A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye 2013. június 15-én ünnepelte fennállásának 20., főpásztora, Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi püspök atya pappá szentelésének 50. és püspökké szentelésének 20. évfordulóját.

Az ünnepségsorozat diakónus és papszenteléssel folytatódott tovább, az egyházmegye védőszentjének, Szent Lászlónak az ünnepén, június 22-én a 10 órakor kezdődő ünnepi szentmise keretében Nyíregyházán, a Magyarok Nagyasszonya Társszékesegyházban. Bosák Nándor megyéspüspök pappá szentelte Reznek Ádám és Törő András diakónusokat, diakónussá szentelte Olasz Lajos és Varga Lóránt akolitusokat. 

A zsúfolásig megtelt templomban családok, rokonok, barátok együtt ünnepeltek, együtt örültek a szentelendőkkel a felemelő szertartáson.

Bosák Nándor megyéspüspök homíliájában Isten ajándékának konkrét megvalósulásáról beszélt, amely egy pap életében a legszebben, legkifejezőbben az oltár körül mutatkozik meg.  Az Egyház, mint Isten ajándékából élő közösség hirdeti az evangéliumot, kiszolgáltatja a szentségeket, szolgálatának középpontja az Eukarisztia, Jézus Krisztus valóságos jelenléte az oltáron. Az Isten, a papi hivatásra ezen ajándékok továbbadására választ ki embereket, hogy üdvözítsen bennünket.

Ezután a főpásztor hozzátette, hogy az 50 évi papi szolgálata mellett azért is hálát ad, hogy új papokat tud szentelni az Egyház javára. Kiemelte, az a szolgálat, amely a papságban megvalósul, Krisztus művének a folytonosságát jelenti. Mint ahogy a családban elfogadják és továbbadják az életet, a generációk átadják a hitet, ugyanúgy a papi szolgálat továbbadása is egy állandó folyamat része az Egyházban.

A papság karaktere

Majd a püspök atya az egyházi szóhasználatban ismert áldás és szentelés közötti különbségről elmondta, áldást kérve azért imádkozunk, hogy az Isten az embereket fogadja be éltető kegyelmébe, az eszközöket áldásában részesítse.  A szentelésnél (papszentelésnél) vagy a keresztségben több, lényegesebb történik. A fölszentelt papnak a lelki minősége változik meg, mássá lesz, mint korábban. A megkeresztelt a Krisztushoz való tartozásnak a maradandó jelét kapja, a felszentelt pap lelkét pedig a papság karaktere alakítja át, amely azt jelenti, hogy ettől kezdve a pap, a feladatában, nemcsak az ő emberi értékét közvetíti és adja tovább, hanem általa az Isten tevékenykedik az Egyházban. Akit egyszer pappá szentelnek, az, az életének minden vonatkozásában pap marad, mint ahogy az is keresztény marad, akit megkereszteltek.

A papi hivatás teljesítése tehát nem attól függ, hogy mások örömmel fogadják-e vagy nem, elismerik-e a munkáját vagy nem. A pap, soha nem önmagáért van, az ember nem az érdemeiért kapja ezt a hivatást. Minden pap a hívekért lesz pap.  Ezért a bizalma, az öntudata is ebből táplálkozik, hogy krisztusi lelkülettel, adakozó szolgálattal végezze a feladatát.

Törő András 1988. január 23-án született Debrecenben, általános iskolai tanulmányait Geszteréden végezte, majd a debreceni Szent József Gimnáziumban érlelődött benne a papi hivatás gondolata. 2006-ban érettségizett, a propedeutikus, előkészítő évet a Váci Szemináriumban végezte, majd az Egri Hittudományi Főiskolára került. 2010-től a Collegium Germanicum-Hungaricumban, a Római Pápai Német-Magyar Kollégiumban folytatta tanulmányait, ahol 2012-ben teológiai diplomát szerzett.  Jelmondatát a 62. zsoltárból választotta: „Lelkem szorosan átölel téged, és a jobbod szilárdan tart engem.”

Reznek Ádám 1987. december 23-án született Nyíregyházán. Általános iskolai tanulmányait a Móricz Zsigmond Általános iskolában végezte, majd a nyíregyházi Szent Imre Gimnáziumban 2006-ban érettségizett.  A váci előkészítő év után az Egri Hittudományi Főiskola növendékeként készült a papi hivatására. Teológiai tanulmányait 2013-ban fejezte be.
Jelmondata: „Igaz áldozatot hozzatok és bízzatok az Úrban.” (Zsolt 4, 7)

Kovács Ágnes/Magyar Kurír