Szent Bernadett

Bernadette Soubirous (Marie-Bernard Soubirous; Lourdes, 1844. január 7. – Nevers, 1879. április 16.) katolikus szerzetesnővér, aki 1858-ban a szülővárosáról elnevezett Mária-jelenéseket látta. Szentté avatása óta használatos a Soubirous Szent Bernadett elnevezés is.

Élete

Bernadette-ék háza

Bernadette szegény családban született, édesapja, François Soubirous molnár volt, édesanyja Louise Casterot. Ő volt a legidősebb gyermek, öt testvére volt. Gyermekkorában sokat betegeskedett.

Tizennégy éves korában látta első alkalommal Máriát, aki összesen 18 alkalommal jelent meg neki. Eleinte hitetlenség kísérte a jelenéseket, ám idővel nemcsak a falu népe, hanem az egyházi vezetés is hitelesnek ismerte azt el. Mindaddig azonban Bernadette-nek sok meg nem értésen kellett keresztülmennie.

Bernadette életét gyökeresen megváltoztatta látomása, ezért elhatározta, hogy apáca lesz. 1866-ban, 22 évesen belépett a szomszédos város, Nevers Saint-Gilgard nevű kolostorába. Itt sem volt egyszerű az élete, mert a novícia mesternő sok szenvedést okozott neki.

Mindössze 35 éves volt, mikor 1879. április 16-án csonttuberkulózisban meghalt.

Három nappal később a kolostorkert kis kápolnájában temették el.

A jelenések

A csodálatos Hölgy, aki megjelent Bernadettnek

1858. február 11-én Bernadette a Gave folyócska közelében, egy barlangban sugárzó fehérbe öltözött női alakot látott, aki szótlanul rámosolygott, majd eltűnt. A szép ismeretlen három nap múlva újra megjelent, és ettől kezdve július 16-áig bezárólag még további 16 alkalommal. Február 18-án, a harmadik találkozás alkalmával már meg is szólította a lányt, és február 25-én megmutatta a gyermeknek a barlang lábánál lévő rejtett forrást. Március 26-án a Szűzanya megnyilatkozott előtte. Többször is felszólította, hogy menjen a falu papjához, és mondja meg neki, hogy építtessen templomot a forrás mellé, és tegye zarándokhellyé.

Bernadette elbeszélését hitetlenség fogadta, de a lány a legszigorúbb kihallgatások alatt is ragaszkodott kijelentései igazságához. Ezután pedig a forrás mellett valóban csodálatos gyógyulások szemtanúja volt a falu népe. A csodák világhírűvé tették a helyet. Ma Lourdes a világ legnagyobb Mária-búcsújáró helye, a reménység forrása, ahol még ma is sok ember meggyógyul az itt fakadó víztől, a tudomány pedig nem talál erre magyarázatot.

TiszteleteA teste épen maradt Bernadette több mint 30 évig nyugodott a neversi kolostor temetőjében. Amikor 1909-ben boldoggá avatásának előkészületeit végezték, az egyházi hatóságok két orvos jelenlétében kinyitották a sírt. Az eléjük táruló látványtól a jelenlévőknek a lélegzete is elállt. Bernadette úgy feküdt párnáin, mintha mi sem történt volna. „Az oszlás legcsekélyebb jele sem volt tapasztalható, az idő nem hagyott rajta nyomot, úgy látszott, mintha aludna” – számolt be erről egy szemtanú. A hivatalos vizsgálat befejezése után a holtat új ruhába öltöztették, és a vizsgálati jegyzőkönyvvel együtt cinkkoporsóba zárták.

Kritikák

Az orvosi jelentést sokan nem fogadták el, néhány újság a püspököt vádolta csalással. Azt mondták, hogy ő balzsamozta be a nőt halála után, mivel az egyháznak ilyen „csodákra” van szüksége, ha igazolni akarja Lourdes különleges forrásának helyét.

Boldoggá és szentté avatása 

A támadások ellenére folytatódott a boldoggá avatási eljárás. 1919. április 3-án, majd 1925. április 18-án újra megvizsgálták Bernadette-et. Változást azonban ezúttal sem találtak a holttesten, bőrszínét kivéve, mely még az első vizsgálatnál szemtanúk szeme láttára elsötétedett.

Boldoggá avatása kapcsán 1925. augusztus 3-án Bernadette múmiáját ünnepélyes keretek között helyezték el a Saint-Gilgard kolostor templomában. Azóta itt nyugszik, üvegkoporsóba zárva, arcát és kezét vékony viaszréteg borítja. XI. Piusz pápa avatta szentté 1933-ban.

Magyarországon nagyon hamar elterjedt a lourdes-i jelenések híre, és igen komoly tisztelete is kifejlődött. Nagyon sok katolikus templomban megjelentek az ún. lourdes-i barlangok, amelyekben Máriát, a jelenéseknek megfelelően rózsafüzérrel ábrázolják, Bernadette-et pedig Mária előtt térdelve formázzák. Külön imaforma is kialakult, az ún. lourdes-i kilenced: február 2-án kezdve 9 napon át imádkoznak.

A lourdes-i jelenések és csodás gyógyulások hatására II. János Pál pápa 1992-ben elrendelte, hogy február 11. a római katolikus egyházban a betegek világnapja legyen.