Az ősi bencés monostor templomában a magyarság megtartásáért, jövőjéért fohászkodnak, keresztény múltunkra emlékeznek minden esztendőben reformátusok, evangélikusok és katolikusok.

Olyan szituációban történik az idén az ökumenikus áhítat, amikor reformátusok és katolikusok között Magyarországon feszültség bontakozik ki - mutatott rá Korzenszky Richárd tihanyi perjel, utalva a magyarországi református zsinat nagy vihart kavart szavazással megerősített kijelentésére, melyben a katolikus misét „kárhozatos bálványimádásnak” minősíti. A kérdés eldöntését bízzuk a teológusokra - mondta a perjel. Jó volna azonban, ha a teológusok is és mindenki, aki magát kereszténynek vallja, felismerné, hogy nem arról kell beszélni, ki mit hisz, ennél sokkal fontosabb arról szólni, hogy kicsoda számunkra személyesen Krisztus. Vajon életadó-e, üdvözítő-e, s vajon alakítom-e az életemet úgy, ahogyan Ő akarja? S ha mi, különböző felekezetű keresztények Krisztus szerint alakítjuk az életünket, akkor biztos, hogy közösségünk élő lesz, erős lesz, minden véleménykülönbség ellenére - mutatott rá Korzenszky Richárd.

Az ökumenikus együttlét szónoka ezúttal a várpalotai illetőségű Huszár Pál, a Dunántúli Református Egyházkerület világi elöljárója, főgondnoka volt. Igehirdetésében azt hangsúlyozta, mindig lehet és érdemes Istenhez fohászkodnunk segedelemért, mert Isten velünk van és könyörgésünk meghallgatásra talál. Rámutatott, hogy kegyelmére ma különösen nagy szükségünk van, hiszen állandó küzdelemben állunk magyarságunk, keresztény hitünk megtartatásában. A főgondnok végül a Krisztus által ránk hagyott missziós parancs mai jelentőségéről szólt, arra intett, hogy mindenkinek küldetése van azok között, akik még nem hallottak Jézusról.

Az ökumenikus könyörgés végén a hívek és lelkipásztorok I. András király sírja előtt tisztelegtek és elhelyezték a megbecsülés és szeretet virágait az alapító király ősi nyughelyén.

Toldi Éva/Magyar Kurír