Antal 1195-ben született Lisszabonban előkelő, vallásos szülők gyermekeként. Fernando névre keresztelték. Tizenöt évesen ágostonos kanonokrendi kolostorba lépett, amely azonban a világi és egyházi elöljárók közti viszály kereszttüzébe került. Ez a tény, valamint a kolostor gazdagsága más út felé vitte Fernandót: a szegények közössége felé.

1220 nyarán csatlakozott a Santo Antonio dos Olivais nevű kis rendház közösségéhez, a testvérekhez, akik a kolostor ajtajánál koldultak. Fölvette kopott ruhájukat, keresztnevét pedig templomuk védőszentje, Remete Szent Antal nevére cserélte. Vértanú akart lenni, ezért engedélyt kért, hogy Marokkóban hirdethesse az evangéliumot. El is jutott az észak-afrikai országba, ott azonban súlyosan megbetegedett, ezért 1221 tavaszán vissza kellett térnie Európába. Isten a hajóját egy viharban Szicília partjaihoz sodorta. Kilenc hónapot töltött a szigeten. Később csatlakozott a ferences rend egyetemes káptalanjához az Assisi melletti Porciunkulában. Találkozott magával Szent Ferenccel is. Az észak-itáliai tartományfőnök Montepaolo remeteségébe küldte, hogy szemlélődő életet folytasson.

Egy év múlva, pappá szentelésén váratlanul prédikálnia kellett. Minél tovább beszélt a csendes, mindaddig rejtettségben élő és figyelemre alig méltatott Antal, szavai annál élénkebbek lettek, láthatóan teljesen eltöltötte a Szentlélek tüze. Hallgatói lélegzetüket visszafojtva figyelték. Nem tudós értekezést hallottak a papság mivoltáról, hanem a legszebb hasonlatokat és a legtalálóbb szentírási idézeteket, valamint a mélységes megtapasztalások szavait.

Simone Martini: Szent Antal és Szent Ferenc
(Szent Márton-kápolna, Assisi, 1320–25)

Elöljárói nem kis meglepetéssel szereztek tudomást rendkívüli felkészültségéről, nem is sejtett Szentírás-ismeretéről. Észak-Itáliába küldték, hogy a tévtanítók ellen prédikáljon. Amikor szegény vándorprédikátorként faluról falura, városról városra járt, és a katolikus tanítást hirdette a szegénységről és a birtoklásról, szavait a saját élete hitelesítette hallgatói előtt: „A szabadon vállalt szegénység erőt ad az embernek, a gazdagság viszont elgyöngíti. Mert az ember hamarosan vagyonának szolgája lesz, ahelyett hogy uralkodna rajta. Ha ugyanis valakit veszteség ér, és emiatt szomorkodik, ez megmutatja, hogy rabja lett annak, amit előbb, a szerencséje idején birtokolt.”

Antal még ágostonos kanonokként Lisszabonban és Coimbrában fáradhatatlan buzgalommal egészen rendkívüli jártasságot szerzett a Szentírásban. IX. Gergely pápa – csodálattal eltelve Antal egyik beszéde után – „a Szentírás szekrényének” nevezte.

Hatalmas tömeget nyert meg prédikációval és vitával. Rendtársai azt kérték, képezze ki őket is erre a munkára. Kérésüket egyenesen Szent Ferenc elé terjesztették, és Antal megbízatást kapott a tanításra. „Azt akarom – írta Ferenc Antalnak –, hogy a testvéreknek tanítsd a szent teológiát, de úgy, hogy sem benned, sem bennük ki ne aludjék az imádság szelleme, azoknak a szabályoknak megfelelően, amelyeket adunk.” Antal megalapította rendjének első tanulmányi házát Bolognában, ahol ő lett a teológia első tanára.

Benozzo Gozzoli: Páduai Szent Antal 
(Santa Maria d’Aracoeli, Róma, 1450 körül)

1224-ben Dél-Franciaországba, Montpellier-be ment, mely az eretnekháborúban a katolikusok főhadiszállása volt. Antal „fegyverzete” Isten igéje és a megtévesztettek iránti szeretete volt.

1227-ben ismét visszatért Észak-Itáliába, hogy megkezdje utolsó megbízatását: a hívők erősítését és megszilárdítását. Különösen az 1231-ben Padovában tartott böjti beszédei jelentettek páratlan eseményt. Az emberek már az éjszaka folyamán özönlöttek, nem akadt megfelelő méretű templom, ezért Antal a szabadban prédikált. A beszéd után gyónáshoz tódultak az emberek. Padova városa és környéke szemmel láthatóan megváltozott. Szavainak hatékonyságáról máig tanúságot tesz az 1231. március 15-én hozott adóstörvény, amely szerint ezentúl az adós csak vagyonával, nem személyével vagy szabadságával kezeskedik.

Ez az óriási munka teljesen felőrölte Antal egyébként is gyenge egészségét. 1231. június 13-án, harminchat éves korában meghalt.

Szent Antal sírhelye az Il Santóban (Padova)

A sírjánál történt számos imameghallgatás, gyógyulás és csoda következtében IX. Gergely pápa alig tíz hónappal halála után szentté avatta. Csodatevő híre a hívő nép emlékezetében háttérbe szorította az evangélium hirdetőjének és a segítő szeretet apostolának alakját, jóllehet későbbi legendája szívesen foglalkozott ezzel a tevékenységével.

XII. Piusz pápa 1946. január 16-án egyháztanítóvá nyilvánította Páduai Szent Antalt. Ünnepét kezdettől június 13-án ülték meg, s tisztelete gyorsan általánossá vált.

A legenda Szent Antal alakját sokféle történettel fonta körül: a gyermek Jézust a karján hordozta, mikor az emberek nem hallgatták meg, a tenger halainak prédikált – mint valamikor Ferenc az ég madarainak. Egyszer egy eretnek, aki tagadta Krisztus jelenlétét az Oltáriszentségben, azt mondta, hogy addig nem hisz, amíg öszvére le nem térdel az Oltáriszentség előtt. Néhány nappal később Antal egy beteghez vitte az Oltáriszentséget, és találkozott a gúnyolódóval. Akkor annak öszvére hirtelen két első lábára ereszkedett, és meghajtotta fejét a Szentség előtt.

Páduai Szent Antal, akinek szobra, képe, perselye szinte minden katolikus templomban megtalálható,  a szegények és a tévelygők, az utasok, a szobrászok, gyümölcskereskedők, agyagmunkások és porcelánkészítők patrónusa. Terméketlenség, láz, tengeri betegség, tengeri vihar, hajótörés, háborús ínség, pestis esetén fohászkodnak hozzá. Segít az elveszett tárgyak megtalálásában.

Általában fiatal, szakáll nélküli ferences szerzetesként ábrázolják. Attribútumai: a könyv (Szentírás-szeretetének jeleként), liliom, kereszt, a gyermek Jézus, halak, szamár, monstrancia, kehely vagy ostya, égő szív. Gyakran szerepel Assisi Szent Ferenccel vagy Remete Szent Antallal. 

Földi maradványait és ereklyéit a padovai Szent Antal-bazilika őrzi. Antal Padova városának északi részén, Arcellában halt meg egy klarissza monostor közelében. Testét, végakarata szerint a Santa Maria Mater Domini-kápolnában temették el. A Szent Antal-bazilika három átépítés során nyerte el mai formáját az 1238 és 1310 közötti időszakban. A Santa Maria Mater Domini-kápolna beépült a templomba.

* * *

Szent Antal tiszteletének első hazai nyoma IV. Béla király családjában bukkant föl. Övé volt az a házioltár (1253), amelyen az Árpád-ház szentjei mellett Assisi Szent Ferenc és Páduai Szent Antal is látható. Ezt az együttest az magyarázza, hogy Béla király édestestvérét, Erzsébetet, a franciskánus harmadrend tagját szinte a rendalapítóval és Antallal egy időben avatta szentté az egyház.