JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD

Segitség a szükség idején

Segítség a szükség idején

network.hu

Amikor Hudson Taylor misszionárius első ízben utazott Kínába, a vitorlás hajó útját
sokszor akadályozta a szélcsend és az ellenszél. Egy alkalommal egy olyan sziget
mellett hajóztak el, amelyen kannibálok laktak. És éppen itt megint alábbhagyott a
szél, és a hajó a tükörsima vízben lassan sodródott a veszélyes partok felé. Az
utasokat elfogta a rémület, ha arra a borzalmas fogadtatásra gondoltak, amelyre
számíthattak. A kapitány ebben a nagy szükségben a misszionáriushoz fordult és azt
mondta neki:

− Ön hisz abban, hogy Isten meghallgatja az imádságot. Nos, kiáltson hozzá! Ha az
ön imádsága nem segít, mindnyájan elveszünk.
− Imádkozom – felelte Hudson Taylor – de csak azzal a feltétellel, ha felvonja az
összes vitorlát, hogy a szélnek, amit Isten küld, legyen mibe belekapaszkodnia.

A hitetlen kapitány nem akarta nevetségessé tenni magát és a teljes szélcsendben
felhúzatni a vitorlákat. A misszionárius azonban kijelentette, hogy addig nem
imádkozik, amíg a kapitány nem teljesíti az ima meghallgatásának feltételeit.

Egyre közelebb sodródtak a parthoz. S akkor végre a kapitány teljesítette utasának
kívánságát, noha a levegő meg sem rezdült. Hudson
Taylor visszavonult a kabinjába, és az Úr elé vitte a
helyzetüket. Miközben még imádkozott, hangosan
kopogtak az ajtaján. A kapitány állt az ajtó előtt és így
kiáltott:

− Még mindig imádkozik, hogy meginduljon a szél?
Abbahagyhatja. Erősebb szél támadt, mint amennyire
szükségünk van. – És így is volt. A legnagyobb veszély
pillanatában, amikor a hajó már egészen közel volt a szárazföldhöz, feltámadt a szél,
amely visszavitte a hajót a nyílt tengerre.

...