– Már családtagként térsz vissza Onitshába. Mostani látogatásodkor mi fogadott?

– Először is szeretném elmondani, hogy nagyon hálásak, amiért februárban itt voltatok a Magyar Kurírtól, állandóan kérdezgetik, hogy vagytok, mi van veletek. A legutóbbi közös missziónk óta azt látom, hogy egyre nagyobb a szegénység. Hatalmas, az infláció összességében meghaladja a 15 százalékot. Láttam erről egy hivatalos nemzetközi statisztikát: tavaly október óta követik nyomon a táblázatban az inflációt, azóta az üzemanyag ára a duplájára emelkedett. Ennek itt nagyon súlyos következményei vannak: mivel az áramellátás nem folyamatos, a generátorokat a kórházban is dízelolajjal működtetik. A komolyabb orvosi gépekhez, az inzulin 24 órás hűtéséhez nem elég a napelem. Napi egy órán át van egyébként áram, a többit a generátorral kell megoldani, rá vannak tehát kényszerülve, hogy dízelüzemanyagot használjanak. Az élelmiszerárak is óriási mértékben emelkedtek emiatt, hiszen a szállításuk nagy költség. A munkaerő itt nagyon olcsó, ezért a szállítási díj komoly hányadát adja az áraknak. Építjük a Hungary Helps Program segítségével a nővérképzőt, a tégla, a beton, a cement ára is emelkedett.

– Mi az oka ennek a nagy áremelkedésnek?

– Nem is gondolnánk, de 7200 kilométer távolságból is már közvetlen hatása van az ukrajnai háborúnak. Az egész világ egy nagy család, nem lehet elszeparálódni, nagyon nagy baj van. Ahol nagy a szegénység, nincs tartalék, ott a válság még nagyobb erővel sújt le. Így volt ez a Covid-járvány miatti lezárások idején is: akkor az emberek éhezni kezdtek, holott Nigériára nem jellemző, hogy tömegek éhen halnának. Hosszú évekkel vetették vissza a gazdaságot azzal, hogy az iskolákat tíz hónapra, a piacokat hat hétre, a reptereket hat hónapra lezárták. Már akkor rengetegen süllyedtek mélyszegénységbe, és most ehhez járul ez az üzemanyagár-emelkedés. Aki eddig nagy nehezen egyről a kettőre jutott, az most nem tud tovább küzdeni. A nagy infláció egy eleve megreccsent gazdaságot érint, most hatalmas erőfeszítést jelent a napi szükségletek kielégítése. Milliók számára elveszik a remény, hogy olyan luxust megengedhessenek maguknak, mint a tandíj kifizetése. Ha nem lesz béke Ukrajnában, annak beláthatatlan következményei lesznek Afrikában is.

– Az Afréka Alapítvány sok nigériai gyerek tandíját támogatja. Miért tartjátok ezt fontosnak?

– Az oktatás létfontosságú a jövő szempontjából. Az iskolai programnak nagy támogatásra van szüksége, mert az egyetlen kiút a tanulás: ha a gyerekek nem tanulnak, nincs reményük, hogy kikerüljenek a nyomorból. A növekvő inflációval nagyon sokan kimaradnak az iskolából, hiszen vagy a család eszik, vagy a gyerek tanul. Nagyon sokan kérik, hogy fizessük ki a tandíjukat. Öt iskolában segítek: egy általános iskolában, három gimnáziumban és a nővérképzőben. Folyamatosan tartjuk a kapcsolatot az atyákkal, ahol baj van, közbelépünk. Ez az öt iskola, valamint a Hungary Helps Program által támogatott árvaház ezért nagyobb biztonságban van, de az ország óriási, 200 millióan lakják, tömegek maradnak ki az iskolákból. Ha a család alig tudja előteremteni az ennivalót, akkor nem tud tandíjat fizetni. Mégis, mint mindig, amikor itt vagyok, azt látom, milyen sok itt a boldogság, a kedvesség, a hit ugyanúgy él.

– Húsvétra érkeztél ebbe a hittel teli országba. Hogyan élted meg az ünnepet?

– Szombaton érkeztem Onitshába, ám a nagy dugó miatt nem értem oda időben a vigíliára, de a kórházi kápolnában este tízre már odaértünk a szertartásra: hatalmas tánc volt utána, csakúgy mint másnap a templomban. A börtönben ünnepeltem a húsvétot. Ha valaki öt éve azt mondta volna, ez lesz életem egyik legnagyobb élménye, kinevettem volna. Okeke érsek a karácsonyt, a húsvétot és a születésnapját is mindig a börtönben ünnepli, így legalább évente háromszor ott is esznek húst, mert ezekre az alkalmakra levágat egy marhát, és megfőzik. Példaképemnek tekintem őt, ezért 2020-ban, amikor a Covid miatti lezárások miatt kint rekedtem Onitshában, arra gondoltam, én is oda megyek a születésnapomon. Akkor is levágtunk egy marhát, kaptam egy kötényt és egy fakanalat, lefotóztak, és aztán megfőzték az ételt, én ugyanis valójában nem tudok főzni. Most húsvétkor ismét vettem egy marhát, hamarosan majd azt is levágják. Hatalmas ünnep volt a húsvét a börtönben, örömtáncot jártak, boldogok voltak, hogy nem feledkeztünk meg róluk. A látogatásunk, hogy együtt töltjük velük az ünnepet, visszaadja a hitüket. Üzenetértéke van annak, hogy egy metropolita érsek a börtönben, a rabokkal tölti a húsvétvasárnapot. Ebben az örömben, táncban tényleg ott volt a feltámadás. Az érsek a homíliájában kiemelte, hogy elgörgették a hatalmas követ, ami emberi erővel lehetetlen lett volna. A követ a börtön szimbólumaként használta: ott szó szerint be vannak zárva az emberek, mint amikor valakinek egy kővel eltorlaszolják az útját. És ott igazán érthető a jó hír, hogy a követ elgörgették, és a rabok is szabadok lehetnek lélekben. Én ennél nagyobb ünnepet feltámadáskor soha nem éltem meg.

– Az Amaka nővérrel való találkozás az egyik legnagyobb élményem volt Nigériában. Nagyon örülök, hogy újabb szép terveitek vannak az iskolájában.

– Amaka nővér iskolájában, Ogidiben sok olyan kisgyerek tanul, akinek mi fizetjük a tandíját; most újabb harminc gyerek számára sikerült adományt gyűjteni. De nem csak erre van szükség, hiszen az iskolának csak egy kicsiny épülete van. Ezért támadt egy új ötletem: kellene egy épület azoknak az osztályoknak, amelyeknek most csak egy műanyag tető van a fejük felett a kertben. Erős épületre van szükség, most a napokban például megéltem egy monszunesőt, amit nem bír ki egy gyenge építmény. Fél éven át mindennap van eső, nem mindig viharos, de ha igen, könnyen kifacsarja a fákat, feldönti a kocsikat, lerombolja a házakat. A kőből épült házak viszont megmaradnak, ezért Amaka nővér nagy örömére úgy döntöttünk, hogy az alapítványhoz érkező adományokból segítünk felépíteni az újabb osztálytermeket.

Szerző: Thullner Zsuzsanna

Fotó: Afréka Alapítvány/Facebook