Bethlen Gábor, Márton Áron, Teleki Pál – három olyan történelmi személyiség, akiknek a nevét viselő kitüntetéseket évtizedek óta a nagy erdélyi fejedelem születésének évfordulójához közeli hétvégén adja át az 1980-ban nehéz küzdelmekben létrehozott Bethlen Gábor Alapítvány. Idén ez a nap november 4-re esett, ezért a nemzeti gyásznapra való emlékezés visszatért mind a méltatásokban, mind a díjazottak köszönő szavaiban, mégis átsugárzott rajtuk az alapítvány bethleni jelmondata: „…mi minden erőt, ami a haza javára akar és tud lenni, nem eltiporni, hanem együvé fogni kívánunk.”

A 2023. évi Bethlen Gábor-díjas Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök kiemelkedő nemzetszolgálatát Lezsák Sándor, a kuratórium elnöke méltatta, s „örökké izzó, hamu nélküli parázsnak” nevezte, kiemelve, hogy a főpásztor négygyermekes, sok üldöztetést elszenvedett családjából a hitet, a helytállást és Mindszenty tiszteletét hozta, s akkor választotta a papi hivatást, amikor a közéletet még az 1956. november 4. hajnalán feldübörgő tankok határozták meg.

1976-ban történt esztergomi felszentelése után minden szolgálati helyén törekedett a szervezeti és hitéleti megújítás mellett a kultúra gazdagításra is. Első fővárosi kinevezése után az Erzsébetvárosi Szent Erzsébet Plébánia élén hozzákezdett az akkor még romos templom rekonstrukciójához. Bár a belső felújításkor már székesfehérvári megyéspüspök volt, nagy elismerést jelentett számára, hogy Ferenc pápa látogatásának egyik színhelye ez a Rózsák téri Szent Erzsébet-templom volt. Számos építészeti, művészeti kezdeményező és szervező munkáját egyházi és világi kitüntetések ismerik el, például a Henszlmann-díj vagy a Jeruzsálemi Lovagrend csillagkeresztes tiszti rangja.

Spányi Antal püspök köszönő szavaival a Bethlen-díj eddigi kitüntetettjeire emlékezett, majd 1956 hőseire, „akik előtt nem elég fejet hajtani, de példájukból tanulni is kell egy értékeket meghamisító korban, mert ha nem állunk ki, akkor elvész a nemzet és a keresztény kultúra”.

A Márton Áron-emlékéremmel a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat közösségformáló és segítői munkásságát ismerte el a kuratórium. Nagymihály Zoltán történész méltatásában számos adattal támasztotta alá az 1995-ben alakult szervezet sokirányú tevékenységét, amely indulásakor nagy segítséget kapott az emigrációból hazatelepült Zichy Mária grófnőtől, majd példája nyomán számos külhoni magyartól is, de a legtöbbet az anyaországtól. Az öregek, betegek, nehéz sorsú családok, tehetséges fiatalok támogatásának szükségessége megsokszorozódott 2022-től, a háború kitörésétől.

2022 februárjában ketten érkeztek személyesen is segíteni, azóta 1700 önkéntes jött, és az adományok is tonnaszámra – főként Magyarországról. A hosszú, és még ki tudja, meddig tartó háborúban az emberek fáradnak, de a kapcsolatok megszilárdulnak, és éltet a hit, amit Reményik Sándor sorai fejeznek ki: „Egyszer talán majd mégis vége lesz, /És akkor, aki visszatérni bír,/ Csak visszatér megint a régihez. /A régi hithez, a régi házhoz – / Ecsethez, tollhoz, kapanyélhez…”

Teleki Pál-érdeméremból ezúttal kettő került kiosztásra. Az egyiket Dupka György író, szerkesztő, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének elnöke kapta. Szabó András előadóművész, a kuratórium tagja felidézte, hogy 1989-ben, első Kárpátaljára vezető útján Dupka Görgytől kapott mélyebb betekintést a kárpátaljai magyarság sorsába.

„A megmaradás énekese”, ahogyan Czine Mihály nevezte a költő Dupka Györgyöt, szerkesztőként önvédelmi, érdekvédelmi szerveződésnek is tekintette a határon kívül élő költőket, írókat. De irodalmi munkássága mellett újságírói, történészi kutatásait már a szovjet diktatúra ellenében elkezdte, és később a levéltárak, dokumentációk anyagaiba alaposabban betekintve a kárpátaljai magyarok és németek üldöztetésének, tragédiájának, a Gulágnak egyik legjelentősebb feltárója lett.

A másik Teleki Pál-érdemérmet Szécsi Árpád politológus kapta, akinek méltatása alkalmat adott Bakos Istvánművelődéskutató kurátornak, hogy felidézze a három kitüntetés születésének körülményeit, amelyben ő maga tevőlegesen, Szécsi Árpád pedig a jubileumi kiadvány szerzőjeként vett részt.

A politológus kutatásainak fő területe a Magyar Demokrata Fórum története az előzményektől, a Lakitelekhez vezető civil mozgalmaktól, a szabadság kis köreitől kezdve. Mindehhez interjúk, levéltári oknyomozások és fotók voltak eszközei, eredménye pedig doktori disszertációja és képanyagban is gazdag kötetek.

A „magyarság becsületrendjének” is tartott kitüntetést megköszönve Szécsi Árpád kötelességnek nevezte a rendszerváltó idők egyik krónikásaként e folyamat szereplőinek és hétköznapjainak megőrzését és megismertetését.

Lezsák Sándor elnöki zárszavában arról szólt, hogy az emlékezés napján fel kell tennünk a kérdést, vajon miben reménykedtek apáink, nagyapáink, s miben az 56-os fiatalok? (…) Nem jött a csoda nyugatról. Mi is megtanultuk, hogy csak a magunk erejében bízhatunk. Legyen erőnk, határainkon túl is a megmaradásra, s ez az erő csak belülről jöhet, és Fentről. (...)

Forrás: Felvidek.ma/Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó: Ugrits János; Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat és Dupka György, valamint Lezsák Sándor hivatlosFacebook-oldala

Magyar Kurír