Szent Cecília ünnepe

Legendája szerint Cecília keresztényként nőtt föl az előkelő pogány Caecilius családban. Kora ifjúságában szüzességet fogadott; ám szülei egy Valerius nevű ifjúhoz kényszerítették. Cecília a nászéjszakán rábírta férjét, hogy ne érjen hozzá. Valerianus jólelkű volt, s kíváncsi Cecília titokzatos jegyesére. A keresztséget is vállalta: megkereste a keresztényüldözés miatt rejtőzködő Orbán pápát, aki megkeresztelte. Hazatérve meglátta felesége őrangyalát, aki liliomból és vérvörös rózsából (a szüzesség és a vértanúság jeleiből) font koszorút helyezett mindkettőjük fejére.

A csoda hatására Valerius öccse, Tiburtius is megkeresztelkedett. A fivérek eltemették azokat a keresztényeket, akiket Turcius Amalchius prefektus idejében öltek meg. A történtekről értesülve Róma prefektusa egy tisztjével elfogatta őket. A két fiatalember hite látttán azonban a tiszt, Maximus magára vállalta a felelősséget, késleltette a kivégzést, és házába vitte őket. Megtért, és családjával együtt megkeresztelkedett. Maximus, Valérián és Tibor együtt haltak vértanúhalált; Cecília a Praetextatus katakombában temettette el őket. A prefektus Cecíliát is elfogatta.

Cecília, Valerius és Tiburtius is elnyerte a vértanúság koronáját. Kivégzésük előtt Cecília megtérítette az őket kísérő katonákat és tisztjüket – szerepel a legendákban. A szűz a per folyamán oly bátorságot tanúsított, és olyan meggyőződéssel védte a hitét, hogy őt hallván sokan megtértek. A sok csodát megelégelő prefektus ki akarta végeztetni Cecíliát. Sok gyötrelemnek vetették alá: először egy fürdő forró gőzével végeztette volna ki, de a tűz kialudt; majd forró olajban akarták megölni. Végül kard általi halálra ítélték, ám a hóhér három csapással sem tudta lefejezni. Cecília a hagyomány szerint még három napig élt, mindenét szétosztotta a szegények között, és házából templomot alapított. I. Orbán pápa megerősítette a szentségekkel halála előtt. 230. november 22-én halt meg.

A római zarándokok aközépkortól kezdve találkozhattak a nagy tiszteletnek örvendő szent szobrával a trasteverei templomban. Az egyházi zene védőszentjének ünnepét már 545-ben november 22-én megülték Rómában.

A IV. században templomot építettek a tiszteletére, ahol egykor Valerianus és Cecília trasteverei háza állt. I. Pascal pápa 321-ben vitette át a holttestet a templomba. 1559-ben felnyitották sírját, és testét teljesen épen találták. Ekkor készítette el szobrát Stefano Maderna. Az élethű alkotás ma is a szent templomában látható, üveg szarkofágban. A legenda szerint Pascalis pápa ebben a helyzetben találta meg Cecíliát, miután a szűz látomásban maga mutatta meg a pápának, hol van a sírja. Holttestét arannyal átszőtt szövetbe göngyölték, s a vérrel átitatott kendőket a lábához helyezték. Anélkül, hogy a helyzetét megváltoztatták volna, egy márványlapra fektették, és úgy helyezték el a szarkofágban, amelyben átvitték a trasteverei bazilikába.

Cecília a középkor végén került a tizennégy segítő szent közé. Egy fordítási hiba következtében – mely szerint az esküvőjén ő maga játszott az orgonán – lett a szent zene védőszentje. Ünnepének egyik antifónája szerint: „Cantantibus organis, Cecilia Domino decantabat, dicens: Fiat cor meum immaculatum, ut non confundar”, magyarul: „Zengő hangszerek kíséretében Cecília énekelt az Úrnak, mondván: legyen az én szívem szeplőtelen, hogy ne rendüljek meg.” Orgonával, muzsikáló angyalokkal szokták ábrázolni. Liszt Ferenc oratóriumot szerzett a tiszteletére.

Magyar Kurír

(gj)