Az ökumenikus imahét vezérgondolata – „Tanuljatok meg jót cselekedni, törekedjetek az igazságra” (Ézs/Iz 1,17) – kapcsán Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke feltette a kérdést: hogyan tudunk jót cselekedni? Képesek vagyunk a saját erőnkből a jót cselekedni? Hogy cselekedni tudjuk a jót Isten előbb cselekedett értünk, megtette felénk az első lépést: bűnbocsánatot, új életet és örök életet ajándékozott nekünk, ami együtt az üdvösség. Nincs esélyünk másként a jóra, csak ha Jézus újjá szül minket. Nélküle csak rosszra vagyunk hajlamosak.

Steinbach József végül így fohászkodott: „Jöjj, Szentlélek Úristen! Add, hogy ebben a kemény világban egyre inkább teremhessük – mi, akik nem vagyunk tökéletesek – a Lélek gyümölcseit. Szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Segítsen ehhez bennünket az Isten!”

Steinbach József református püspök igehirdetése meghallgatható ITT.

Az erre a napra kijelölt Szentírási szakasszal – 137. zsoltár – kapcsolatban Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspök kiemelte: a babiloni fogságban élő zsidó nép nem értette, hogyan fordulhatott elő velük, hogy legyőzték őket, hogy Jeruzsálemet és a templomot is lerombolták, amikor velük volt az Isten. Mély lelki válságba sodródott a nép. Nem tudtak énekelni a számukra fontos Sion énekekből, amelyeket a jeruzsálemi templomban énekeltek egykor.

Mit tudtak tenni? Elkezdték összegyűjteni a hagyományaikat, összeszedték az Istennel kapcsolatos emlékeiket. Ez az általunk ismert ószövetségi hagyomány jórésze. Ha nincs ez a szörnyűség, a fogság, talán nem is maradnak volna ránk a régi feljegyzések. És a nép, amely a fogságban azon gondolkodott, hogy elszakították a templomból, rájött, hogy Babilonban is velük van az Isten. Sőt, kiszabadította őket, felépíthették a szentélyt és utódaik közül megszületett a Megváltó. Az Isten nem hagy el minket a legnagyobb bajban sem. Az Isten akkor is velünk van, ha úgy érezzük, hogy távol vagyunk tőle. És ez jó hír nekünk is, a mai nehéz időkben.

„Azt kívánom, hogy amikor nehéz időket élünk meg, nehéz krízisekben vagyunk, segítsen minket ezeken át az Isten, és visszatekintve tudjuk kimondani: ott is velünk volt, ott is átölelt minket az Isten” – mondta Szemerei János.

Szemerei János evangélikus püspök igehirdetését meghallgathatják ITT.

A napra rendelt evangéliumi szakasszal kapcsolatban Székely János megyéspüspök hangsúlyozta: amikor Krisztust megostorozták, megfeszítették teljes lényében átélte a bűn súlyát. Jézus azt mondja: Az igazi tragédia nem az én fájdalmam, mert ebből üdvösség, gyógyulás, megváltás fog fakadni. Az igazi tragédia a bűn zsákutcája, amivel az ember elszakítja magát az élet forrásától, a Teremtőtől, bezárja lelkét az ég előtt, és véges, földi dolgokkal akarja megtölteni az életét, ami soha nem fog sikerülni.

Ez korunk tragédiája is – mutatott rá a püspök. – Az ember képes arra, hogy országokat elszegényítsen, hogy aztán könnyen felvásárolja azokat. Képes háborúkat indítani, és abból hasznot húzni. Képes az ember önzésében az Isten által teremtett gyönyörű világot is elpusztítani. A házastársak gyakran az önzetlen, hűséges szeretetben elfáradva, megbukva engedik, hogy szétessen a családjuk, fájdalmat, szenvedést okozva ezzel másoknak. A keresztényég igazi tragédiája ugyanez: a szakadások legfőbb oka a bűn, a vakság, az önzés. Ezek sebzik az Egyház testét, Krisztus testét.

Az ökumenikus imahéten kinyitjuk szívünket az ég felé. Erre hívjuk a világot is: nyissuk meg az életünket, társadalmainkat az ég felé, hiszen csak Isten tud minket betölteni békével, emberséggel, jósággal. Ha mi, keresztények közeledünk Krisztus felé, ha kinyitjuk szívünket őfelé, akkor közeledünk egymáshoz is. Az ökumené, Egyházunk egysége nem emberi erőfeszítés eredménye, hanem Isten kegyelme – mondta Székely János.

Székely János igehirdetését meghallgathatják ITT.

Az ökumenikus istentisztelet az igét hirdető püspökök áldásával zárult.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír