Lázadás Isten ellen. Vissza az egyiptomi húsos fazekakhoz. De sokszor halljuk ezt még ma is! Jobb volt a gyilkos, sanda, hazug Kádár – rendszer. Vagy az alkoholista, aki nem képes szembenézni a józan élet szabadságával és a vele járó felelős döntésekkel, visszavágyódik a kocsma gondtalan, áporodott, még állatokhoz is méltatlan légkörére.

Az EGO lázadása a tények ellen. Az EGO ura a Világ Fejedelme.

Mi pedig Homo Pneumatikoszok, Szellemi Emberek vagyunk. A Szellem ura pedig az Isten.

A kettő nem tűri meg egymást. Ezért mondja Jézus, hogy két úrnak nem lehet szolgálni.

És most jön egy döbbenetes mozzanat az Ószövetségben!

Isten nem haragszik, nem dühöng. Elfogadja gyengeségeinket és utasítja Mózest:

- Csináltass egy rézkígyót!

Akiket megmart a kígyó mind meghaltak.

Akik rátekintettek a rézkígyóra, életben maradtak.

Testvérem!

Lehetsz bármilyen ügyetlen, botladozó ebben az életben, nem fogsz elbukni, nem fogsz háttérbe szorulni, ha tekintetedet Jézusra veted. Nem lehet mindenki győztes. Aranyérem csak egy valakinek jut. Az EGO-nak engedelmeskedő világ besétál ebbe a csapdába és versenyt hirdet, a sátán pedig röhög a markában, mert ahol egy valaki győzött, ott mindenki más veszít. Jöhet a harag, a neheztelés, a szomorúság, a depresszió. Szerinte. De nem Jézus szerint. Ő a vesztesek mellé állt és áll ma is.

A kicsinyek, az ügyetlenkék, a gyöngék mellé. És bátorítja, szeretgeti őket.

„Nem baj, ha elrontottad, itt vagyok, segítek kijavítani jó? Gyere! Javítsuk ki együtt! Fogadj el engem testvérkém és csináljunk mindent együtt ebben az életben.

Amíg engem nézel és nem az illúziókat nyújtó hazug világot, biztos lehetsz az örök életben.”

A Filippi levélben azt olvassuk, hogy szolgai alakot öltve kiüresítette önmagát és hasonló lett az emberekhez.

Ezzel adott példát minden kereszténynek. Annak a kancsónak van értéke, amelyik üres. Mert csak üres kancsóba lehet tölteni. Ezt nevezik görögül kenózisnak.

Amelyik ember tele van ügyeivel, elvégzendőivel, vágyaival, jogaival, terveivel, célok százaival – nos, azzal az Isten sem tud mit kezdeni. Azt mondja neki: - Rendben van! Csináld magad! Ha nem megy, szólj!

Ritkán szólnak. Az intenzív osztályokon fekszenek gépekre kötve, belerokkanva öntörvényűségükbe. Sokan még ott is a telefonjukat nyomogatják és üzleteket kötnek. Ki fog esni a kezükből a telefon, lemerül a laptop és egy árva fillért sem tudnak magukkal vinni. Mert az üdvösség nem pénz, siker és hatalom kérdése.

És erre is válaszol az Úr a mai evangéliumban.

Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje, hanem, hogy üdvözítse a világot.

Nem ítél el bennünket! Nem és nem! Tessék ezt tudomásul venni hatalommániás testvéreim! Akik állandóan parancsokat osztogatnak. Másokat ellenőriznek, piszkálnak, fenyegetnek. Akik osztják az észt, ha kell ha nem, kéretlen jó tanácsokkal látnak el mindenki, mert ők aztán tudják, hogy mi lenne jó neked.

Isten nem ítél el senkit.

Isten nem küld el senkit, aki hozzá fordul és nem kérdezi meg tőle, ki vagy, honnan jöttél, van – e ajánlóleveled. Voltál-e párttag vagy cserkész, melyik párthoz tartozol mostanság éppen.

Bejárta a világot egy kép, amelyen Ferenc pápa műanyag tálcával a kezében sorban áll egy önkiszolgáló étkezdében, utána pedig leül az egyszerű emberek közé. Voltak, akik megbotránkoztak ezen, mondván, egy pápában legyen annyi alázat, hogy méltósággal viselje titulusát és üljön bele az őt megillető trónba, tegyen fejére díszes koronát. Szerintetek ezt akarja Jézus?

Mert az érvelés tökéletesen logikus és megegyezik a morális tanításával.

Csak Jézuséval nem. Ő Péternek hasonló esetben ezt mondta: -Takarodj sátán!”

Ébresztő testvérek!

A Szent Kereszt nem a halál, hanem a feltámadás jele. Az örök életé.

Raktározzuk el emlékezetünkben, őrizzük meg és meditáljunk ezen az élete adó mondaton!

„Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ”.

Add át magad Jézusnak, és engedd, hogy életadó szeretete átjárja testedet, lelkedet, szellemedet. Mindenki az üdvösségre hivatott és nem a kárhozatra.

Amen!