Pecznyík Pál laikus evangélikus költő és igehirdető 1919. november 18-án született Kiskőrösön, egy sokgyermekes családban. Gyermek- és ifjúkorában nagy szegénységen és sok nélkülözésen ment át.

Már húsz éves korától járta az országot, és különböző munkákat vállalt életének a megalapozásául és fenntartásául. Azonban az igazi nagy fordulatot az jelentette a számára, amikor találkozott Kozma Ferenc diakónussal, a Fébé Diakonissza Egyesület munkatársával, aki az örök életre vezető utat ismertette meg vele. Hosszabb folyamat eredményeként, sok-sok lelki tusa után elfogadta Jézus Krisztust személyes Megváltójának.

A 90 éves Pecznyík Pali bácsi legújabb versét írja 

A II. világháborúban 1941 nyarán katonai behívót kapott, és nemsokára a keleti front hadállásai mögött találta magát. Itt a sok gyaloglás, a közel mínusz 40°C-os hidegben való katonáskodás, és más egyéb megpróbáltatások által formálta Isten, és csak az Ő megtartó kegyelmének köszönheti, hogy 1942-ben súlyosabb sérülések nélkül hazajöhetett. Még ebben az évben beiratkozott a nagytarcsai Tessedik Sámuel Népfőiskolára. A tanulmányai elvégzése után a Fébé Egyesületnek lett tagja, mint diakónus növendék. Ezek után Piliscsabán, majd Mátrában, a Bagolyirtáson végzett szolgálatot. 1951-ig, a Fébé Egyesület megszűnéséig hűséges munkatársa volt a közösségnek. Ezt követően az evangélikus Egyház keretei között munkálkodott tovább.

1954-ben kötött házasságot Simkó Erzsébettel. 1958-ban született meg első leányuk, Ilus, majd 1960-ban Joli. Ebben az időszakban Nyíregyházára kapott meghívást az evangélikus egyházközösségtől, ahol közel harminc éven át különböző szolgálatokat végzett a gyülekezetben feleségével együtt, és innen ment nyugdíjba is.

1987-ben Celldömölkre költöztek. A Bibliaszövetség megalakulása után a Dunántúl nyugati részén képviselte a Szövetséget feleségével, szervezte és végezte a szolgálatot. 1994-ben az Úr hazahívta segítőtársát. Bár, ma tölti be a kilencvenedik esztendőt, de Isten kegyelméből még mindig testi-lelki frissességgel végzi a rábízottakat.

Írásai rendszeresen megjelentek a különböző keresztyén folyóiratokban, mint például a Vetés és Aratás, Biblia és Gyülekezet, Evangélikus Élet, Reformátusok Lapja, stb. Immár 16 éve rendszeresen végez igei szolgálatokat (egyetlen laikus evangélikusként) a Magyar Evangéliumi Rádióban. (A MERA minden kedd esti műsorában személyesen olvassa fel áhítatait és verseit mind e mai napig. Az adás meghallgatható esténként 20 óra 25 perctől a 215 m-es középhullámon, az 1395 kHz-en, vagy a www.mera.hu internetes adásában.)

A Celldömölki Evangélikus Gyülekezet aktív és hűséges tagja. 62 éve ír evangéliumi üzenetű verseket Isten dicsőségére és embertársai lelki épülésére.

Eddig hat verseskötete jelent meg, és egy önéletrajzi kiadvány a Bibliaszövetség gondozásában; „Egy Zarándok éneke” címmel, 2001-ben. 1996-ban pedig egy énekes füzetet jelentetett meg „Evangéliumi énekek gyűjteménye „címmel. Versesköteteinek címe: Arccal a fény felé (1990), Vár az atyai ház (1991), Próbák földjén (1995), Élő kövek temploma (1996), Égre rajzolt kereszt üzenete (2000), s Célközelben (2006). S a legfrissebb füzetét pedig 2009-ben, saját kiadásában jelentette meg, „Evangéliumi versek” címmel. Ez egy tíz részesre tervezett sorozatának első füzete s 41 verset tartalmaz, amely csak a szerzőnél kapható.

Zárszóként idézzünk utolsó könyvének „fülszövegéből” néhány gondolatot, mert ezek egész életművére is érvényesnek tekinthetőek!

„Miközben nyitott szívvel olvassuk Pecznyík Pál élő hitű testvérünk intő, buzdító igemagyarázatait és verseit, csalhatatlanul érzékelni fogjuk, hogy tiszta, élővizű forrásból merítünk. Érzékelni fogjuk, hogy amit a Lélek által elmond, arra nekünk is szükségünk van. A könyvből bizonyságot nyerhetünk afelől, hogy nem csak beszél, hanem éli is hitét, de mert éli azt, amit elhitt és elfogadott az ő urától, éppen azért tud ilyen meggyőzően és lelkesen beszélni is Róla.

Célközelben van Krisztus Gyülekezete, az egyes hívő ember élete, de célközelben van ő maga is, az író. E „Célközelben” című könyv épp a célközelben levők kitartásáért, állhatatos futásáért és Isten iránti hűségünk kikezdhetetlenségéért íródott, és azért, hogy még sokan célközelbe kerüljenek és megmeneküljenek a legnagyobb rossztól, az örök céltévesztéstől.

E könyvnek különleges szellemi frissességet ad az, hogy egy-egy rész igei tanításai után, az adott üzenet a rímek hullámhosszán, verses formában hangzik tovább.

Nyári István baptista lelkipásztor”

Ars poeticáját egy néhány napja írott magánlevelében így fogalmazta meg:

„Az énekíróval együtt mondom én is:» Lelkeket vezetni hozzá, égő vágyam ez nekem«. Telhessen meg Isten országa újjászületett lelkek sokaságával. Mert nem én mondom, Jézus mondta Nikodémusnak:»Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát«. (Jn 3,3) Csak az lehet Isten gyermeke, aki Istentől született! Ez pedig, egy teljes életváltozást jelent. »A régiek elmúltak, íme, újjá lett minden.« Verses szolgálataim pedig „VERSES MISSZIÓ!” Hiszem, hogy Isten, versek által is hívhat magához drága lelkeket üdvösségre, örök életre! Adja Urunk, hogy hosszú életkorom is, és bizonyságtételem is Urunk dicsőségét hirdethesse!  

***** 

Ha elmegyek innen!

Ha elmegyek innen, gyümölcs virágzáskor,

vagy egy őszi napon, sárga lombhulláskor,

és földi utamnak végéhez érkezem,

mindent – mi itt szép volt – elenged két kezem.

Ha elmegyek innen, hol születtem, éltem,

Atyám oltalmában, hol nyugodni tértem,

s ajkamon oly sokszor, magyar ének zengett,

mivel hazám e hon, s népem, ez a nemzet.

Ha elmegyek innen, észrevétlen, csendben,

testem odújából, kiröppen a lelkem,

e szürke sár odút, elfödi egy sírhant,

mert a földi élet, csak a sírpartig tart.

Ha elmegyek innen, égi hívó szóra,

testem sátorában, meg áll a szív-óra.

Atyám hajlékodba, ó fogadj be engem,

örökké áldhasson, imában a lelkem.

 (Pecznyík Pál, Celldömölk, 2000.)

Ezt a versét választotta a több mint 4700 költeménye közül, kérésemre a 90 éves szerző csendes imádságként – s az ÚR válasza Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! (Ézsaiás 43.1.) 

*****