Smohay András, a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum igazgatója, művészettörténész tárlatvezetésén megtudhattuk e kő történetét.

A látogatóközpont központi termében egy idézetet olvashatunk Prohászka Ottokár püspöktől, amely nagyszerűen kifejezi ennek a helynek a szellemét, üzenetét. „Ha az emberiség új hajnalt vár, s nem akar éjben irányt vesztve botorkálni, oda kell zarándokolnia, hol megtanul a végtelenbe látni, s az örökkévalóságra törni” – a falon lévő idézet alatt látható a kő.

Székesfehérváron az első szent hely az a bazilika, amelyet Szent István király alapított, ahová őt halála után végakarata szerint eltemették – és ennek a bazilikának kis darabja ez, amit itt kiállítottak. Ez a motívum egy élő kereszt, amely már régóta ismert volt: ez a kőtöredék a püspöki palota kertjének falában volt beépítve már vagy kétszáz éve. Ezt a falat a barokk korban egyszerű eszközökkel építették, a kor szokása szerint felhasználtak középkori kőmaradványokat is. A mostani építkezéshez ezt a falat le kellett bontani, amit úgy engedélyezett a hatóság, hogy csak óvatos bontással, szakfelügyelet mellett lehetett elvégezni.

Finoman, hozzáértő kézzel Bartos György emelte ki ezt a töredéket a falból, aki néhány nappal később talált még két darabot, amely a törésfelületnél illeszkedik. Így állt össze a teljes kép – élő keresztté, mondhatnánk úgy is: jelképes üzenetté.

A június 26-i megnyitó ünnepségen a bevezetőben megtudhattuk, hogy új zarándokút jött létre a Székesfehérvári Egyházmegyében, hét állomással Vértessomló, Bodajk és Székesfehérvár között. A Székesfehérvári Egyházmegyei Látogatóközpont és Kiállítótér új épülete a magyar állam és az európai Unio támogatásával, „A Magyar Szent Család nyomában tematikus zarándokút fejlesztése a Székesfehérvári Egyházmegyében” című GINOP projekt keretében készült, Gutowski Róbert tervei alapján.

„Tíz évvel ezelőtt ünnepeltük a család évét, aminek kiemelkedő eseménye volt Boldog Gizella ereklyéinek Székesfehérvárra érkezése. Az ereklyéket Szent István és Szent Imre ereklyéje mellé helyeztünk, a székesegyház oltárára – emlékeztetett Spányi Antal püspök. – 2011. szeptember 4-én, közel egy évezred után ereklyéiben újra egyesült az első magyar szent család – itt, Székesfehérváron.

Az első magyar szent család tagjai biztosan sokat találkoztak szeretett városukban, Székesfehérváron, és a nép ajkán fennmaradt bodajki zarándoklásainak történetei is. Szent Imre, majd később Szent István sírjához évszádokon keresztül nemzetközi zarándoklatokat vezettek, a két szent közbenjárását sokan kérték, és csodák történtek. A középkorban a városban állt a Johannita Lovagrend ispotálya is, ahol a messze földről érkező zarándokoknak szállást biztosítottak. Így ment ez egészen addig, amíg a város el nem esett, és a törökök el nem foglalták Fehérvárt.

Sok száz éves sebek gyógyulnak be, évszázados törekvések érkeznek most célba. Nekünk adatott meg az elődeinktől örökül ránk hagyott feladat befejezése, hogy Szent István városában újrainduljanak a zarándoklatok, és Székesfehérvár újra zarándokközpont legyen. Nekünk adatott meg a lehetőség, hogy ezt a folyamatot befejezzük. Újjászervezett zarándokúttal az első magyar szent család jelenlétét, üzenetét erősítjük az emberek lelkében.

A Gondviselés másik ajándéka számunkra, hogy egy történelmi emlékhelyen tudjuk fogadni a zarándokokat. A Székesfehérvári Látogatóközpont ugyanis az egykori monostorbástya északi fala köré épült. 1602 augusztusában ezen a helyen törték át a török csapatok a város védelmi vonalát. Sok keresztény katona áldozta itt életét Székesfehérvár s a keresztény világ, a keresztény Európa védelméért. Az ő emléküket is őrzi ez az épület, hogy megjelenésében is tovább szövi a város történelmének szövetét, és begyógyítja a már négyszáz éve tátongó sebeket” – hallhattuk Spányi Antal megyéspüspök gondolatait megnyitó beszédében.

Ha a Lakatos utcában kissé távolabb megyünk, jól láthatjuk, hogy a Prohászka Ottokár püspöknek emléket állító kőszobor falát folytatva készült el az új épület homlokzata. Az a fal épült most tovább, amely a monostorbástya erőt sugárzó kváderköveinek markáns látványához illeszkedve készült el, Shvoy Lajos megyéspüspök szándéka szerint.

Hirtling István színművész a család, hagyomány, összetartozás egységét emelte ki, aki Soltész Miklós egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár köszöntő beszédét tolmácsolta a megnyitó ünnepségen. „»Egy út, hét állomás a magyar szent család nyomában« – hallhattuk és láthattuk a reklámokban. A reklámok között általában nem ilyen mondatokat szoktunk hallani, olvasni általában. Meggyőződésem, hogy ez a mondat jól érzékelteti a Székesfehérvári Egyházmegye szándékát: a magyar szent család, Szent István, Boldog Gizella és fiuk, Szent Imre példáján keresztül lelki megerősítést nyújtani a magyar családoknak a sokféle próbatétellel megterhelt mai világunkban.”

A megnyitó beszédek után – melyek során többek között Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere is elmondta gondolatait a projekt kapcsán – Spányi Antal megyéspüspök megáldotta a látogatóközpontot és a megjelenteket.

„Mindenható örök Isten, tőled remélünk oltalmat földi életünk zarándokútján, és tőled kérünk segítséget, amikor bajban vagyunk. Kérünk, álld meg és szenteld meg ezt az újonnan elkészült épületet, ezt a látogatóközpontot. Távozzék innen a gonosz lélek ártalma és minden viszálykodás. Legyen ez a hely történelmi, kulturális és keresztény értékeink őrzője, hogy mindazok, akik ide ellátogatnak, a régmúlt idők részeseivé válhassanak.”

„A magyar szent család nyomában elindulni ennél szebb gesztussal nem is lehetne, hogy a Szent István bazilikájából származó, minden bizonnyal a 12. század közepén készült élő kereszt az, ami a Prohászka-idézetet számunkra közel hozza, és

elindít bennünket az úton, hogy keressük azt a helyet, ahol a végtelenbe láthatunk

és az örökkévalóságra törhetünk” – hallhattuk a látogatóközpont megnyitóján Smohay András művészettörténésztől.

Szerző: Mészáros Ákos

Fotó: Berta Kata; Mészáros Ákos

Magyar Kurír