Veres András püspök szentbeszéde elején arról szólt, hogy az embert folyamatosan foglalkoztatja a világ, szeretné megismerni az élet titkát, éppen ezért tudósok kutatják az élet eredetét. Továbbá azt is kutatják, hogy vannak-e hozzánk hasonló vagy tőlünk különböző élőlények a világban, a kozmoszban. Az Egyház hirdeti, hogy a materiális, földi világon túl is vannak létezők – mindenekelőtt Isten, az egész anyagvilág Teremtője –, és vannak olyan szellemi lények, akik szintén Isten teremtményei, mint mi, emberek, ők azonban nem rendelkeznek emberi testtel. Sokan kétkedve fogadják létezésüket, nem akarnak hinni a szellemi világ létezésében. Furcsa ez a magatartás, mert vannak, akik hisznek az ufókban, a földöntúli lényekben, de Isten és az angyalok létezését elutasítják.

Lehet-e személyes tapasztalata az embernek a szellemi világ létezőiről? – tette fel a kérdést a főpásztor. – A Szentírásból egyértelműen tudjuk, hogy Isten nem a teremtett világ része, hanem a világ Teremtője, aki materiálisan nem kötődik ehhez a világhoz. Azt is tudjuk, hogy léteznek angyalok, akik Isten üdvözítő tevékenységét hivatottak szolgálni: közvetítők Isten és az ember között. Azonban csak néhány angyal nevét ismerjük, legfőképpen Gáborét, Mihályét, Rafaelét, akik az üdvösségtörténet egy-egy jelentős eseményéhez kapcsolódnak.

Az angyalok tehát Isten küldöttei az emberekhez, az ő szeretetének hírnökei, akik állandóan látják Istent. Vagyis szolgálják Isten üdvözítő tervét, miként szolgálták Krisztus földi művét is. Szolgálják az Egyház művét Krisztustól az idő beteljesedéséig, és segítik az egyes ember üdvösségének művét egészen a születésétől a haláláig. Őket nevezzük őrzőangyaloknak. Őrzőangyalaink segítenek minket a földi életben, hogy Isten útján megmaradjunk és Isten szeretetét felismerve kövessük azt.

Az ember is azt a feladatot kapta, amit az angyalok, hogy szolgálja Isten üdvözítő tervét.

„Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Mt 20,28) Minden embernek ez a küldetés jutott: nem azt várni, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgálhassa embertársait. A mai ember azonban nem szívesen szolgál. Munkáját is robotnak tartja, nem hivatásból és szeretetből végzi azt. Csak a szeretetből végzett szolgálat szolgálja egyéni boldogságunkat és szeretteinkét is – mondta a szentmise szónoka. – A szeretet természetéhez tartozik az, hogy valamit tegyen a másikért. A szolgálat a lényegéhez tartozik, és nem kétséges, hogy a legnagyobb áldozatokat is kész meghozni a szeretett személyért. „Krisztus szeretete ugyanis sürget minket” (2Kor 5,14), mert ebben a világban, amelyben élünk, háború dúl – mutatott rá a győri megyéspüspök.

Ne engedjünk korunk egoista kísértésének! – figyelmeztetett a főpásztor, hozzátéve: a „Hát őrzője vagyok én a testvéremnek?” (Ter 4,9) káini gondolat ott kísért a mindennapjainkban. Igen, őrzője vagyok testvéremnek! – válaszolta meg a kérdést a szónok.

Olyan korban élünk, amikor az ideológiai-szellemi harc nagyon hangos, és mi, hívő emberek, nem hallgathatunk!

Segítségünkre vannak az angyalok, akik állandóan látják Istent, és segítségünkre van Szent Mihály is, a mennyei seregek vezére, aki számtalan esetben megmutatta, hogy Isten ügyét győzelemre lehet vinni.

Isten hív bennünket, hogy kövessük az angyalok példáját, küzdjünk Isten országának napról napra egyre láthatóbb megvalósításáért, sőt legyünk angyalokká, kerülve a rosszat, kiirtva életünkből a bűnt – zárta szentbeszédét Veres András megyéspüspök. 

Az ünnepi szentmisén a Collegium Musicum Jaurinense végezte a zenei szolgálatot.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Wölfinger Béla

Magyar Kurír