A hét bibliai könyve - A hét témája

53. Jelenések könyve - A remény

A Szentírás utolsó könyve a reménység hangján szólal meg. János apostol azt mondja el benne az üldöztetéseket és sokféle kísértést szenvedő híveknek, "aminek hamarosan meg kell történnie". 
Különleges jellegzetessége, hogy tulajdonképpen "újraírja" az Ószövetség számtalan örökérvényű gondolatát, felhasználva azokat a prófétai és költői képeket, amelyek akkor már évszázadok óta eleven kincsei voltak a zsidóságnak. Utalásaival felidézi többek között a nagy próféták elhívását, Bálám történetét, Illés küzdelmét Jezábel ellen, az egyiptomi csapásokat, de különösen is Dániel látomásait. Mivel nyelvezetében hasonlít több kortárs zsidó apokaliptikus irathoz, ez az elnevezés maradt rajta: "apokalipszis", ami görögül kijelentés, kinyilatkoztatást, a titok leleplezését jelenti. Ugyanakkor a közvélekedéssel ellentétben János jelenései elsősorban nem a világvégéről szóló jóslatok. Tévedtek és ma is tévúton járnak azok a keresztyén írásmagyarázók, akik arra törekednek, hogy a Jelenések könyve utalásaiban felfedezzék azokat a "kulcsokat", amelyek segítségével koruk világtörténelmi eseményei elhelyezhetők a végítélet felé mutató hatalmas időszalagon. János Jelenései sokkal inkább prófétai könyvnek tekintendő: ahogyan a próféták igehirdetéseinek, János szavainak is egyszerre van a múlt tapasztalataiból fakadó, a jelenben eligazító és a jövőbeli eseményeket előre értelmező jellemvonása. Ha megfigyeljük, az apokalipszis eseményei egyszerre zajlanak az "örök jelenben" és Isten mennyei trónusa előtt.

2. "A nagy, kerek elbeszélés"

A Biblia első könyve azzal kezdődik, hogy a bűnbe esett ember elrejtőzik Isten elől, aki szellős alkonyatkor az éden kertjében sétál. Isten fájdalmas "Hol vagy?" kérdése Ádámhoz mintha az egész Isten-ember kapcsolat szimbolikus megfogalmazása lenne. Tulajdonképpen mind az Ó-, mind az Újszövetség e kapcsolat magaslatairól és hullámvölgyeiről szól. Isten nem várta meg az elrejtőző ember válaszát a hívására, mert az ember erre nem volt képes. Inkább ő maga jött közel az emberhez Jézus Krisztusban - egy időre -, majd jön el újra, immár végérvényesen, az idők végén. 
A Biblia kánonjának ihletett összeállítását dicséri, és egyáltalán nem tekinthetjük véletlennek, hogy a Szentírás utolsó könyve ezzel a reményteljes szózattal zárul: "Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak."

A jövő azoké, akik a következő nemzedéknek okot adnak a reménységre.
(Pierre Teilhard de Chardin)

Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van.
(Jelenések könyve)

http://www.bibliaeve.hu/hettemaja53.php