SZENT RUPERT

Salzburgi Szent Rupert (+718) püspök, hitvalló, a bajorok apostola, a germán frank törzsből, királyi nemzetségből, a Meroving dinasztia rokonságából származott. Worms püspöke volt, midőn a felemelkedő Karolingokkal viszályba kerülvén kénytelen volt elhagyni püspöki székhelyét (ebből az üldözésből ered hitvalló címe), és 696-ban rokonához Theodo Agilolfing bajor herceghez menekült Regensburgba.

Theodo herceg kérésére a felületesen keresztény bajor népet megerősítette hitében. (Az 500 óta ugyanazon a helyen élő bajor nép a középkorban politikailag ketté lett osztva. A keleti tartományok a 960-as években őrgrófsággá alakultak, majd ebből egy teljesen önálló ország jött létre 1156-ban Ausztria néven.)

Rupert keresztény templommá alakítatta át Regensburg és Altötting pogány germán szentélyeit. Az Alpokban missziós utat tett, majd le kívánt telepedni, hogy száműzetését hasznosan és rangjához méltó módon tölthesse el. Az avar határ közelsége ennek nem kedvezett, így az Alpok belsejében telepedett meg, és ott ahol a Fischbach belefolyik a Wallersee-be templomot építetett Szent Péter tiszteletének szentelve. Rövidesen értesült, hogy a közelben egy régi római település, a romos állapotban lévő Juvavum található egy működő kolostorral, a környéke pedig latinul beszélő régi keresztény rómaiakkal van benépesítve.

Ez jó alapnak tűnt egy evangelizációs központ számára, ezért 700-ban ide teszi át székhelyét, melyet Theodo herceg előzőleg Rupert kérésére, a környező vidékkel együtt neki ajándékozott. A város új alapítójának számít, melynek a Salzburg nevet adta. A kolostort újjászervezi, templomot épített, és iskolát alapít, ahová hazájából hívott kiváló tanítókat, akik között volt Szent Chuniald és Szent Gislar is. Saját pénzéből telekvásárlás útján bővítette a területet. Mint a környék ura, birtokát a rábízottak iránti felelősséggel kormányozta.

A terület a későbbi salzburgi püspökség, majd érsekség tulajdona lett, és ez a ruperti egyházi birtok alapozta meg Salzburg hosszú idejű függetlenségét. A salzburgi érsekek okos politikával, eleinte a császárt támogatva, majd az invesztitura harc kirobbanásakor a pápa mellé állva, de mindvégig leginkább a helyi regionális érdekeket szemelőtt tartva (vagyis nem nemzeti, hanem az európai egységet előtérbe helyező patrióta politikával) elérték, hogy a 13. századtól több mint fél évezredig, a 19. század elejéig, Salzburg tartománya irányításuk alatt önállóságot élvezett. (Vallásilag a vidék hagyományosan pápahű terület.)

Rupert 711-ben a közelben kolostort alapított, ezzel létrehozva a mai Bischofshofen települést. 714-ben Szűz Mária tiszteletére női kolostort alapított (Nonnenbergi bencés apácakolostor), melyet unokahúga Eintrud (Erentrudis) irányított. Ez a legrégibb ma is működő női kolostor német nyelvterületen.

Rupert az alapokat rakta le, az egyházszervezést a püspökség alapítását, Szent Bonifác végezte el 739-ben. Ettől kezdve Salzburg a keleti misszió, és a kultúra központjává vált. Adalwin salzburgi érsek (860-873) több templomot szentelt fel a Balaton mellett.

Rupert élete végén visszatérhetett püspöki székhelyére Wormsba, ahol rövidesen elhunyt. 774-ben Szent Virgil Salzburgban felszentelte a Szent Rupert Székesegyházat, földi maradványait ekkor hozták át Wormsból. Rupert a salzburgi érsekség fővédőszentje. Szorgalmazta a környék sóbányáinak fejlesztését, a helyi sóbányászok védőszentjükként tisztelik. Ünnepe halála napján március 27-én van. Sírja Salzburgban a Dómban vagyis a Szent Rupert Székesegyházban található.