Ferenc pápa szavai a lengyel püspökökhöz

A következő rögtönzött szavakkal fordult hozzájuk: „Köszönöm a konferencia elnökének hozzám intézett szavait. Köszönöm mindannyiatoknak ezeket a szép napokat. Számomra szép napok voltak. Nagyon köszönöm! Kérem, hogy ne felejtsetek el imádkozni értem, hogy tudjam segíteni az Egyházat abban, amiben az Úr akarja, hogy segítsem. Haladjunk előre! Most áldásomat adom rátok.

Átadták nektek a beszédet, amelyet most itt fenségesen fel kellett volna olvasnom: de alázatosan kézbe adták nektek, így nyugodtan olvashatjátok majd el”.

A találkozóra nem sokkal Boldog II. János Pál szentté avatása előtt került sor. A pápa feleleveníti a „nagy lelkipásztor” alakját, aki „nagy” volt küldetése minden állomásán: mint pap, mint püspök és mint pápa”. Ragyogó példát adott arról, hogy hogyan hagyatkozzunk teljes egészében Istenre és Édesanyjára, valamint tökéletesen az Egyháznak és az embereknek szentelte magát. Karol Wojtyła, aki április 27-én kerül a szentek sorába, arra emlékeztet bennünket, hogy milyen fontos a püspökök közötti spirituális és lelkipásztori szeretetközösség: a főpásztorok egysége a hitben, a szeretetben, a tanításban, a hívek java iránti közös gondoskodásban. Ez vonatkozási pontot jelent az egész egyházi közösség, valamint mindazok számára, akik biztos útmutatást keresnek az Úr útjain való mindennapos előrehaladásban – fogalmaz Ferenc pápa.

Semmi és senki ne bonthassa meg egységeteket, kedves testvérek – írja beszédében a Szentatya. Arra kaptatok meghívást, hogy a szeretetközösséget és a békét építsétek, amelyek a testvéri szeretetben gyökereznek. Mutassatok mindenkinek bátorító példát. Ez a fajta magatartás minden bizonnyal termékeny lesz, és hűséges népeteknek a remény erejét kínálja majd fel.

A pápa megállapítja: a helyi egyház Lengyelországban a hit, az ima, a keresztény gyakorlat, a karitász nagy lehetőségeivel rendelkezik. Ugyanakkor új kihívásokkal is szembe kell nézni, mint például a korlátlan szabadság elve, az igazság iránti ellenséges vagy gyanakvó tolerancia, rossz hangulat az egyháznak az uralkodó relativizmussal való helyes szembeállását illetően.

Ferenc pápa a lengyel társadalom és részegyház három alapvető szempontját részletezi beszédében: a család, a fiatalok és a hivatások kérdését. A család – idéz az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításából – „az a hely, ahol meg tanulunk együtt élni a nehézségekkel és ahol a szülők átadják a hitet gyermekeiknek”. Ma azonban a házasságot gyakran egyfajta érzelmi kielégülésnek tekintik, amely bármilyen módon létrejöhet és átalakulhat az egyének érzékenysége szerint. Sajnos ez a nézet befolyásolja a keresztényeket is, megkönnyítve a válásokat, tényleges különéléseket.

Jobban fel kell készíteni a fiatalokat a házasságra, hogy egyre inkább felismerjék