Amit most ünnepel az Örök Város, annak idején a Pápai Állam végét jelentette. Fővárossá kikiáltása az akkor egyesült Olaszország számára gondviselésszerű volt, ugyanakkor vitákat és problémákat kavart. Megváltoztatta Rómát, Itáliát és magát az Egyházat: új korszak kezdődött – írta üzenetében Ferenc pápa, idézve Montini bíboros gondolatait a II. vatikáni zsinat hajnaláról.

Az Egyház mindig osztozott a rómaiak örömeiben és fájdalmaiban, s e gazdag történelemből három mozzanatot emelt ki üzenetében Ferenc pápa. 1943 és 1944 között a náci megszállás kilenc hónapon át tartott. 1943. október 16-tól elkezdtek vadászni a zsidókra, hogy deportálják őket. Ez volt a római soá. Az Egyház menedéket nyújtott az üldözötteknek: sok ősi korlát, fájdalmas távolság omlott le akkor. A nehéz idők fontos leckéje a Katolikus Egyház és a római zsidó közösség testvéri kapcsolata. Az Egyház emberi erőforrásként is működik Rómában; a katolikusok feladata, hogy felelősek legyenek városuk életéért, főleg annak legfájdalmasabb időszakaiban – fogalmazott a Szentatya.

A másik mozzanat, amit a pápa megemlített, a II. vatikáni zsinat. 1962 és 1965 között az Örök Városba sereglettek a zsinati atyák, ökumenikus megfigyelők és sokan mások. Róma akkor egyetemes, katolikus, ökumenikus színtérként tündökölt. A keresztény felekezetek és más vallások közötti párbeszéd, a béke városa lett.

A harmadik mozzanat a Római Egyházmegyéhez kötődött, de az egész várost érintette. 1974-ben az akkori pápai vikárius, Ugo Poletti bíboros gyűlést hívott össze, melyen a szegények és a periférián élők helyzetére hívta fel a figyelmet. Ez is az egyetemességről tanúskodik, hiszen az Örök Város mindenkinek az otthona. Ez a felelősség most is megvan: sajnos a külvárosokban túl nagy a nyomor, sokan magányosan, szociális háló nélkül élnek. A szegények, a bevándorlók és a menekültek Rómában a menekülés lehetőségét látják. Több elvárással és reménnyel tekintenek a városra, mint maguk a rómaiak, akiket lefoglalnak és pesszimistává tesznek mindennapi gondjaik. Pedig Róma az emberiség nagy erőforrása, páratlan szépségű város. Meg kell őriznie nyitottságát a világ felé, és mindenkit be kell fogadnia.

Ezen a 150. születésnapon törekedjünk a közös látásmód kialakítására – kérte Ferenc pápa. Róma akkor élheti meg egyetemes küldetését, ha testvériesebb város tud lenni. II. János Pál, aki nagyon szerette Rómát, szívesen idézett egy lengyel költőtől: „Ha azt mondod, Róma, azt mondom, amore”. Ez a szeretet pedig nem önmagunkért való, hanem másokért. Ezt a testvéri és egyetemes szemléletet kell a jövő nemzedékeknek továbbálmodniuk. Így tudja Róma szolgálni az egység és a béke ügyét a világban.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Wikipédia

Magyar Kurír