Sienai Szent Katalin (1347-1380)

Futótűzként terjedt a hír Siena városában, a "mama" hazajött. Barátai és tanítványai, akiket "Cateratinak" neveztek, gyertyagyújtáskor már mind ott szorongtak a huszonöt gyermekes kelmefestő udvarán. Katalint már húsz éves kora óta mamának szólították az emberek, hogy kifejezzék az iránta érzett tiszteletet és szeretetet. Mint mindig, sokan most is magukkal hozták ismerőseiket, akik kíváncsiak voltak a "La Beata Populana"-ra, a szép polgártársnőre.

Katalin nehéz útról tért haza. Firenze és Perugia fellázadtak a Szentszék legátusai ellen, de Lucca, Pisa és Siena az ő hatására nem lázadt. A pápai seregek és az egyházfegyelmi büntetés (kiközösítés), valamint az ezt követő éhínség hatására később a lázadó városok békülni akartak. Firenze Katalint kérte fel a közvetítő szerepre. Így 1376-ban Avignonba utazott XI. Gergelyhez, hogy békét szerezzen, mint azt már annyiszor megtette. Valamint azért is, hogy rábeszélje a pápát, hogy éjen vissza Rómába, szerezze viszsza függetlenségét.

Katalin bő mantelláta- köpenyében belépett az udvarra három gyóntató atya kíséretében. Senki sem gondolta még akkor, hogy Caterina Benincasa négy év múlva már nem lesz közöttük. Itt, Rómában érte a halál, mert mint tanácsadó ide költözött VI. Orbán pápa parancsára. Katalin egyébként VII. Kelemen ellenpápával szemben minden erejével Orbán pápát támogatta.

Katalin életében több látomást is átélt. Az egyik szerint összezúzza őt az Egyház hajója. Ma már megállapíthatjuk, hogy az Egyház egységéért és megújulásáért fizikailag is elemésztve magát agyvérzésben halt meg.

Egy másik látomásában a Szűzanya és a szentek jelenlétében az Isten Fi gyűrűt húzott az ujjára, eljegyezte őt. Azt a parancsot kapta, hogy vegyüljön el az emberek között és ápoljon betegeket (leprásokat), járja be a világot, ha erre van szükség.

Ez az egyszerű, félig írástudatlan lány négyszáz levelet hagyott hátra, valamint híres misztikus művét, a Dialógust. Katalin domonkos harmadrendi volt, mantelláta. Nagy bő köpenyükről kapták ezt a nevet. A domonkos rendben reformokat kezdeményezett és ezért szinte második rendalapítóként tisztelik.

1461-ben szentté avatják, 1970-ben egyháztanítóvá és 1999-ben Európa védőszentjévé. Ő Itália és az olasz ápolónővérek védőszentje is.

A róla festett képeken dominikánus rendi öltözetben ábrázolják, kezében könyvet és szívet tartva, homlokán töviskoronával. Liliommal a kezében is szokás ábrázolni őt, amint jegygyűrűt nyújt feléje a kisded Jézus.

Sienai Szent Katalin a középkor igen nagy befolyással bíró szellemi vezéralakja, aki hozzájárult ahhoz, hogy a pápák visszatértek Rómába az "Avignoni fogságból" és nem lettek a francia király alattvalói. Katalin megvalósíotta a domonkosok jelmondatát: "A szüntelenül szemlélt Igazságot továbbadni.", Isten örömét sugározni az emberek felé.