Sík Sándor

Sík Sándor
Arcképe a SZTE Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből, 1940-es évek
Született	Budapest, Magyarország 1889. január 20.
Elhunyt	Budapest, Magyarország 1963. szeptember 28. (74 évesen)
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	költő, műfordító, irodalomtörténész, egyházi író, egyetemi tanár, tartományfőnök
Díjak	Kossuth-díj (1948)

Sík Sándor (Budapest, 1889. január 20. – Budapest, 1963. szeptember 28.) piarista tanár, tartományfőnök, költő, műfordító, irodalomtörténész, egyházi író, cserkészvezető, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1946–49), Kossuth-díjas (1948), a 20. század jelentős magyar lírikusa.

Kutatási területe: a barokk korszak irodalma, az újabb irodalom, esztétika, verstan.

Élete

1889. január 20-án született Budapesten. Apja Sík Sándor ügyvéd, anyja Winternitz Flóra, akik zsidó vallásból még gyermekeik születése előtt katolikus hitre tértek. Apja korai halála után anyja nevelte négy kisebb testvérével együtt. A család Gödöllőn lakott, ott végezte az elemi iskolákat és onnan járt be a budapesti piarista gimnáziumba. Itt öt osztályt végzett, majd 14 éves korában, 1903-ban a piarista rendbe lépett. A Vácott töltött novíciusév után a 7. és 8. gimnáziumi osztályokat rendi studensként Kecskeméten végezte és ott tett érettségit. Egyetemi tanulmányait a budapesti egyetem bölcsészkarán magyar–latin szakos tanárjelölként végezte. 1910-ben a középiskolai tanári oklevélen kívül doktori diplomát is szerzett.

Piarista tanári működését az 1910/1911. iskolai évben Vácott kezdte meg, majd a közvetkező évtől a rend budapesti gimnáziumába kapott beosztást. Tanári, költői és irodalomtudósi munkája mellett 1912/1913-tól egyik alapítója és irányadója volt a magyar cserkészmozgalomnak, illetve első parancsnoka a budapesti piarista gimnázium cserkészcsapatának ([2. sz. BKG).

1915-ben két hónapig tábori lelkészként szolgált Péterváradon. Budapesten 1929-ig tanított, amikor a szegedi egyetemen a II. sz. Magyar Irodalomtörténeti Tanszék^[1] nyilvános rendes tanára lett. 1943. május 2-án római katolikussá keresztelte Radnóti Miklóst a budapesti Szent István Bazilikában.^[2]

Budapestre újra csak 1945-ben költözött, mint az Országos Köznevelési Tanács ügyvezető alelnöke. 1946-ban rendjének tartományfőnöki tanácsosa, majd 1947. október 1-jétől magyarországi tartományfőnöke lett. Utolsó éveiben sokat tartózkodott pihenés céljából Mátraszentimrén, majd Klotildligeten. 1963. szeptember 28-án halt meg Budapesten, a Mikszáth Kálmán téri piarista rendházban. Temetése 1963. október 4-én volt a Farkasréti temetőben, de ott sírját 1980-ban fölszámolták, és hamvait a Kerepesi temető újabb piarista sírboljtába (511/A-512/A) szállították.

Testvére Sík Endre külügyminiszter, történész, jogász, Afrika-kutató ^[3]

Sík Sándor nyughelye a piarista rendi szerzetesek Kerepesi temetőben lévő sírboltjában.

Munkássága

Fiatalkorától fogva foglalkozott az irodalom szinte minden ágával. Már a gimnáziumban feltűnt költői tehetségével, később írt irodalomtörténeti és esztétikai értekezéseket, kritikákat és színműveket. Szerkesztett imakönyveket, tankönyveket és újságokat, működött mint lelkigyakorlat-vezető és előadó. A cserkészet mellett számos más közéleti és irodalmi társaság életében és irányításában is részt vett.

Művei Költői művek

• Szembe a Nappal, Bp., 1910.
• A belülvalók mécse, Bp., 1912.
• Sík Sándor költeményei, Bp., 1916.
• Maradék magyarok, Bp., 1920.
• Csend, Bp., 1924.
• Sarlósboldogasszony, Berlin, 1928.
• Fekete kenyér, Bp., 1931.
• Magányos virrasztó, Bp., 1936.
• Az Isten fiatal!, Bp., 1940.
• Sík Sándor összes versei 1910-1940, Bp., 1941.
• Győzöd-e még?, Bp., 1945.
• Tizenkétcsillagú korona: Versek a Boldogságos Szűz Máriáról, Bp., 1947.
• Őszi fecske, Bp., 1959.
• Áldás, Bp., 1963.
• Sík Sándor összegyűjtött versei, Bp., 1976.

Színművek

• Ébredés, Bp., 1916.
• Salamon király gyűrűje, Győr, 1916.
• Alexius, Bp., 1918.
• Zrínyi, Bp., 1923.
• A boldog ember inge, Bp., 1930.
• István király, Bp., 1934.
• Advent, Szeged, 1935.

Széppróza 

• Hét szép história, Bp. 1921.

Irodalomtudományi munkák

• Mindszenthy Gedeon élete és költészete, Bp., 1910.
• Gárdonyi, Ady, Prohászka: Lélek és forma a századforduló irodalmában, Bp., 1929.
• Pázmány, az ember és író, Bp., 1939.
• Zrínyi Miklós, Bp., 1940.
• Esztétika, I-III, Bp., 1943; 1946; Szeged, 1990.
• Az olvasás tudománya, Szeged, 2000.

Lelkiségi és pedagógiai munkák 

Sík Sándor emléktáblája Gödöllőn

• Imádságoskönyv (Schütz Antallal), Bp., 1913. és számos további kiadás 1949-ig.
• Magyar cserkészvezetők könyve, 192, 1925, 1934-1936.
• Zsoltáros könyv, Bp., 1923, 1955, 1961.
• A cserkészet, Bp., 1930; Székesfehérvár, 1999.
• Szent vagy Uram! (Harmat Artúrral) Eger, 1931; Bp., 1932. és számos további kiadás.
• Szent magyarság: Hat rádióbeszéd az Árpád-házi szentekről, Bp., 1936, 1994.
• Dicsőség! Békesség! Imádságosköny, Bp., 1940, 1944, 1946.
• Himnuszok könyve, Bp., 1943, 1989, 1997.

Válogatáskötetek

• A kettős végtelen, szerk. Kardos Klára-Rónay György, Bp., 1969, 2003.
• Válogatott költemények, szerk. Rónay László, Bp., 1989.
• Kereszténység és irodalom, szerk. Rónay László, Bp., 1989.
• A magam módján, szerk. Rónay László, Bp., 1996.
• A szeretet pedagógiája, szerk. Rónay László, Bp., 1996.

Tudományos tisztség 

• Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja 1946-tól
• Magyar Irodalomtörténeti Társaság alelnöke 1949-től

Társasági tagság

• Szent István Akadémia tagja 1919-től
• Kisfaludy Társaság rendes tagja 1923-tól
• Dugonics Társaság elnöke 1945-1952.