első emberpár szerető közösségének harmóniája felbomlott, és ezt helyre kell állítani. "Elsősorban attól függ a sikere - írja Edith -, hogy a nő mennyire követi Mária alázatos odaadását. A nőnek, mint társnak és anyának, különösen az a feladata, hogy éretté váljon a megváltó szeretetre."

Edith szerint a nő nem tekintheti - miként Mária sem tette ? ajándékként kapott gyermekét saját tulajdonának: "Isten kezéből kapta, Isten kezébe kell visszaadnia."

Mária tapintatosan és csendben visszavonul Fia mögé... Máriától a nő megtanulhatja, hogyan kell apró igényeiről lemondania azért, hogy egészen gyermeke szolgálatában álljon... A nőnek állandóan Máriára kellene tekintenie, bátorságot és erőt merítenie ahhoz, hogy női mivoltát egészen beteljesítse, mert "Mária anyasága ősképe minden anyaságnak. Miként ő tette, úgy kellene minden emberi anyának teljes lélekkel anyává válnia, hogy lelke gazdagságát gyermeke lelkébe árassza."