A Szentszék sajtótermében november 26-án délelőtt fél tizenkettőkor mutatták be a Szentatya Evangelii gaudium (magyarul Az Evangélium öröme) kezdetű apostoli buzdítását.
 
Ferenc pápa buzdításában gyakran használja az öröm szót, pontosabban ötvenkilencszer beszél az örömről: aki keresztény, az ne gyászos arccal járkáljon a világban. Ferenc pápa mintegy visszhangozza VI. Pál pápa tanítását, aki így írt 1975-ben: „Őrizzük meg tehát a szív buzgóságát. Őrizzük meg azt az örömöt, hogy továbbadhatjuk az evangéliumot, még ha könnyek között vetünk is. Legyen bennünk ez a szándék szilárd elhatározássá, amitől senki sem tud eltéríteni. Ismerje meg a világ – ez a félelmektől gyötört, de reménykedő világ, mit is jelent az evangélium Jó Híre. De ezt a Hírt nem adhatják tovább szomorú és letört emberek, sem türelmetlen vagy aggódó emberek. Nem adhatja tovább más, csak akinek élete a Krisztusban gyökerező örömöt sugározza, és aki kész föltenni életét, hogy eljöjjön Országa, és az egyház gyökeret eresszen a világ szívébe. (vö. 80. pont)”.

A keresztények reménye, öröme a legnagyobb ajándék, amit ma ennek a világnak adhatunk.

A karácsony fogalma elsőként az ajándék gondolatát ébreszti az emberben: mit fogok kinek ajándékozni, mivel fogom meglepni szeretteimet és ismerőseimet, és mivel fognak ők meglepni engem. Az ajándéknak különlegesnek kell lennie; el kell kápráztatnia a megajándékozottat.

Mennyire más az Isten stílusa. Csendesen és mégis fölülmúlhatatlanul ajándékozott meg bennünket.

A világ teremtése, emberi létünk, a Megváltó elküldése mind nagy-nagy ajándék. Kosztolányi Dezső halála előtt döbbent rá arra, a csillagos eget szemlélve, hogy „mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak vendége voltam”. Mi olyan természetesnek vesszük, hogy járni, látni, beszélni, gondolkodni tudunk. Csak ha valamelyik képességünket elveszítjük, akkor döbbenünk rá értékére. A legnagyobb ajándéka Istennek a Megváltó elküldése volt, saját tulajdon fiát küldte, aki belépett történelmünkbe, és velünk akart maradni. Nikodémusnak mondta Jézus talán a Biblia legszebb mondatát: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3,16) A görög nyelvnek van a magyarban nem ismert igeideje, a folyamatos múlt, ami annyit jelent ez esetben, hogy nem egyszer adta kétezer tizenhárom esztendővel ezelőtt, hanem folyamatosan. S nem akármit adott, hanem önmagát. Ez a legszemélyesebb és legnagyobb ajándék az ember számára, ami mellett minden eltörpül, és Aki mindenkié lehet.

Egyik mai lelki írónk gondolataival kívánok mindenkinek áldott karácsonyi ünnepeket: „Fiú adatott nekünk! Isten emberré lett, megnyílt az ég. Ez az ajándékok ajándéka. Istent nem lehet felülmúlni a szeretetben és ajándékozásban, lehet azonban követni Őt. Legyünk nyitott szívűek az ajándékra és az ajándékozásra.”

Dr. Német László SVD

nagybecskereki püspök

Magyar Kurír