Tisztelt Szabó Máté Ombudsman Úr!

            Nem tudom, hogy Ön milyen családban nőtt fel, de én mind a mai napig hálás vagyok a szüleimnek, hogy önzetlen szereteten alapuló házasságkötésükkel olyan családot alapítottak, amelyben boldog gyermekként nőhettem fel, hat testvér közül ötödikként.

            Ma, több mint öt évtizedes lelkipásztori, hitoktatói tapasztalat alapján, még inkább hálás vagyok nekik, hiszen sajnálatosan egyre kevesebb boldog családban felnövő gyermekkel találkoztam. Nem nyomorogtunk, de soha nem irigyeltem gyerek ismerőseim közül azokat, akik gazdagok voltak és jólétben éltek, akiknek mindenük meg volt, csak boldog családi otthonuk nem volt. Nem irigyeltem őket, mert hiányzott életükből a megtapasztalt önzetlen szeretet, az a biztonság tudat, hogy édesanyámban és édesapámban feltétlenül bízhatok, hiszen a házasságkötéskor elkötelezték magukat egymásnak, és ezt azóta is komolyan veszik.

            Tisztelt Ombudsman Úr! Az Ön által június elején közzé tett alkotmánybírósági beadványai szavak szerint az együtt élő párok és a gyermekek jogait, érdekeit szolgálja. Engedje meg, hogy ezt kétségbe vonjam. A régi közmondást: „Mindenütt jó, de a legjobb otthon!” az utóbbi években már nem lehet elmondani, mert az iskoláskorú gyermekek nagy része nem él boldog családban. Van anyja és apja, akik vagy elváltak, vagy nem is kötöttek házasságot. Látszólag mindent megkap tőlük, csak a boldog családi otthont nélkülözi, szülei önzése miatt, akik nem vállalták az életre szóló elkötelezettséget, amit a házasság jelent, vagy nem tartották meg a házasságkötéskor tett ígéretüket.

            Számos olyan anyukát ismerek, aki szeretné, ha gyermeke apja feleségül venné, de az a házasságkötést nem vállalja, mondván: „Az csak egy papír!” Az anyuka érzi az elkötelezettség hiányát, a felelősség vállalásának elutasítását, de nem tud mit tenni, gyermeke és jövője ki van szolgáltatva élete párja pillanatnyi jóakaratának. Ombudsman Úr! Ön javaslatával többlet jogokat akar biztosítani olyan embereknek, akik nem hajlandók több kötelezettséget vállalni. Ha az Ön beadványa eléri, amit akar, akkor lehet, hogy néhányan anyagilag jól járnak, de a társadalom mindenképp veszíteni fog, mert a házasságkötés valóban csak papír marad, méghozzá olyan papír, amit veszélyes aláírni, mert ha esetleg mégis fel akarja valaki bontani, akkor az sok pénzébe kerül.

            Régi gunyoros, de tanulságos mondás volt: „Miért van szükség a szerelemre?” – „Azért, hogy az ember a józan esze ellenére is megházasodjon.” Igen, józan ésszel mindenki belátja, hogy a házasságkötés felelősségteljes dolog, egy fiú és egy leány önzetlen szereteten alapuló, életre szóló döntése, hogy hűségesek lesznek egymáshoz, mindent megtesznek egymásért és gyermekeikért. Ez a házasságkötés a család alapja, és ők már akkor is egy család, ha még nincs gyermekük. Amióta azonban a szexualitást függetlenítették a házasságtól, azóta „a szerelem nem működik”, nem késztet a házasságra, ezért egyre kevesebb a házasságkötés, és kevesebb a boldog család és a boldog gyermek.

            Egy hasonlat. Levélnek nevezzük azt, amit a postás hoz, és levélnek nevezzük azt is, ami a fán nő. Mind a kettő levél, azonban semmi közük egymáshoz, csak annyi, hogy mind a kettő lapos. Azt, hogy a jog mit nevez családnak, azt az alkotmánybírák és a jogászok megfogalmazhatják, ettől függetlenül a „család” marad az a kapcsolat, ami a férj és a feleség házasságkötésén alapul. Minden más kapcsolat soha nem lesz „család”, még akkor se, ha a jogászok annak is fogják nevezni, ha nincs mögötte önzetlen szereteten alapuló, életre szóló elkötelezettség, azaz házasság.

            Ön a gyermekek jogait és érdekeit kívánja védeni. Azt hiszem, ha már jogokról és érdekekről van szó, akkor fontosabb egy gyermeknek, hogy joga van ahhoz, hogy boldog családban élhessen, mint ahhoz, hogy nagyobb anyagi juttatásban részesüljön. Vagy nem jogos igénye egy gyermeknek, hogy szüleim, édesanyám és édesapán szeressék egymást, és hűségesek legyenek egymáshoz? Vagy eleve önzővé akarjuk nevelni gyermekeinket, akiknek nem a szeretet a fontos, hanem az, hogy minél többjük legyen?

            Jó lenne tudatosítani, hogy a becsületes ember, aki hazáját szereti, házasságával, népes családjával a nemzetét is építi. Aki családjának jót akar, akár több gyermeket is vállal.

            Tisztelt Ombudsman Úr! Kérem, vonja vissza beadványait a gyermekek, az anyukák és Magyarország jövője érdekében!

            Természetesen hivatkozhat a strasbourgi emberi jogi bíróság gyakorlatára, de erkölcsi kérdésekben, az emberi értékrendre vonatkozó döntésekben, nem őket tartom az illetés fórumnak. Mint hitemet komolyan vevő keresztény vallom, hogyha a strasbourgi emberi jogi bíróság olyan döntést hoz, ami szembe megy Isten törvényeivel, a tízparancsolattal, akkor számunkra is érvényes Péter apostol szava: „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek.” (ApCsel 5,20.)

Tisztelettel,

Győr, 2012. július 16.

Dr. Rédly Elemér
ny. plébános