Eljöttek a volt bencés öregdiákok is, akik a Veszprémi Főegyházmegye lelkipásztoraiként szolgálnak, illetve a szent püspök, a tihanyi kolostor védőszentjének tisztelői. Az egybegyűlt híveket és a papságot Korzenszky Richárd bencés perjel köszöntötte.

A szertartás a vesperás Istent dicsőítő énekes áhítatával kezdődött, majd szentmiseáldozatot mutatott be a papi közösséggel koncelebrálva Márfi Gyula érsek. Szentbeszédében megemlékezett az egykori galliai főpásztorról, aki imádságban fordult Istenhez a hunok pusztító támadásai idején s kérése meghallgattatott: Orléans megszabadult az ellenségtől, Attila megkímélte a várost. Végigkísérte az ünnepelt életútját, s kiemelte: Isten kegyelme folytán a IV. század végén, az V. század első felében élt Ányos (latinosan Anianus) rendkívül hosszú életű volt; 95 évet élt, s ebből 65 éven át volt Orléans püspöke, s nehéz, zavaros időkben töltötte be tisztségét. Nanzianzi Szent Gergelynek, Alexandriai Szent Cirillnek, Szent Ágostonnak lehetett kortársa, s valamennyiőjüket túlélte.

Rámutatott: Ányos tiszteletét mutatja, hogy a középkori frank uralkodók és országnagyok később a püspök ereklyéi fölött tettek hűségesküt, s az ellenük emelt vádak alól is sírjánál kellett esküvel tisztázniuk magukat. Valószínűleg I. András király, a tihanyi apátság alapítója is példaképének tekintette Ányost, ezért ajánlotta védelmébe a monostort, népét s a templomot. Idős koráig, mindhalálig tartó hűségben ellátott szolgálata valóban ma is tiszteletet érdemel – mutatott rá. Már az Ószövetség óta nagy tisztelet övezte az időskort, amelyet nem tehernek, hanem Isten ajándékának tekintettek. A Tízparancsolatban is azt olvassuk: Tisztelt apádat és anyádat, hogy hosszú életű legyél a földön! A keresztény tanítás is ehhez csatlakozik: az isteni ajándékot arra kapjuk, hogy jósággal, szeretettel javára legyünk környezetünknek, jobbá, erkölcsösebbé váljunk.

Majd a szolgálatban, a hivatásban hűségesen megmaradás jelentőségére hívta fel a figyelmet az élet minden területén kinek-kinek állapota szerint. Isten is hűséges, bízzunk benne, hogy nem hagy el minket földi küzdelmeink során – zárta gondolatait az érsek.

A szertartás végén hagyományosan felhangzott a Magnificat, Mária hálaimája, majd szeretetvendégséggel ért véget az ünnep.

Toldi Éva/Magyar Kurír