Legendájuk szerint János és Pál testvérek voltak, fiatal római patriciusok. Ifjú korukban Constantina, Nagy Konstantin leányának udvari főemberei voltak; később Flavius Gallicanus konzul seregében katonáskodtak.

330-ban Tráciában a gótok ellen harcoltak, amikor a döntő küzdelem előtt Gallicanus áldozatot akart bemutatni a bálványoknak, de János és Pál azt tanácsolta neki, hogy inkább a keresztények Istenét hívja segítségül. Gallicanus hallgatott rájuk, és győztek. A két katona igen népszerű lett nemcsak a hadseregben, hanem a hadjárat után otthon, Rómában is. Visszavonultan éltek a Monte Celión lévő házukban.

Midőn Julianus apostata császár (ur. 361-63) tudomására jutott, hogy János és Pál abból a vagyonból, amit a szűz Constantia hagyott rájuk, támogatják a szegény keresztényeket, udvarába hívta őket, és megparancsolta, hogy csatlakozzanak hozzá. Azok ellenben azt felelték: „Míg a dicsőséges Constantinus császár és fia, Constantius azzal dicsekedhettek, hogy ők Krisztus szolgái, mi szolgáltuk őket. Te azonban elhagytad az erényekkel teli vallást, ezért fordítottunk neked mindenestül hátat, és elutasítjuk, hogy neked engedelmeskedjünk.” „Istent előbbre tartjuk nálad, nem félünk fenyegetéseidtől, nehogy az örök Isten haragját vonjuk magunkra.” Mivel ellenszegültek, s keresztény hitüket nem hagyták el, Terentianus testőrparancsnok hosszú fenyegetés és kínzás után a saját házukban lefejeztette s ugyanott, titokban, el is temettette Jánsot és Pált. 364 körül szenvedtek vértanúhalált. Amikor három keresztény társuk, Crispus, Crispianus, Benedicta kutatni kezdett utánuk, őket is elfogták s kivégezték.

A keresztényüldözés megszűntével az új háztulajdonos, Bisantes szenátor és fia, Pammachius konzul János és Pál háza és sírja fölé templomot építtetett. Szent János és Pál vértanúk bazilikája sok rombolás és átalakítás után 1948 és 1952 kötött nyerte vissza ősi külsejét. A főhajó mozaikpadlózatán vasráccsal elkerített márványtábla jelzi a „locus martyrii”-t, a vértanúság helyét, melyet ásatások is igazoltak: megtalálták a sír fölé épített első kápolnát is. Az ereklyéket 1677-ben helyezték el a főoltár alatt. A templomot 1773-tól passzionista szerzetesek gondozták, akik kutatásaik és ásatásaik eredményét 1894ben hozták nyilvánosságra.

Szent János és Pál vértanútestvérek első ábrázolása a XII. századból való. A XV–XVIII. században Dél-Németországban és Ausztriában mint az időjárás csapásai ellen védő patrónusokat egy-egy búzakévével ábrázolták őket. Néha ókori ruhát és borostyánkoszorút, a barokk ábrázolásokon fejedelmi ruhát viselnek. Attribútumaik: dárda, korong, kard és alabárd, kéve, könyv, pálma.

Minthogy Szent János és Pál ünnepe az aratás, a nagy nyári zivatarok idejére esik, ezért alakulhatott ki viharokat fékező patronátusuk.

Magyar Kurír