A szombathelyi megemlékezésen többek között a békediktátum előzményeiről, okairól, az 1921-ben megtartott népszavazások során visszatért falvakról, a nyugat-magyarországi felkelésről és a kettészakított Szombathelyi Egyházmegyéről is beszéltek az előadók.

Hende Csaba, az Országgyűlés alelnöke, Szombathely parlamenti képviselője beszédében úgy fogalmazott: szomorúság, fájdalom, gyász, ami száz évvel ezelőtt hazánkkal történt Trianonban, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy az elmúlt évszázadban a sok mélypont mellett sok fénypontja is volt történelmünknek. Kiemelte az 1989-es szombathelyi összefogást, amikor a romániai forradalom után segélyszállítmányt vittek az erdélyi magyaroknak; a 2010-es országgyűlési döntést a kettős állampolgárságról; valamint a Határtalanul programot.

Hogyan tudjuk feldolgozni a száz évvel ezelőtt történt tragédia fájdalmát úgy, hogy közben szeretjük, tiszteljük a Kárpát-medencében velünk élő szomszédos népeket?

Van-e kiút a száz évvel ezelőtti tragédiából? – ezeket a kérdéseket már Székely János megyéspüspök tette fel. Hangsúlyozta: a múlt feldolgozása nem azt jelenti, hogy megpróbáljuk az emlékezetünkből kitörölni vagy meg nem történtté tenni azt, ami megtörtént; a megbocsátás nem azt jelenti, hogy a rosszat is jónak, a feketét is fehérnek mondjuk.

Ami száz évvel ezelőtt történt, az fájt száz évvel ezelőtt, és fáj ma is.

Amit igazságtalannak tartottuk akkor, azt annak tartjuk ma is. Fáj az, hogy a Kis-Magyarország határain belül mindössze 7,6 millió magyar maradt, és 3,5 millió magyar testvérünk határokon kívülre került, jó részük ráadásul közvetlenül a határok mentén élt. Nagyon könnyen lehetett volna egy igazságosabb határt meghúzni – mondta a püspök. – Ma is fájdalommal tölti el a magyarságot, hogy az akkori Európa győztes hatalmai nem törődtek népünk szenvedésével, tragédiájával. Szeretnénk, ha ezt a fájdalmunkat megértenék a Kárpát-medence szomszédos népei, ha Európa népei megpróbálnák ezt átérezni.

Trianon feldolgozásának második lépése, hogy megpróbáljuk annak okait megérteni, hogy mi is történt velünk – folytatta a szombathelyi főpásztor. – Első okként a török pusztítást nevezte meg, amelynek következményeként a Mátyás király korabeli 4 millióról 2 millió főre csökkent a magyarság létszáma a Kárpát-medencében. De az okok között volt a 19. század második felében a magyar politikai vezetés hibája is, amely nem vette észre kellő időben a nemzetiségek hatalmas vágyát az önállóságra, függetlenségre, önrendelkezésre.

Székely János szerint fontos lenne az is, hogy megpróbáljunk őszintén együttérezni a szomszédos népek örömével, hiszen ők a történelmükben először kezdhették el önállóan, szabadon élni nemzeti életüket száz évvel ezelőtt.

A Kárpát-medence népei testvérnépek, Isten összekötötte sorsunkat, csak együtt boldogulhatunk. Meg kell fognunk egymás kezét.

Száz évvel a trianoni döntés és sok, a 20. században átélt szenvedés után a magyarságnak meg kell próbálnia újra talpra állni. A magyarság előtt a legnagyobb feladat ez: próbáljunk meg újra alkotni, találjuk meg egymás kezét, tanuljunk meg újra remélni, hinni, építkezni a családjainkban – hangsúlyozta a püspök.

A megemlékezésen bemutatták a Vérző Magyarország című, az 1940-es években Kosztolányi Dezső szerkesztésében megjelent kötet reprint kiadását. Az antológia a művészet, a tudomány és a közélet jeles személyiségeinek trianoni témájú írásait tartalmazza.

Az Őrvidék Házban kiállítás nyílt az évforduló kapcsán.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír