„Az égő vágyak” – ez a Mario Luzi firenzei költő verséből vett idézet volt a szerda délelőtti elmélkedés témája. Luzi arról a vágyról szól, hogy túl kell lépni az egoizmus minden formáján, és kizárólag Isten jelenléte, arca és szíve felé kell fordulni. Ezáltal pedig hiteles tanúságtevővé kell válni az utcákon, ahol arra kaptunk meghívást, hogy egy olyan testvériség misszionáriusai legyünk, amely bezártságunkat tanúságtétellé alakítja át, osztozva a szeretetben, amelyet kaptunk. Gianni atya kiemelte, ez a szemlélet különösen is értékes az Egyház és közösségünk számára, amely lelkigyakorlaton vesz részt, hogy aztán Baruk próféta csillagaiként visszatérjen mindenki saját feladatához.

Az apát utalt Szent Benedek Regulájára, amely azzal kezdődik: Isten vágya az, hogy vágyakozzanak rá. Ezért indul el az égből lefelé, hogy megnézze, ki vágyik boldog napokra. Ezáltal hozzásegít minket, hogy újra felfedezzük: az Úr keres minket és vágyakozik ránk. Ha képesek vagyunk még vágyakozni, az azért van, mert vágynak ránk. Ennek tudata segíthet abban, hogy túllépjünk a spirituális langyosságon. Gianni atya rámutatott, hogy a mai világban és különösképpen a fiatalok körében elterjedt, hogy nem vágyakoznak, érzéketlenné váltak a tartós és fontos dolgok iránt. Ezért fontos visszanyerni a vágyakozást, hogy újra lehessen aktiválni egy túlságosan elégedett és ellaposodott társadalmat.

A vágyak megszűnése egy olyan lelkiállapotot jelez, ami bezárul egyfajta nirvánába, békébe, amely individualizmusunkat élteti, és egyre kevésbé fakad a szeretet erejéből, amely arra hív, hogy a világ útjaira lépjünk. A firenzei bencés apát idézve a 130. zsoltárt arra buzdított, hogy tekintsünk a világra bizalommal és reménnyel, még a sötétség közepette is. A valódi kihívás az, hogy a világosság emberei legyünk. Olyan nevelésre van szükség, amely az életet a szeretet, a befektetés, a türelem dinamikájában mutatja be. Ez teljesen ellentétes azzal, ahogy ma például az olasz fiatalokat nevelik és elkényeztetik, arra ösztönözve őket, hogy azonnal elégítsék ki szükségleteiket anélkül, hogy megmutatnák nekik a vágyakozás szűk, de megszabadító kapuját. Az tehát a feladatunk, hogy tágítsuk az új nemzedékek látóhatárát.

Gianni atya idézett a Gaudium et spes zsinati dokumentumból, hangsúlyozva, hogy olyan emberekre van szükség, akik a holnap nemzedékeinek reményt és életüknek értelmet tudnak adni. Arra hívta az Egyházat, hogy váljon a lángoló vágyak egyházává, és ébressze fel újra az Isten iránti vágyat azokban, akikkel találkozik. Emlékeztesse őket arra a kegyelemre és misztériumra, hogy Isten által akart személyek vagyunk. Idézte az Evangelii gaudium egy szakaszát, amelyben Ferenc pápa kijelenti: minden kereszténynek hirdetnie kell az evangéliumot. A bencés apát feltette a kérdést, hogy mennyire teszi vonzóvá az Egyház azt a lakomát, amelyre az Úr mindenkit meghív. Ha az emberben felébred a remény és a vágyakozás dinamikája, reménykedni kezd a végtelenben.

Elmélkedése végén a firenzei bencés apát az Eucharisztiáról szólt, ami a húsvét gyümölcsének magva. Ebben találkozik szívünk legigazabb és leglángolóbb vágya és az Úr vágya, aki lángolva vágyik arra, hogy velünk élje meg a húsvétot. Arra kaptunk meghívást, hogy szóljunk az ember méltóságáról. Az Eucharisztia újra felébreszti bennünk annak tudatát, hogy nem a szükségleteink miatt élünk, hanem az igazi vágyak miatt. Nem az Eucharisztiából él az, aki nem ajándékozza oda testét és vérét testvéreiért, mint Jézus. Az Egyháznak pedig nincs más módja, mint, hogy így jelen legyen a társadalomban. Ferenc pápa megválasztásának 6. évfordulója alkalmából a nagyböjti lelkigyakorlat vezetője kiemelte: a pápa arra tanít, hogy lépjünk túl a határokon a Szentlélek erejével, mert az ember szívének nincsenek határai. Erre emlékeztet mindennap az evangéliumhoz való rettenthetetlen hűséggel – zárta ötödik elmélkedését Bernardo Gianni.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír