Ünnepi szentmise keretében helyezték el a máriabesnyői bazilikában november 26-án, Krisztus király ünnepén Szent II. János Pál pápa ereklyéjét. A szentmisét Stella Leontin kanonok, plébános mutatta be.

Mieczysław Mokrzycki lembergi érsek, a szent pápa másodtitkára adományozta a máriabesnyői kegyhelynek az ereklyét – II. János Pál hajszálait –, melyet az érsek nevében Rózsa László diakónus adott át. Emlékeztetett, az ereklyék tisztelete már az őskeresztényeknél kialakult, ugyanis az első vértanúk, az első szentek sírja fölé emelték a bazilikákat, ott miséztek, a szentek testéből vett ereklyéket pedig elhelyezték az oltárokban. Rózsa László elmondta azt is, személyesen ismeri Mieczysław Mokrzyckit, aki II. János Pál, majd XVI. Benedek titkára is volt, mielőtt kinevezték lembergi érsekké 2007-ben. Végül a diakónus átadta a hivatalos igazoló dokumentumot Stella Leontinnak.

A kanonok, plébános szentbeszéde elején köszönetet mondott Rózsa Lászlónak, amiért buzgó apostola volt az ügynek, és elhozta az ereklyét a máriabesnyői bazilikába. Majd fölidézte az 1988 májusában Rómában rendezett papi világtalálkozót, melyen a magyar küldöttség tagjaként maga is részt vehetett. Visszaemlékezett, mekkora örömet éreztek, amikor találkozhattak II. János Pál pápával.

A sok ezer pap közül kitüntetett szerepet kaptunk mi, magyarok: nem tudom, miért, de az első sorban ülhettünk a pápai misén. Ennek végén pedig a Szentatya kezet fogott mind a tízünkkel – kezét nyújtotta nekünk, a másik kezével pedig átölelt minket. Magyarul köszönt, „Dicsértessék a Jézus Krisztus”-sal. Tisztaságot, szavakkal meg nem fogalmazható tiszteletet, mélységet és jóságot láttam a szemében. Életem egyik legszebb eseménye volt ez – idézte fel a plébános. És hozzátette: úgy érzem, most mindenkivel kezet fog, mindenkit átölel, mindenkinek a szemébe-lelkébe néz, mindenkinek nyújtja jóságát, tiszta tekintetét, hiszen itt van közöttünk.

Nem imádjuk az ereklyét, de tiszteljük benne azt, akitől származik, közel érezhetjük magunkhoz általa a szent egész emberségét, jóságát. A mai nappal a Szentatya ideköltözött hozzánk. Atyai jóságával terel minket, szeretetével közbenjár értünk. Utat mutat, megmutatja az irányt: erre van a mennyország, erre kell zarándokolni, és az út végén Jézus vár ránk. Most már nem vendég a Szentatya itt nálunk, hanem családtag. Így vagyunk egyek a szentek közösségével – mutatott rá Stella Leontin.

Nem imádjuk az ereklyét, de tiszteljük – folytatta. – A szent pápában elsősorban az embert tiszteljük. Ember volt ő tetőtől talpig - író, színész, művész, bányász... aztán pap lett. Sok csodát is tett, de nem ez a fontos. Hanem, hogy ember volt. Magára vette a világ gondját, bánatát, örömét. Mindig tudta Szent Pállal, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik.

A lengyel nép, testvérnépünk egyik legnagyobb fia volt, hordozta a szláv misztikát, az istenkereső szép emberi magatartást. Azt is tudjuk, mennyire tisztelte Máriát. Misszionárius is volt ő, mert Krisztus szeretete sürgette, ment, mert mennie kellett és hirdette az evangéliumot mindenütt. Megmutatta, hogyan kell imádkozni, hogyan kell szeretni és azt is, hogyan kell szenvedni – emlékeztetett a szónok. – A szenvedésben is nagy volt. És talán utolsó, „néma” prédikációjával mondott a legtöbbet. Mit imádkozhatott a világért! Istenhez vitte az emberek sóhaját, imáját.

Tiszteljük benne a magyarok barátját is, szeretett minket! Mesélték róla, hogy látogatásai alkalmával az asztalnál ülve a püspökökkel név szerint tudta, melyikük honnan jött. Már pápasága előtt, krakkói érsekként is többször járt hazánkban – meglátogatta egyszer például a kabai cukorgyárban dolgozó lengyel munkásokat. Tiszteljük őt, szeressük őt. Olvassuk műveit, fogadjuk a szívünkbe. Kérjük a segítségét, hogy mi is emberek tudjunk lenni! És legyünk szentek, vállaljuk keresztünket a szeretet jegyében. Hisszük, hogy az életünk egy hazafelé vezető zarándokút. És hisszük, hogy az örök életben már nem kell kézfogás, nem kell ereklye, mert minden benne lesz Krisztusban, a mi királyunkban! – zárta ünnepi szentbeszédét Stella Leontin.

Forrás: Máriabesnyői Nagyboldogasszony-bazilika

Fotó: Németh László Imre

Magyar Kurír