Florianus (neve „virágzót” jelent) magas rangú katonatiszti családból származott, a császári hadsereg tisztje volt. Mint sok más katona, ő is keresztény lett. Diocletianus császár uralkodásakor, a keresztényüldözés idején, 303-ban Flórián megtudta, hogy az Enns-parti Laureacumban (ma: Lorch) elfogtak negyven keresztényt. Útra kelt, hogy segítségére legyen a foglyoknak. Mielőtt beért volna a városba, önként megvallotta keresztény hitét. Elfogták, megbotoztatták, és arra ítélték, hogy nyakában malomkővel az Enns hídjáról lökjék a folyóba. Az ítéletet 304. május 4-én hajtották végre. Holttestét a legenda szerint egy sas őrizte; később egy Valéria nevű özvegy kiemelte a vízből és eltemette. A sír fölé templomot építettek, mely a bencések, majd a lateráni kanonokok gondozásába került. Körülötte épült ki a Linztől délre fekvő mai híres kegyhely, St. Florian.

Tisztelete elsősorban Ausztriában és a környező országokban virágzik a késő középkor óta. A tűz és árvíz ellen hívták segítségül a szent nevét. A legenda szerint Flórián még gyermek volt, amikor imádságára csodálatos módon kialudtak egy égő ház lángjai; így a tűzzel dolgozók – tűzoltók, serfőzők (a sör egykori tréfás szegedi neve: flóriánvíz), fazekasok, kovácsok, pékek, kéményseprők – védőszentje lett. Neve napján népszokásai is a tűzzel kapcsolatosak. Ünnepén a kemencében nem égett tűz. Egyes falvakban ekkor kenyeret sem sütöttek, a kovácsok nem dolgoztak.

A XVII. századtól kezdve (az osztrák barokk, később a katolikus német bevándorlások együttes hatásaként) alig van olyan magyar helység, ahol Szent Flórián képét vagy szobrát meg ne találnánk templomokban, házakon, utak mentén. Katonaruhában, égő házzal ábrázolják, melyre dézsából vizet önt. Tűzvész ellen Flórián-szobrot helyeztek a házak homlokzatára, sörfőző műhelyek bejárata fölé. A régi templomok és városi középületek tornyában őrzött tűzharang leggyakrabban Flórián nevét viseli, és bizonyos meghatározott időpontokban az ő tiszteletére szólalt meg. Számos Flórián-emlékkel találkozhatunk a barokk Pestbudán is: ilyen a Fő utcai Flórián-kápolna; a tabáni tűzvészre emlékeztet a tabáni templom egyik mellékoltárán látható fogadalmi kép; a képen Flórián, mellette angyal önt vizet a lángba borult Budára.

Tűzvész után, illetve tűzvész ellen hazánkban számos helység tett fogadalmat a barokk időkben Flórián tiszteletére.  Szombathelyen a XVII. század első felében nagy tűzvész pusztított. Ezért a város Flórián oltalmába ajánlotta magát, és fogadalmat tett, melyet a szombathelyiek a legutóbbi évtizedekig megtartottak. „Legelsőbben minden városi ember azon Szent Flórián estét fogja megböjtölni és azon nap estvén vecsernyére minden ember elmenjen isteni szolgálatra. Szent Flórián napját pedig minden ember megülje...”.

Magyar Kurír