A most megjelent harmadik kötettel, amelynek címe: „A szikla pedig Krisztus volt…” (A-évre, Szent Máté evangéliuma alapján) teljes a kör. János evangéliumának nincsen külön liturgikus éve, jobbára a nagyobb ünnepeken olvasunk belőle;  valószínűleg érdemes lenne egy, a kiemelt ünnepekre szóló kötetet is szerkeszteni, amiben a negyedik evangéliumot magyarázná a szerző. A sorozat a B-évvel kezdődött: „Kiment a magvető”, a következő volt a C-év: „Miért keresitek az élőt a holtak között?” címmel, a most megjelent kötet pedig 2014 adventjétől használható.

Hasonló mű magyar nyelven több mint négy évtizede jelent meg, a La Bible du dimanche, Dieu reprend la Parole: Bibliával vasárnapról vasárnapra címmel (Bécsben 1971-ben). Az a kis kötet a bibliai könyvek sorendjében fűzött rövid értelmezést a szent szakaszokhoz 15–20 sorban. Forradalmi (zsinati) szellemet árasztottak ezek a gondolatok, sok igehirdető pap szavait, gondolatait megtermékenyítve.

A szerző elsősorban nem papoknak kíván homiletikus segédeszközt adni (bár a mű arra is használható). A zsinat szándéka szerint a világban élő keresztényeknek ad támaszt, „mankót”, amellyel a Biblia gazdagsága által kerülhetnek közelebb az őket is megszólító Isten Szavához. Az éppen ötven évvel ezelőtt tárgyaló II. Vatikáni Zsinat erősen hangsúlyozza az isteni Szó „hozzáférhetőbbé tételét,” hogy annak asztala a hívők számára minél gazdagabban legyen megterítve (SC 51). A kinyilatkoztatásról szóló dekrétum ugyanezt a gondolatot folytja, mélyíti el: az Egyház a szent liturgiában veszi magához szüntelenül, és nyújtja a híveknek az élet kenyerét, és egyszersmind Isten igéjét Krisztus testének asztaláról… Ezért a Szentírásnak kell táplálnia és irányítania az egész egyházi igehirdetést, de magát a keresztény vallást is… (vö. DV 21). A három, egymáshoz kapcsolódó segédkönyv e célnak kíván megfelelni.

A vasárnapi olvasmányok rövid kommentálásának módszere, hogy mind a napi evangéliumi szakaszoknak, mind a a napi ószövetségi olvasmányoknak a nyomán halad, ezenkívül pedig a rákövetkező hét minden napjára ad egy-egy gondolati morzsát, meditációs témát, amivel az olvasó elmélyedését szolgálja. Negyedszer végül a vasárnapi részt egy szubjektív imádság zárja le, ami a saját savainkkal való imádságra tanít.

Szép gondolat a szerző bevezetésében az, hogy a keresztények számára a Szentírás Isten „szerelmeslevele”. Ezt több misztikus szent nagyon komolyan vette és élte (pl. Lisieux-i Szent Teréz egyházdoktor). Így igaza van a három kötet szerzőjének abban, hogy a vasárnapról vasárnapra feltáruló bibliai olvasmányok Isten barátságába vezetnek bennünket, így eszközei a boldogságunknak (vö. Előszó, 10).

A kis füzetszerű könyvek nagyon alkalmasak „kezdő” keresztények számára mind a szentírási elmélyülésben mind pedig a liturgiában való tevékeny részvételre, hiszen az nem feltétlenül valamiféle olcsó „kreativitást” jelent, hanem elsősorban Isten Igéjében való „cselekvő” elmerülésünket, hogy azután alkalmasakká váljunk valóságos Testének és Vérének befogadására, a szentáldozásra. 

A kötetet Korzenszky Richárd tihanyi bencés perjel fotói illusztrálják. Kapható (a további másik két kötettel együtt is) a Tihanyi Bencés Apátságban.

Nyiredy Maurus OSB: „A szikla pedig Krisztus volt...” (Tihanyi Bencés Apátság, 2013, 204 lap).

Pákozdi István/Magyar Kurír