Szent László királyról több olyan legenda maradt fenn, ami Debrődhöz kötődik. Az alábbiakban először azt közöljük, melyet Lengyel Dénes a Régi magyar mondák c. könyvében tett közzé, majd a Debrődön élő változatot ismertetjük, végül pedig Gyárfás István változatát.

Szent László király uralkodása alatt történt, hogy az oroszok beütöttek Magyarországra, sok falut, várost feldúltak, aztán a sok zsákmánnyal hazaindultak. A király mindjárt hadat kiáltott, nagy sereggel utánuk indult, de ahogy ment, vonulta sok katonával, minden elesége elfogyott. Olyan kietlen pusztaságon jártak, ahol még egy eleven lelket sem láttak, nemhogy ennivalót kaphattak volna. Amikor a szent király látta, hogy éheznek a katonák, egy szót sem szólott, hanem szép csendesen elvonult, térdre esett, úgy könyörgött az Úristenhez. Azt mondta: - Én uram-teremtőm, amiképpen régen Izrael népét a pusztában mennyei kenyérrel megelégítetted, aképpen a szegény keresztény népet se engedd éhen meghalni!

Amikor Szent László az imádság után felemelkedett, hát egy sereg szarvas, őz, meg bivaly vonult szeme előtt a tábor felé. Bezzeg elcsodálkoztak a katonák is, amikor a nagy sereg állat szelíden eljött közéjük. Mindjárt hálát adtak ezért az Úristennek, de a szent királynak is, aki miatt ezt az irgalmasságot érdemelték.

Mikor Jászó – Debrőd község mellett vonulta sereg, ott meg epesztő szomjúság kínozta a katonákat. Akkora volta szomjúságuk, hogy a kínjukban kiáltozni kezdtek. Ezt a kiáltozást meghallja a tatárok vezére is, és kérdi nagy gúnyosan László királytól: - Hallod-e király, ugyan miért bőgnek ennyire a katonáid_ - Mert veled akarnak megütközni – felelte Szent László király. De mielőtt ütközetre került volna sor, a szent király Istenhez fohászkodott, hogy elepedt katonáit felüdíthesse. Isten most is meghallgatta a könyörgését: íme, Szent László lova patkójának nyomán víz buggyant ki, bőséges forrásfakadt. Ez a forrás a katonákat felüdítette, s azóta is virágzik,vize soha el nem fogy,se ki nem szárad. Ezt a forrást a nép ma is Szent László kútjának nevezi.

A Szent László legenda helyben élő változata szerint, amikor a király csatából jövet fáradt seregével Debrőd határába ért, ennivalójuk és vizük is elfogyott. Ekkor Szent László az Istenhez fohászkodott segítségért. Aztán lóra ült, mire a lova patkója nyomán egy forrás fakadt a sziklából, ami ma is bő vízzel csörgedezik, és sosem apad ki. A debrődiek még sokáig látni vélték Szent László királyunk lovának patkóját a víz mélyén.

Bátky Domokos - aki feltehetően Mátyás király idejében került erre a vidékre – a forrás feletti tisztáson templomot emeltetett, mely a 19. századig fennállt.

Gyárfás István szerint

„Úgy látszik, hogy a menekülő kún hadak, melyen jöttek, vissza is azon utat követték, s a Tiszán átkelve Abauj megye erdőségei közé menekültek, de ha a hagyománynak hinni lehet, az üldöző magyarok őket ide is követték. A mai Jászó-Döbröd határában most is megvan a Szent László kútja, melynek forrása, ha nem is a király fohászára s ennek lova patkója helyén buggyant fel, de hihetően a nagy király gondossága által lett az erdős hegyek között feltalálva.”

(Gyárfás István: A Jász-Kunok Története, II.kötet V.rész, Kecskemét, 1870