December 8-án délután a Szentatya elment a Santa Maria Maggiore-bazilikába, ahol csendesen imádkozott a Salus Populi Romani Mária-kegykép előtt, utána pedig a hagyományhoz híven felkereste a Spanyol-lépcsőnél található Mária-szobrot, hogy ott imában a Szűzanyára bízza Róma városát és az egész emberiséget.

Ferenc pápa imájának fordítását teljes terjedelmében közöljük.

Szeplőtlen anya,
ünneped napján, mely oly kedves a keresztény népnek,
eléd állok, hogy lerójam tiszteletem előtted Róma szívében.
Lelkemben magammal hozom ennek az egyháznak a híveit,
és mindazokat, akik ebben a városban élnek,
különösen a betegeket, és mindazokat,
akik különféle nehézségek miatt nehezebben boldogulnak.

Mindenekelőtt szeretnénk köszönetet mondani neked
anyai szeretetedért, amellyel kísérsz bennünket utunkon:
hányszor előfordul, hogy akik megtapasztalták közbenjárásodat,
könnyes szemmel mesélnek a kegyelmekről,
amelyeket számunkra kérsz Fiadtól, Jézustól!

Arra a mindennapi kegyelemre is gondolok,
amelyet a Rómában élő embereknek adsz:
hogy türelemmel viseljék a hétköznapi élet kellemetlenségeit.
De azért azt az erőt is kérjük tőled, hogy ne legyünk beletörődők,
sőt mindennap mindenki tegye meg, ami rajta áll,
hogy jobbra forduljanak a dolgok, 
hogy gondoskodásunk szebbé és élhetőbbé tegye Rómát mindenki számára,
hogy kötelességünk jó teljesítése biztosítsa mindenkinek a jogait.
Amikor e város közös javára gondolunk,
azokért imádkozunk hozzád, akik kiemelt felelősségű hivatalt töltenek be:
esdj ki számukra bölcsességet, előrelátást, szolgáló és együttműködő lelkületet.

Szent Szűz,
szeretném különösen is rád bízni ennek az egyházmegyének a papjait:
a plébánosokat, a káplánokat, az idős papokat,
akik pásztori szívvel dolgoznak Isten népének szolgálatában;
továbbá azt a sok papot is,
akik a világ minden részéből tanulmányaik végzésére jöttek Rómába,
és akik besegítenek a plébániákon.
Mindannyiuknak az evangelizálás édes örömét kérem tőled,
valamint azt az ajándékot,
hogy atyák, az emberekhez közel álló, irgalmas atyák legyenek.

Rád bízom, teljesen Istennek szentelt asszony,
a megszentelt nőket a szerzetesi és a világi életben,
akik – Istennek hála – sokan vannak Rómában,
többen, mint a világ bármely más városában,
és a nemzetiségek és kultúrák csodálatos mozaikját alkotják.
Annak örömét kérem tőled számukra, hogy 
hozzád hasonlóan jegyesek és anyák legyenek,
termékenyek az imádságban, a szeretetben és az együttérzésben.

Jézus Anyja, van egy utolsó kérésem hozzád, ebben az adventi időszakban,
amikor azokra a napokra gondolok,
amikor te és József szorongva vártátok gyermeketek közelgő születését,
és aggódtatok a népszámlálás miatt,
és mert nektek is el kellett hagynotok városotokat, Názáretet,
és Betlehembe kellett mennetek.
Te tudod, mit jelent méhedben hordozni az életet
és érezni magad körül a közönyt, az elutasítást, olykor a megvetést.
Ezért kérlek, légy közel azokhoz a családokhoz,
akik ma Rómában, Olaszországban és az egész világon hasonló helyzetben vannak,
hogy ne maradjanak magukra, hanem kapjanak védelmet jogaikban,
az emberi jogokban, amelyek minden más, még oly jogos követelményt megelőznek.

Ó, Szeplőtlen Mária,
remény hajnala az emberiség égboltján,
őrködj e város felett,
a házak, az iskolák, a hivatalok, az üzletek, a gyárak, a kórházak, a börtönök felett!
Egyetlen helyről se hiányozzon az, ami Rómában a legértékesebb,
és ami az egész világ számára megőrzi Jézus végrendeletét:
„Szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket” (vö. Jn 13,34).
Ámen.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír