November 14-én tartotta idei összejövetelét a Táborkereszt Egyházi Konvent. Papok, hitoktatók és cserkészvezetők gyűltek össze Nyírlugostól Szombathelyig és Pécstől Balassagyarmatig. Részt vett Buday Barnabás, a szövetség elnöke és Solymosi Balázs országos vezetőtiszt is.

Ezúttal a Magyar Cserkészszövetség megalakulásának 100. évfordulóját ünnepelve, az előző két év megemlékezéseit lezárva Budapest kiemelkedő cserkész-emlékhelyeit keresték fel. Először a Farkasréti temetőben Králik László sírját koszorúzták meg, miután a nagybecskereki gimnáziumi tanár dédunokájának férje ünnepi beszédben méltatta azt a férfit, akinek köszönhető, hogy Baden Powell Scouting for Boys című könyve két évvel az angol eredeti után magyarul is olvasható.

Következő állomásuk a Szent István Bazilika Szent Jobb-kápolnája volt. Itt vett részt lelkigyakorlaton cserkészeivel együtt Teleki Pál főcserkész a halálát megelőző napon. A piarista gimnáziumba a Sík Sándorra való emlékezés vitte a résztvevőket, ahol szentmisén a vallásos cserkészet jövőjéért imádkoztak, amelynek hangsúlyt Sík Sándor Megyeri hitvallás című verse adott. Az utolsó helyszín a Kálvin téri református templom volt. Itt alakult meg 1912-ben a Magyar Cserkészszövetség, amelyre emlékeztető táblát az Ichthüsz vezetőjével, Bóna Zoltánnal együtt koszorúzták meg.

Az összejövetel egyes állomásain, illetve útközben előadások hangzottak el a cserkészetben és a társadalomban égetően aktuális kérdésekről: a cserkészet fontosságáról a jövő társadalmában, az ökumené fontosságáról a cserkészetben. Kék Emerencia tartott előadást a homoszexualitás katolikus megítéléséről, aminek aktualitását a cserkész levelezőlistán több hetes levélváltás alapozta meg.

Az idei Táborkereszt Egyházi Konvent legfőbb gondolata: a nagy cserkészvezetők példája mutatja a választ napjaink kérdésére, hogy kell-e még cserkészet, és ha igen, miért. Az a cserkészpedagógia, amelyben a papok jelentős szerepet vállalnak, a felnövekvő nemzedék alakításában páratlan lehetőséget rejt magában. Ezért rendkívül fontos, hogy az atyák, az egyházak minél nagyobb részt vállaljanak ebben a tevékenységben. A cserkészet ugyanis az a keret, amelyben a kallódó fiatalokat is a tartalmas életre, az Istenhez vezető útra lehet vezetni. Mécs László szavaival ugyanis elmondható: „e fiúkért valaki felelős”.

Magyar Kurír