1. Helyzetkép

A nyugati kultúrkört néhány évtized alatt elárasztotta egy új életszemlélet, amely a szexualitás szinte bármilyen formáját helyesnek tartja, annak kiélését emberi joggá emeli, az elől minden korlátot el akar tüntetni, és nagy erővel támadja mindazokat, akik ezzel az új életszemlélettel esetleg nem értenek egyet.

Ennek az életszemléletnek az alapállításai a következők:

– A nemi identitását mindenki a saját vonzalmai, érzései alapján választhatja meg, alakíthatja ki. Ebbe senki kívülről ne szóljon bele.
– A társadalom fogadja el az egyén által választott identitást, tartsa tiszteletben. E miatt őt semmilyen hátrányos megkülönböztetés, kirekesztés, megvetés nem érheti.
– A választott nemi identitás érdekében bárki kérhet orvosi beavatkozást (hormonkezelés, műtétek), bizonyos feltételek mellett már gyermekkorban is.
– A házassághoz és gyermekek örökbefogadásához való jogot biztosítani kell minden párnak, azonos neműeknek is.
– A gyerekeket és fiatalokat kiskortól kezdve nevelni kell a toleranciára, az elfogadásra mindenfajta nemi irányultságú emberrel szemben.

Első hallásra mindez jónak és helyesnek tűnhet. Ezeknek a szépnek hangzó elveknek azonban mára olyan radikális megnyilvánulási formái jelentek meg a társadalmainkban, amelyek komoly aggodalomra adnak okot.

Hadd idézzek fel néhány tényt illetve esetet, amelyek mutatják ennek az ideológiának a mindent elárasztó jelenlétét.

Nemzetközi folyamatok

Az ENSZ különböző szervezetei, az Egyesült Államok és igen sok alapítvány azzal a feltétellel ad fejlesztési segélyeket fejlődő országoknak, ha az abortuszt ingyenessé és könnyen elérhetővé teszik minden nő számára, ha törvénybe iktatják a meleg házasságot, ha a fogamzásgátló szereket terjesztik, ha az iskolákban bevezetik a teljes szabadosságra buzdító szexuális felvilágosítást (1). Afrika püspökei több alkalommal is tiltakoztak ez ellen az ideológiai gyarmatosítás ellen (2).

Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala 2019-ben kijelentette, hogy „az államoknak meg kell szüntetniük mindenfajta korlátozást az örökbefogadás terén a nemi identitással vagy annak kifejezésével kapcsolatban, beleértve a transznemű, interszexuális és vagy bináris személyeket is”.

Az ENSZ 1994-es Nemzetközi Népesedési Konferenciáján a tagállamok még az „életkornak megfelelő szexuális nevelést” irányozták elő „a szülők és a törvényes gyámok megfelelő irányításával és útmutatásával”. Azóta azonban egyesek – elsősorban a hangadó gazdag nyugati országok – az „átfogó szexuális nevelés” (CSE) elfogadtatását követelik. Ez az erőfeszítés egyelőre nagyrészt sikertelen volt, mert helyi és nemzetközi szinten is igen nagy ellenállásba ütközött.

Egy olasz politikus, Rocco Buttiglione – senkit sem sértve, de határozottan – kritikával illette ezeket a folyamatokat. 2004-ben Olaszország őt jelölte az Európai Unió belügyi és igazságügyi biztosának. 2004. okt. 11-én a jelöltet meghallgató bizottság a nézetei miatt elutasította az ő jelölését, alkalmatlannak ítélve őt bármilyen uniós posztra (3).

Az internetes letöltések kb. 35%-a világszerte pornográf tartalom (4). Az Egyesült Állomokban a serdülő korú lányok kb. 25%-a szenved valamilyen nemi betegségben (5). Az Európai Unió legtöbb országában a 15 éves korosztály 20-25%-a él nemi életet (6).

Évente a Földünkön 40-50 millió abortusz történik (7). Az ENSZ berkeiben egyre erősebb az a lobbi, amely az abortuszhoz való jogot egyetemes emberi jogként akarja elismertetni. Az ENSZ 2021. februári a gyermekről és a magánéletről szóló jelentésében a gyermek jogai között szerepel, hogy az abortuszáról a szülő tudta nélkül dönthessen, vagy hogy a szülő ne kérhesse a gyermeke terápiára küldését annak nemi vonzalmaival kapcsolatos nehézségei esetében.

Nemzeti szintű rendelkezések

2005-ben a spanyol parlament (Hollandia és Belgium után) megszavazta az azonos neműek házassághoz való jogát a gyermek-örökbefogadáshoz való  jogával együtt. Nemsokkal később kötelezővé tették a „polgári nevelés” nevű tantárgyat az iskolákban, amelynek keretében előírták azt, hogy a különböző családmodelleket egyelő értékűnek kell bemutatni (8).

A Német Állami Egészségügyi Információs Központ (BZgA) szexuális nevelési tanácsadó füzeteiben bátorították a szülőket arra, hogy kényeztessék a gyermekeik nemi szerveit. Az óvodapedagógusoknak pedig azt tanácsolták, hogy olyan énekeket is tanítsanak az ovisoknak, amelyek a nemi szervek izgatásáról szólnak (9). Bár a brosúrák egy részét az óriási tiltakozás miatt visszavonták, más módokon a hasonló tartalmak továbbra is áradnak be a német oktatási rendszerbe (10).

Angliában a policeman helyett a police officer kifejezést kell használni férfi rendőrökre is (11). Az új német kormány egy teljesen gender semleges nyelvhasználat kialakítását is célul tűzte ki (12).

Egyedi esetek

A New York-i Batavia gimnázium egyik férfi tanára 2006-ban orvosi kezelésnek vetette alá magát. Ettől kezdve női ruhában jelent meg, és elvárta, hogy nőként szólítsák meg. Több gyerek szerette volna átkérni magát egy másik osztályba. Nem engedélyezték ezt a számukra (13). Egy kanadait 15 millió forint összegű bírságra ítéltek, mert férfiként mert megszólítani egy férfiból nővé átműtött személyt (14).

Lord Devon iparengedélyét Angliában megvonták, mert különböző rendezvényekre kiadandó épületeiben nem adott helyet azonos nemű párok ’esküvői’ számára. Egy északír pékséget elítéltek, mert nem volt hajlandó tortát készíteni ezzel a felirattal: „Támogasd a melegházasságot!” (15).

Egy tízéves jamaicai származású kislány és családja ellen azért indult eljárás egy londoni iskolában, mert felmentését kérte egy tanóra alól, ahol többek közt a homoszexualitást népszerűsítő rajzokat kellet volna készítenie (16).

Egy brit iskolában egy lánynak megtiltották, hogy tisztaság gyűrűt viseljen. (A tisztaság gyűrű azt a fogadalmat jelzi, hogy valaki a házasságig megőrzi a tisztaságát.) (17). Ingolstadtban kilencéves kortól indul a fogamzásgátlásra nevelés, amelynek során a gyerekek többek közt egy műanyagból megformázott férfi nemi szervre óvszert húznak fel, ami után „óvszer jogosítványt” kapnak (18). Középiskolákban szerepjátékokat játszatnak a fiatalokkal, többek között azt játsszák el, hogyan kell egy azonos neműt egy bárból felhívni egy éjszakai kalandra (19).

A kaliforniai Victoria Egyetem egyik előadásán a tanár azt várta el a női hallgatóktól, hogy 2-2 nő kézen fogva sétáljon az utcákon, fejezzék ki egymás iránti vonzalmukat, és közben figyeljék a reakciókat (20). A kanadai Williams College-ben minden évben szavaznak, hogy fiúk és lányok közös fürdőszobát használjanak-e. Eddig a hallgatók mindig a közös fürdőszobát választották, a tétovázó elsősöket is erre buzdították (21).

Magyarország

Egy magát Benjáminból Eszterré átalakító személy azért jelentett fel egy hollókői vállalkozót, mert nem akart számára népviseleti ruhákat kölcsönözni, hogy ezekbe öltözve és így fényképezkedve terjessze a maga életszemléletét (22). Pátyon egy tizenkét éves kislány volt kénytelen részt venni egy olyan felvilágosító órán, ahol a többek között a nemi szervek és az óvszerhasználat vizuális bemutatása történt (23). Egy 2017-ben, szintén magyar iskolában tartott hasonló előadás végén az egyik tizenegy éves kislány befogta a fülét és a padra hajtotta a fejét. Az előadás, amit egy meghívott előadó tartott, több gyereket is sokkolt (24).

2. Honnan ered ez az életszemlélet?

Milyen fán termettek ezek a gyümölcsök? A genderideológia szellemi gyökerei szélsőségesen liberális és baloldali gondolkodók eszméi. Csak néhány tipikus mondatot idézek tőlük.

Az egyik távoli szellemi előfutár Friedrich Nietzsche. Ő arról írt, hogy „a kereszténység megmérgezte a szerelmet”. Az nem halt ugyan bele, de rosszasággá torzult. A modern nyugati ember azonban „megölte az Istent”, hogy „emberfölötti emberré” válhasson, „túl jón és rosszon” (26).

Simone de Beauvoir felszólítja a nőt, hogy szabaduljon meg „az anyaság rabszolgaságából”. Azt írja: „A nő a terhességet egyidejűleg gazdagodásnak és megcsonkításnak érzékeli. A magzat az ő testének része, és ugyanakkor parazita is, aki az ő rovására él.” (27) Az anya és a gyermek kölcsönös egymáshoz tartozása „egy végzetes, kétoldalú elnyomás.” A nő úrnőként kell, hogy rendelkezhessen a saját teste fölött (28).

Margaret Sanger szerint a nőt meg kell szabadítani „a szaporodás rabszolgaságától” (29). A legfontosabb feminista írók az anyaságot az elnyomás forrásának tartják (30). Heidi Hartmann szerint a házasság olyan elnyomó intézmény, „ahol a férfiak hozzáférhetnek a nők testéhez, ha szexre van szükségük” (31).

Shulamit Firestone a proletariátus lázadásához, a termelőeszközök lefoglalásához hasonlítja a nők mostani „lázadását és a szaporodás feletti rendelkezés megszerzését”. A jövőben „nem az egyik nem termelné újjá a fajt… hanem mesterséges reprodukciót vezetnének be”. Így törne meg „a biológiai család zsarnoksága” (32). Firestone szerint a vérfertőzésben és a gyermekek molesztálásában nincsen semmi rossz. „El fog tűnni minden tabu, amely a felnőttek és gyermekek, illetve a homoszexuálisok között létrejövő nemi aktusra vonatkozik…” (33).

Az itt idézett mondatok radikális, szélsőséges megfogalmazások. Azonban a genderideológia szelíden megfogalmazott elvei mögött igen gyakran ezek a mélyben rejtőző, nem kimondott gondolatok és élettervek rejtőznek.

Ezeket a radikális megfogalmazásokat azután szimpatikusnak tűnő jelszavakba öltöztetik be. Ilyen például a „reproduktív és szexuális egészséghez való jog”. Ki gondolná, hogy ez alatt az abortuszhoz és a fogamzásgátláshoz való ingyenes és könnyű hozzáférést, valamint a genderideológia mentén szervezett felvilágosítást is értik? Az úgynevezett „biztonságos abortusz” vajon mennyire biztonságos a gyermek számára? „A család minden formája”, a „diszkrimináció”, a „homofóbia” és a „gyűlöletbeszéd” jelszavai lassan lehetetlenné teszik, hogy bárkinek más véleménye lehessen, és hogy a témáról értelmes dialógust lehessen folytatni (34).

3. Mi az igazság?

Amiben teljesen egyetértünk

A feminista, gender- és LMBTQ-mozgalmak képviselői sok olyan célért is küzdenek, amelyekkel keresztény emberként teljesen egyetértünk. Nekünk, keresztényeknek is fontos elsajátítanunk, kialakítanunk magunkban az empátiát, a jóindulatot és a segítőkészséget minden emberrel szemben, a nemi vonzalmaiktól függetlenül.

Természetesen igaz az, hogy a nőknek évezredeken át sok jogfosztottságot, háttérbeszorítást, korlátozást kellett elszenvedniük. Sok esetben el volt zárva előlük a tanulás, bizonyos szakmák és állások, a választójog vagy az azonos munkáért járó azonos jövedelem lehetősége. Az egyenlő jogokért, egyenlő méltóságért való küzdelmük helyes, amit minden jóérzésű embernek támogatnia kell.

Az is igaz, hogy a biológiai nem és annak bizonyos korokban megvalósuló megélése – a társadalmi nem vagy idegen szóval gender – nem teljesen azonos. Erre utal Ferenc pápa az Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdításában: „Egy másik kihívás az általában gendernek nevezett ideológia különböző formáiból adódik, amely „tagadja a férfi és nő közötti lényegi különbözőséget és kölcsönösséget.

Nemi különbségek nélküli társadalmat vizionál, és lerombolja a család antropológiai alapját.

Ez az ideológia olyan oktatási programokat és törvényalkotási irányelveket követel, amelyek a férfi és nő közötti biológiai identitástól radikálisan elválasztott személyes identitást és meghitt, érzelmi kapcsolatot mozdítanak elő. Az ember identitását ily módon az egyes ember individualista, idővel akár változó saját elhatározásától teszik függővé. Nyugtalanító, hogy néhány ilyen típusú ideológia, amely olykor érthető törekvéseknek szándékozik megfelelni, egyetlen megoldásként erőlteti magát másokra, és meg akarja határozni a gyermeknevelést is. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a biológiai nemiséget (sex) és a nemiség társadalmi-kulturális szerepét (gender) meg lehet különböztetni, de nem lehet egymástól elválasztani." (35)

Lehet kutatni azt, mik a férfi és a nő társadalmi szerepei a társadalomban és a családban, milyen a helyes családi munkamegosztás, helyes-e például, hogy a házimunka 95%-át a nő végzi, vagy ha egy férfi szinte soha nem fejezi ki az érzelmeit. Azonban ezt a társadalmi szerepet (a gendert) soha nem szabad elválasztani a biológiai nemtől, nem szabad attól függetlenként kezelni.

Igaz az is, hogy a bizonytalan nemi vonzalmakkal rendelkező, vagy az azonos neműekhez vonzódó embereket is megilleti az emberi méltóságból fakadó, mindenkinek kijáró tisztelet, a jóindulat mindenki részéről. Fontos, hogy a család, a szülők ne taszítsák el gyermeküket, családtagjukat, ha az ilyen vonzalmakat fedez fel önmagában. Az is igaz, hogy erre a minden embernek kijáró tiszteletre és jóindulatra fontos nevelni a gyermekeket, fiatalokat is.

Ahol már másképpen gondolkodunk

Létezik egy gyönyörű, objektív rend és harmónia.

Mi, keresztények úgy gondoljuk, hogy létezik objektív igazság, létezik objektív valóság. Úgy gondoljuk, hogy ez az objektív igazság meg is ismerhető az ember számára.

Az ember értelmesen ki sem tudja azt mondani, hogy igazság nincs, vagy nem megismerhető, mert akkor ezzel a mondatával már meg is cáfolta önmagát: ha ugyanis nincs igazság, akkor ez a most kimondott mondat sem igaz, akkor ő maga sem tudta megismerni az igazságot. Az emberi nyelv a valóságból született, a valósággal való kapcsolatból. Az ember meg van arról győződve, hogy az igazság, a valóság megismerhető. Ez tükröződik a nyelvünkben is.

Mi, keresztények úgy gondoljuk, hogy a világmindenségbe, az atomokba, a sejtjeinkbe, a lelkünkbe bele van teremtve, bele van ültetve egy gyönyörű harmónia, egy csodaszép isteni rend.

Az embernek ezt a gyönyörű harmóniát kell kiolvasnia a természetből, a lelkéből. Ahogyan Vörösmarty írta: „A természet örök könyvét forgatni ne szűnjél, benne az Istennek képe leírva vagyon”.

Az ökológia terén talán már felismertük azt, hogy az emberiség vagy megtanulja tiszteletben tartani a teremtett világ gyönyörű, objektív rendjét, vagy önmagát fogja előbb utóbb elpusztítani. Azonban nemcsak a természetnek, hanem az emberi életnek, a családnak, az emberi értékeknek is van egy ilyen gyönyörű, objektív rendje, ökológiája.

Mi, keresztények hisszük azt, hogy ugyanez a gyönyörű isteni rend szólal meg a Bibliában, például a Tízparancs kristálytiszta mondataiban, vagy Jézus szeretetről szóló tanításában, az Ő keresztjében és feltámadásában.

Úgy gondoljuk, hogy a szabadság nem önkényt jelent, nem a pillanatnyi szeszélyeink teljesítését. Az emberi értelem – a szabad akaratunk mellett a másik alapképességünk – nem akkor működik jól, ha néha tévedünk is, hanem akkor, ha mindig csak az igazat, a valóságot ismerjük meg igaznak, valóságosnak. Az emberi értelem képessége egyirányú: a célja az igazság. Éppígy van a szabad akarattal is. A szabadságunk nem akkor működik jól, ha össze-vissza döntünk, ha néha a rosszat, az értéktelent választjuk, hanem akkor, ha mindig csak a jót, az értékeset. A szabad akarat természetes célja a jó, az érték. Akkor működik jól a szabad akaratunk, ha semmi nem köt gúzsba, semmilyen szenvedély nem láncol meg, ha tudok szárnyalni és szeretni. Az igazi szabadság nem a valóságtól elszabadult önkényt jelenti.

Az identitásunkat nem mi magunk teremtjük

Mi, keresztények úgy gondoljuk, hogy a nemi identitását nem kitalálja vagy megalkotja az ember, hanem kapja (36). Kapjuk ugyanúgy, ahogyan kapjuk az anyanyelvünket, kapjuk azt, hogy melyik történelmi korba születtünk, kapjuk a szüleink, a nagyszüleink élettörténetét, amelyből kisarjad a mi életünk. Úgy gondoljuk, hogy ez az objektív identitás nem korlát. Úgy gondoljuk, hogy a valóság nem akadály, nem olyasmi, amit le kellene bontani, hanem az élet forrása. Olyan, mint a talentum, amire építeni kell, amiből a lehető legtöbbet kell kihozni.

Ezzel kapcsolatban tanítja Ferenc pápa:
„A biotechnológiai forradalom az emberi utódnemzés területén megteremtette a nemzési tevékenység manipulálásának a lehetőségét, függetlenné tette az utódnemzést a férfi és nő közötti szexuális kapcsolattól. Ily módon az emberi élet és a szülői mivolt egymással szabadon összeköthető és elválasztható valóságokká váltak, amelyek elsődlegesen az egyén és az együtt élő – nem szükségszerűen heteroszexuális és szabályszerűen egybekelt – párok vágyainak vannak alávetve. Egy dolog megérteni az emberi törékenységet vagy az élet bonyolultságát, és más dolog elfogadni olyan ideológiákat, amelyek próbálják szétválasztani a valóság el nem választható két tényezőjét.

Ne essünk abba a bűnbe, hogy helyettesíteni akarjuk a Teremtőt.

Mi teremtmények vagyunk, nem vagyunk mindenhatók. A teremtett világ megelőz bennünket és ajándékként kell fogadnunk azt. Ugyanakkor arra vagyunk hivatva, hogy őrizzük meg emberségünket, és ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy úgy kell elfogadnunk és megőriznünk, ahogyan teremtve lett.” (37).

A család és a gyermekáldás

Úgy gondoljuk, hogy a nemiség fő célja nem egyszerűen az egyéni élvezet, és éppen ezért helytelen róla úgy gondolkodni, mint minden mástól független emberi jogról. Úgy gondoljuk, hogy a nemiség természetes célja a férfi és nő egységének, szerelmének megünneplése, megvalósítása, és ettől elválaszthatatlanul a megnyílás a gyermekáldás, az élet továbbadása felé.

Úgy gondoljuk, hogy a család nem átok, a szülés és az anyaság nem rabszolgaság. Úgy gondoljuk, hogy nem a tetszőleges felnőttnek van joga gyermekre, hanem a gyermeknek van joga édesanyára és édesapára. A gyermeknek joga van arra, hogy harmonikus körülmények között bontakozzon ki az élete, a nemisége is.

Úgy gondoljuk, hogy az internetre, a szellemi bevásárlóközpont polcaira senkinek sem volna szabad mérgező szellemi táplálékot kitennie.

Úgy gondoljuk, hogy a pornográfia a szerelem és a nemiség beszennyezése, az emberi méltóság és főként a nők méltóságának megalázása, árucikké alacsonyítása. Úgy gondoljuk, hogy égetően nagy szükség volna az internet humanizálására, a pornográfiának erről a közös asztalról való eltüntetésére (38).

Úgy gondoljuk, hogy a kisgyermek az édesanya szíve alatt nem egy parazita, nem egyszerűen az édesanya testének része, hanem egy kicsi emberi élet, egy embertársunk, aki az édesanyja méhében fejlődik. Senkinek sincs joga kioltani az ő életét. A biológia és az orvostudomány teljes mértékben egyetért azzal, hogy kisgyermek fejlődésében a fogantatás pillanatától kezdve sehol sem lehet egy minőségi ugrást, egy határvonalat meghúzni (39). Az új emberi lény, a maga új DNS-programjával fejlődik, bontakozik napról napra a várandósság kilenc hónapja során. Ha egy műtőasztalra lefektetve kellene a kisgyermek testét olyan módon darabokra vágni, ahogyan ez az abortusz során az anyaméhben megtörténik, valószínűleg a legtöbb orvos képtelen lenne ezt megtenni. A mai ember megteszi, mert beköti a szemét, mert nem akarja látni, amit tesz (40).

Mire tanítsuk és neveljük a gyermekeket?

Úgy gondoljuk, hogy a férfi és nő közötti házasság nem egyenértékű az azonosneműek együttélésével, és nem is szabad ezt ilyen módon tanítani a fiataloknak. Örömteli ezért, hogy 12 európai állam (Bulgária, Fehéroroszország, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Moldávia, Montenegró, Szerbia, Szlovákia, Ukrajna) az alkotmányában is rögzítette, hogy a házasság egy férfi és egy nő életszövetsége (41).

Úgy gondoljuk, hogy a gyermeknek arra van szüksége, hogy lassan, fokozatosan vezessék be őt a család, a gyermekáldás, a házasság értékeinek megismertetésébe. E közben pedig tanítsák őt a minden embernek kijáró tiszteletre is.

Mi, keresztények úgy gondoljuk, hogy a genderideológia egy rossz fának rossz gyümölcse. A kívánatossá tett külseje nem tudja elfedni a mérgező belsőt. Ne szakítsunk erről a fáról! Ne ezzel a gyümölccsel kínálgassuk a gyermekeket, a fiatalokat!

Tanítsuk a fiatalokat mindenekelőtt az önzetlen, önfeláldozó, önfeledt, nagylelkű szeretetre, tanítsuk őket az igazság szenvedélyes keresésére, tanítsuk a házasság, a család és a gyermekáldás értékére. Tanítsuk őket arra, hogy felismerjék Isten álmát az életükről és a világról, és ebből minél többet meg is valósítsanak!