Sok felnőtt hívő számára kibírhatatlan erőfeszítést jelent, hogy meggyónja bűneit egy papnak. Végül inkább kerülik a gyónást, vagy olyan szenvedést jelent, hogy az igazság pillanata a képmutatás gyakorlatává válik. Szent Pál a Rómaiakhoz írt levelében (7,18–25a) éppen az ellenkezőjét teszi: nyilvánosan elismeri a közösség előtt, hogy testében nem lakik a jó. Kimondja, hogy rabszolga, aki nem a jót teszi, amit akar, hanem a rosszat, amit nem akar. Ez előfordul a hitéletben is, amikor jót akarok tenni – hangzott el a pápa elmélkedésében.

Ez a keresztények harca. Mindennapos küzdelmünk. Nincs mindig bátorságunk ahhoz, hogy Pálhoz hasonlóan beszéljünk erről a harcról. Mindig az önigazolás útját keressük, mondván: „mindnyájan bűnösök vagyunk”. Ez a mi drámai küzdelmünk. Ha ezt nem ismerjük fel, akkor soha nem részesülhetünk Isten bocsánatában. Mert ha bűnösnek lenni csak egy szó, akkor nincs szükségünk Isten bocsánatára. Ha azonban valóság, amely rabszolgává tesz bennünket, akkor szükségünk van az Úr szabadításának erejére. Pál – hogy kiutat találjon – megvallja a közösségnek vétkét, bűnre való hajlamát. Nem rejti el – emelte ki a pápa.

Az Egyház mindenkit arra hív, hogy alázatos vallja meg bűneit. Isten nagyobb dicsőségére, elismerve, hogy Isten üdvözít minket. Ezért megyünk el gyónni testvérünkhöz, a paphoz, hogy úgy cselekedjünk, mint Pál.

Egyesek azt mondják: én Istennek gyónok. Ez könnyű, olyan, mintha e-mailben gyónnál – fogalmazott a Szentatya. Isten messze van, én elmondom a mondanivalómat, nincs szembesülés, nincs négyszemközti beszélgetés. Pál szemtől szembe vallja meg testvéreinek gyengeségét.

Mások elmennek gyónni, de olyan légies dolgokat gyónnak meg,

amelyeknek nincs semmi konkrét tartalmuk. Olyan, mintha nem is gyóntak volna. Bűneink megvallása a gyónásban nem olyan, mint egy pszichiátriai kezelés, nem is olyan, mintha egy kínzókamrába mennénk.

Azt mondom az Úrnak: Uram, bűnös vagyok. És konkrétan felsorolom, hogy miért.

Konkrétan, becsületesen és őszinte bánattal gyónjuk meg bűneinket – buzdított Ferenc pápa. Nincsenek alternatív kerülőutak, csak egy út van, amely Isten bocsánatához vezet.

A pápa a gyermekek példájának követésére hív. Kifejti: a kicsik rendelkeznek ezzel a bölcsességgel; amikor gyónni jönnek, soha nem általánosságban beszélnek. ’Atyám, ezt és ezt a rosszat tettem a nagynénémnek, ezt a szót mondtam – és kimondják a szót. Mindig az igazság egyszerűségével rendelkeznek. Mi afelé hajlunk, hogy elrejtsük nyomorúságaink valóságát.

Amikor meggyónjuk bűneinket, és azok Isten színe elé kerülnek, érezzük a bűnbánat kegyelmét. Isten előtt szégyellni magunkat: kegyelem. Kegyelem azt mondani: szégyellem magam. Gondoljunk Péterre, aki Jézusnak a tónál tett csodája után így szól: Uram, távozz tőlem, mert én bűnös ember vagyok. Szégyellte bűnét Jézus Krisztus szentsége előtt – hangzott el a pápa péntek reggeli homíliájában.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír