Az elismerést olyan magánszemélyek és közösségek kaphatják, akik foglalkozásuktól, munkahelyi kötelezettségüktől függetlenül, vagy azt jelentősen túlteljesítve a legtöbbet tették épített és természeti környezetünk, kulturális örökségünk értékeinek védelmében.

Takács József közel 25 éve foglalkozik toronyórák történetének kutatásával, és ami meglepő, tudomása szerint az ország egyetlen toronyóra-kutatója.

A díjazott kutató Kovács Ágnesnek adott interjújában beszélt a kezdetekről: a 70-es évek óta foglalkoztja az idő problémája és minden olyan eszköz, ami az idővel kapcsolatos. 1982-ben lett a Magyar Katolikus Lexikon munkatársa, vállalta jó néhány szócikk megírását, s köztük volt a toronyóra is. Akkor még nem tudhatta, hogy nem talál majd róla magyar nyelvű irodalmat. A lexikon-cikk megírásának vállalt kötelezettsége azonban nagy kihívás és izgalmas feladat volt számára. Ekkor látott hozzá a toronyórák történetének kutatásához.

A toronyórák történetét illetően Takács József elmondta, hogy a középkorban merült fel először igény, hogy a hívek számára ismertté tegyék az órák, kánoni órák: a közös zsolozsmák, istentiszteletek időpontját. A római Szent Péter-bazilika homlokzati órái közül az egyik a mai napig a kánoni órákat jelzi. Az idő meghatározására akkoriban járatos volt a homokóra, a gyertyaóra, az asztorlábium. Az 1200-as évek utolsó negyedében készültek az első kerekes órák, amelyek súly által hajtottak, ezeket nevezzük már a tulajdonképpeni órának. Számlapjuk nem volt, hangjelzéssel tudatták, mennyi idő telt el, és nagyfokú pontatlansággal működtek. A korabeli kódexek illusztrációiban van néhány rajz, ami fennmaradt róluk. Kezdetben, hogy az órát mindenki láthassa, a templomban helyezték el őket, majd a 12. század végén kerültek a toronyba.  A számlap csak az 1400-as évek második felében jelent meg, addig az emberek a harangütésen keresztül szereztek tudomást az idő múlásáról.

Az óraszámítás meglehetősen komplikált volt és nem egységes rendszer szerint zajlott. Területenként, koronként, országonként máshogy kezdték a napot számolni. Volt, ahol naplementétől, vagy éjféltől kezdődött a nap, többféle napszámítási mód volt. Bonyolult és áttekinthetetlen rendszer uralkodott Európában, mely csak a 18. század második felétől vált egységessé.

Kevés olyan ember volt, aki toronyórát tudott készíteni. Egy óra bronzműves, kovács, harangöntő és sok más korabeli foglalkozást űző ember munkájának köszönhetően készült el. Egykori feljegyzésekből ismert, hogy egy francia város (Perpignan) toronyóráján egyidejűleg majdnem 100 ember dolgozott. Kezdetben az órák nagyméretűek voltak, akár egy tonnát meghaladó súlyú óráról is tudunk.

Magyarországon az 1300-as években jelentek meg az első toronyórák. Hazánk toronyóra-állományáról nincs kataszter (nyilvántartás), így nem tudjuk, hol milyen régi óráink vannak. Takács József elmondta, hogy a meglévő, általa ismert toronyórák közül a legrégebbi óra Hódmezővásárhelyen, a református ótemplomban található, amely az 1600-as években készült, és az ecsedi várból került oda. Nagyon régi óra van Győrben is, az ún. rác templomban, illetve Makón, a református templom bejáratánál látható egy figyelemreméltó, az 1700-as évek elejéből származó régi óraszerkezet, amelyet már restauráltak.

A kutató több magyarországi város toronyóráinak – bizonyos korszakon belüli – történetét feldolgozta az évek során. Ezek közül Budapest önálló kötetben is megjelent 2007-ben Budapesti toronyórák története 1889-1909 címmel. Debrecen, Esztergom, Szeged, Pécs toronyóráiról írott tanulmányai levéltári, múzeumi évkönyvekben jelentek meg. 2009-ben a Katolikus Lexikon számára készült toronyórás szócikk is elkészült és megjelent.

Takács József alábbi munkahelyi elektronikus levelezési címén köszönettel fogadna minden olyan 1918 előtti adatot, információt, mely a történelmi Magyarország bármely felekezetű templomának toronyórájára, vagy annak létesítésére vonatkozik: debrkonyvlev@vipmail.hu

A Podmaniczky-díjjal kitüntetett toronyóra-kutatóval készült interjút a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye honlapján olvashatják.

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye/Magyar Kurír