Kedves Testvérek!

Miután megünnepeltük az Úr Jézus születését karácsony napján, ma az ünnep nyolcadán megemlékezünk arról, aki az Úr Jézust a világra szülte: vagyis Szűz Máriáról, Isten Anyjáról. Az evangélium arról szól, hogy a Jézus nevet adták a Gyermeknek a 8. napon, így az új évet Jézus nevével kezdjük el. Ezzel nem ellenkezik Szűz Mária istenanyaságának mai ünnepe, hiszen amikor az Efezusi Zsinat (431) kimondta, hogy Szűz Mária Theotokosz, azaz Istenszülő, ezzel valójában az Úr Jézus istenségét fogalmazta meg.

Krisztus Király ünnepén zártuk le a hit évét, amit XVI. Benedek pápa hirdetett meg. A hit éve rendezvényei, konferenciái, beszédsorozatai, zarándoklatai újra és újra Jézus Krisztus személyére irányították figyelmünket. Jóllehet, elvben a gondolkodás útján is fel lehet ismerni Isten létét, de mégis igaz P. Couchoud (ejtsd: pier kusu) megjegyzése, aki szerint „az Örökkévalót” a nyugati világban nem imádják, csak Jézusban és Jézus által.” (Jean Guitton: Jézus. Grasset, Paris, 1956, 338. lap) Akik megtapasztalják Krisztust, azok számára „a kereszténység nem eszme, nem rendszer, és nem erkölcs, hanem Személy.” (A Frossard: Il y a un autre Monde.) Ezért nekünk is szembe kell nézni a kérdéssel, amit az Úr Jézus tett fel apostolainak: „Hát ti mit mondtok, ki vagyok?” (Mt 16,15) Ki tehát ez a Jézus Krisztus?

Vértanú püspökünk, Boldog Apor Vilmos unokaöccse, a világhírű teológus, Hans Urs von Balthasar Jézus csodálatos „alakjáról” beszélt, és azt írta, hogy ez az alak három abszolút egyedülálló, lényeges vonásból áll, egymást kölcsönösen megerősítő és megvilágító vonásból, és egyedülálló egységet alkot. (A. Léonard: Miért hiszünk? Szent István Társulat, Budapest, 2012, 99. lap)

Jézus alakjának első vonása: az isteni egyenrangúság igénylése. Ő nem egyszerűen egy tudós rabbi, nem is csak egy próféta. A próféták Isten üzenetét közvetítették, de nem voltak azonosak vele. Tőlük nem azt kérdezték, hogy „Ki vagy te?”, hanem ezt: „Ki küldött téged?” De Jézus nem is csak Messiás. Péter megvallotta Fülöp Cezáreájában róla: „A Messiás vagy.” (Mk 8,29) De Jézus megtiltotta, hogy ezt hirdessék, mert kortársai evilági messiás-elképzeléseit nem osztotta. De Jézus több is, mint Messiás. Magatartásával, szavaival jelezte isteni öntudatát is. Ő ura a szombatnak is – pedig az isteni törvény volt; bűnöket bocsát – pedig azt csak Isten teheti meg; Atyjának nevezi az Istent. A zsidók jól meg is értették mindezt, amikor így vádolták: „Mivé teszed magadat?” (Jn 8,53). És ma is látjuk, hogy sokan elfogadnák őt, mint erkölcstanítót, szociális apostolt, vallási vezetőt, de mikor isteni öntudatáról van szó, ma is sokan azt mondják: „Kemény beszéd ez. Ki hallgathatja?” (Jn 6,60)

Jézus alakjának másik vonása a hallatlan igény mellett a tökéletes alázat. Jézus tudatában van annak, hogy Isten küldöttje, hogy mindent Atyjától kapott, és célja az Atya akaratának teljesítése tökéletes engedelmességben és fiúi áttetszőségben. Tökéletes kontrasztban isteni öntudatával, Jézus végsőkig való alázatáról van szó szenvedésének idején. Atyja látszólag magára hagyta: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Mk 15,34) – imádkozta a 22. zsoltár szavaival. A legfelsőbb fokon Élőt („Én vagyok az Élet”, Jn 14,6) a halottak közé számítják. A legfelsőbb fokon vett Ártatlant, az Isten Szentjét mint bűnöst látják meghalni, hiszen az Írás mondja: „Átkozott, aki a fán függ.” (Gal 3,13) A Mindenható most a tehetetlenség fogja, és semmit nem válaszol a gúnyolódóknak: „Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!” (Mt 27,40)

Végül Jézus alakja egy tökéletesen egyedülálló vonással egészül ki: a halálból való feltámadással, illetve az arról szóló tanúságtétellel. E három vonás egységét Péter apostol így hirdette meg az első pünkösdkor: „Ezt az embert az Isten elhatározott terve szerint kiszolgáltattátok, és gonosz kezek által keresztre feszítve elveszejtettétek. Az Isten azonban feloldotta a halál bilincsét és feltámasztotta. (…) Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Messiássá tette.” (ApCsel 8,22-24,36) Benne, az Ő alakjában a teljesség jött el, a felülmúlhatatlan, az emberré lett Isten. Jézus alakja egyszerűségében, egyetlenségében, szétfeszít minden kategóriát. Sík Sándor versének szavaival lehetne szépen jellemezni:

„Az nem a nagyobb, az a MÁS,
Az a kinyilatkoztatás.”

Az Ő eljövetele jelentette az idők teljességét, ahogy a szentleckében hallottuk Szent Páltól: „Isten elküldte Fiát, (…) hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük. Fia Lelkét árasztotta szívünkbe az Isten, (…) tehát nem vagy többé szolga, hanem fiú, s ha fiú, akkor Isten kegyelméből örökös is.” (Gal 4,6-7) Ez a mi örömünk forrása is, és hálát adunk, hogy Isten gyermekei, Egyházának tagjai, az örök élet örökösei lehetünk. Az Úr Jézus csodálatos alakja biztos iránytű számunkra a mai világ szellemi-erkölcsi zűrzavaraiban. Feladatunk ebben az új esztendőben a hitből fakadó megújulás, a következetes keresztény élet.

Mert hiába csodáljuk Jézus alakját, ha lélekben távol vagyunk Tőle. Ha családunkban nincs imádság, ha gyermekeink számára a hitoktatást csak egynek tartjuk a sokféle különórák között, ami akár el is maradhat, ha nem járunk rendszeresen szentmisére, ha elhagyjuk a gyónás-áldozást, elszakadunk Jézus Krisztustól. Ha mi is természetesnek tartjuk a szentségi házasság nélküli együttélést, a válást, a meg nem született emberi élet elpusztítását, akkor már döntöttünk, de Jézus Krisztus ellen. Legyen ez az új esztendő alkalom arra, hogy megálljunk Jézus alakja előtt, és átgondoljuk hitünket.

Sokszor panaszkodunk, hogy kevés a hívő, hogy szinte lehetetlen átadni hitünket a következő nemzedéknek. Pedig ez ma is lehetséges. De átadni csak azt a hitet lehet, ami valóban létezik. Azt a hitet, amit nemcsak szóban vallunk, hanem élettel, meggyőződéssel is tanúsítunk. Azt látjuk, hogy a keresők, kereső fiatalok – akik sokan vannak – ha ilyen valódi, hívő emberrel találkoznak, készek megnyílni a hit előtt.

Végül, VI. Pál pápa rendelkezése óta január 1-je a béke világnapja a Katolikus Egyházban. Imádkozzunk a békéért, a háborúk áldozataiért – akik közül igen sokan keresztény testvéreink – a Közel-Keleten, Szíriában, Egyiptomban, Irakban és a világ sok más országában is.

Az Istenszülő Szűz Mária közbenjárására Isten áldása kísérje egyházmegyénk, magyar hazánk és az egész világ életét az új esztendőben!

Győr, 2014. január 1.

Győri Egyházmegye/Magyar Kurír