Erzsébet (Aragóniai Izabella, Isabel de Aragão) 1271. január 4-én született Aragóniában, királyi családból. II. András magyar király dédunokája, Árpád-házi Szent Erzsébet másodfokú unokahúga. Apja III. Péter aragóniai király, anyja Konstanza, Manfréd szicíliai király leánya.

A keresztségben szentté avatott nagynénjéről, Árpád-házi Szent Erzsébetről kapta a nevét, akit különleges gyorsasággal, már halála után négy évvel, 1235-ben kanonizáltak.

Portugáliai Erzsébet már születésével békét szerzett: az örömre kibékült atyja és nagyapja, akik háborúban álltak egymással.

Gyermeklányként házasságot kötött I. Dénes (Dinis) portugál királlyal; két gyermeket szült. Férje kicsapongó életet élt, több gyermeke is született a házasságán kívül. Erzsébet türelemmel viselte férje hűtlenségét, imádkozott és vezekelt megtéréséért; férje törvénytelen gyermekeit is szeretettel nevelte. Dénes súlyos betegsége idején Erzsébet végig mellette volt, a legnagyobb szeretettel ápolta. Szeretete győzött: hatására a király megtért, s oly mértékben megváltozott, hogy később az „igazságos” jelzőt kapta a néptől.

Portugáliai Erzsébet – miként unokanővére, Árpád-házi Szent Erzsébet – a tevékeny hit és emberszeretet mintaképe: betegeket gondozott, szegényeket ruházott, táplálta őket; a szegény lányokat gyakran kiházasította, hogy megvédje őket a lecsúszástól.

Békességszerző tevékenysége hatékonyabb volt a hadszíntéri küzdelmeknél, áldásos eredményeket hozott: közvetített Portugália, Kasztília, Aragónia között; békét szerzett Nápoly és Szicília között.

Férje halála után Erzsébet vagyonát és ékszereit eladta, árát szétosztotta a szegények és a kolostorok között. Magára öltötte a ferences harmadrendiek ruháját, és zarándoklatokra indult: gyalog ment el Szent Jakab sírjához, Compostelába; majd visszavonult Coimbrába, az általa alapított klarissza kolostorba.

1336. július 4-én halt meg Estremosban. A coimbrai zárdában temették el.

Sírja hamarosan zarándokhellyé vált, ereklyéi közelében csodák történtek. Szentté avatását 1576-ban indították el. 1612-ben sírját kinyitották, testét teljes épségben találták. 1625-ben avatta szentté VIII. Orbán pápa. Ünnepét még abban az évben felvették a római naptárba, július 4-re.

Forrás: Diós István: A szentek élete

Fotó: Wikimedia Commons

Magyar Kurír