Szent Johanna Jeanne d'Arc néven született 1413 körül a Maas folyó menti kis faluban, Domrémyben. Az egyszerű kis ház, melyben született, ma is áll, múzeumként működik. Szülei Champagne-ból bevándorolt parasztok voltak. Johanna negyedik volt öt testvér közül. Keresztelésekor az Úr legkedvesebb apostolának mennyei pártfogására bízták. Életével méltóvá vált égi pártfogójához, erkölcsi-politikai tisztátalanságba süllyedt korában a testi-lelki tisztaság tanúja lett.

Jules Bastien-LePage: Jeanne d'Arc (1879)

A francia történelem egyik legsötétebb korszakában, a százéves háború idején élt. Az angol királyok a francia trón örökösödési jogát akarták megszerezni. A kislány gyermekkora folytonos rablások, vérengzések és rettegések közepette telt. A trónviszályokat kihasználó kisebb-nagyobb hűbérurak tönkretették a parasztok földjeit, elhajtották állataikat. Túszokat szedtek, s kegyetlenül legyilkolták őket, ha nincstelen hozzátartozóik képtelenek voltak kifizetni a váltságdíjat.

A városok tanácsainak egyetlen célja csak az lehetett, hogy ügyes diplomáciával, homályos szerződésekkel, hol az egyik, hol a másik félnek tett engedményekkel mentsék a lakosság életét és vagyonát. Ilyen légkörben élte át az egyszerű pásztorlány látomásait, amelyekben küldetésül kapta, hogy a trónörököst tegye fölszentelt királlyá és szabadítsa meg az országot az angoloktól. A látomásokban az Úr Szent Mihály arkangyalt, Alexandriai Szent Katalint és Antiochiai Szent Margitot adta Johanna mellé vezetőnek.

Maga Johanna mindig azt hangoztatta: ő Franciaország igazi királyáért, Jézus Krisztusért indult harcba. VII. Károly, akit meg kellett koronáznia, az országot csak kommendába (letétbe) kapja, s csupán képviselője az ország igazi Urának. Károly mélyen vallásos volt. Johanna hivatásának elbírálását az egyház tekintélyére és tapasztalatára bízta, fölkérésére Poitiers-ben hat hétig vizsgálták a lány szavahihetőségét. A próbák között szerepelt többek között, hogy egy áldozás alkalmával a papnál két ostya volt, egyik konszekrált, a másik nem. Amikor a pap az utóbbit nyújtotta a szűznek, az így válaszolt: „Ez nem ami Urunk Megváltónk Teste. Ő a másik ostyában van.”

A doktorok arra a véleményre jutottak, hogy Johanna alázatos, istenfélő, becsületes, egyszerű és mindenestől jó, s mivel azt állítja, hogy Isten Orléans alatt fogja őt jellel igazolni, oda kell küldeni, nehogy az elutasítás a Szentlélek kegyelmének elutasítása legyen. Johanna megjelenése – akit most már mindenki csak „a szűz”-nek (la Pucelle) hívott – lángra lobbantotta a hitet a város csüggedt lakóiban, fölrázta a fáradt és félénkké vált katonákat. És háromnapos harc után, 1429. május 8-án Orléans megszabadult az angoloktól.

William Etty: Jeanne d’Arc Orléans-nál

Az első győzelmet továbbiak követték, 1429 júniusában az angolokat Loire menti állásaik föladására és elhagyására kényszerítették. A francia sereg ekkor az angolok háta mögött Reimsbe indult, ahol 1429. július 27-én a trónörököst királlyá kenték. Ezzel VII. Károly visszanyerte az angol királytól, VI. Henriktől a törvényes uralkodói jogot. Johanna egész családját örökös nemesi rangra emelte, és adómentességet biztosított szülőhelyének.

Johanna minden bátorsága ellenére állandóan azt vallotta, hogy igazi küldetése nem a harc, hanem a béke és a segítség kieszközlése a szenvedőknek. Minden fontos csata előtt több ízben is – személyesen – fölajánlotta az ellenfélnek a békekötést.

Úgy tűnt, észre sem veszi a rajongást, mely körülvette, s természetes egyszerűséggel utasított vissza minden lényének szóló csodálatot.

Addig akarta folytatni a harcot, amíg – küldetésének megfelelően – az angolokat teljesen ki nem űzik az országból. Az ingatag jellemű VII. Károly azonban féltékeny tanácsadói hatására kezdte hátráltatni Jeanne terveit. A Párizs felszabadítására irányuló támadás támogatás híján sikertelen maradt. Nem sokkal később Jeanne saját felelősségére megindult a burgundoktól ostromlott Champiegne védelmére. Ott 1430. május 23-án az ellenség kezébe került. A luxemburgi herceg foglya lett, aki átadta őt az angoloknak.

Adolphe Dillens: Jeanne d’Arc elfogása

Az orléans-i szűz pere Rouen városábanban folyt le 1431 tavaszán a párizsi egyetem 53 doktora, valamint egy domonkos inkvizítor előtt. Az egyházi bírák mindent megtettek annak érdekében, hogy beismerő vallomásra bírják a lányt, s ezzel az angolok várakozásának (a koronázás érvénytelenítésének) halálbüntetés nélkül is eleget tegyenek. Az angolok azonban nem egyeztek ki életfogytiglani ítélettel.

Miután egy utolsó szentáldozást engedélyeztek Johannának, 1431. május 30-án reggel eretnekség vádjával halálra ítélték, és azonnal átadták a hóhérnak. Kordéját nyolcszáz angol katona kísérte. A lány az egész úton áhítattal imádkozott. A korabeli följegyzések leírják, hogy mindenki sírt körülötte. Amikor a máglyát meggyújtották, nagy szóval fölkiáltott: „Jézus! Jézus!” Krisztus neve volt az utolsó szava is. A tömeg föloszlásakor az angol katonák között is elhangzottak ilyen megjegyzések: „Az Úr vértanúja volt, szentet égettek el!”

Hamvait a Szajnába szórták, nehogy valaki boszorkányságra vagy más gonosz célra használja. Huszonöt évnek kellett eltelnie, míg az angolok végleges kiűzése után VII. Károly francia király a vétranú szűz családjának kérésére jóvátételi eljárást indított meg, III. Callixtus pápa pedig perújrafelvételt rendelt el ügyében, melynek következtében Johannát rehabilitálták.

1909. április 11-én avatták boldoggá, majd 1920. május 16-án szentté. 1944. május 13-án XII. Pius Franciaország második patrónusának nyilvánította. A foglyok, harcosok, vallásosságuk miatt kigúnyolt emberek, a távíró-hivatalnokok és a rádiókezelők védőszentje. Fegyverzetben, zászlóval a kezében ábrázolják. Nevének jelentése: „Isten irgalmas volt”, „az Úr ajándéka”.

Jeanne d'Arc sok művészt megihletett a korábbi századok folyamán és a 20. században is: az orléans-i szűz élete a dráma-, zene-, film- és képzőművészet érzékeny témája lett. 

Forrás
Diós István: A szentek élete

Magyar Kurír