A Szentatya reggel 9 órakor helikopteren indult útnak, és negyed kettőkor tért vissza a Vatikánba. Az egyik legtöbb kárt szenvedett kisvárost, Rovereto di Novit kereste fel.

„Egyre erősebben éreztem annak a szükségét, hogy személyesen eljöjjek közétek” – mondta a Szentaya Rovereto di Novi lakosainak. Így fogalmazott: rajtuk keresztül gondolatban átölel mindenkit, akit a földrengés sújtott Emilia Romagna, Lombardia és Veneto tartományokban.

Emilia Romagna tartomány elnöke, Vasco Errani a lakosság nevében a következőket nyilatkozta a Vatikáni Rádiónak: „Ezekben a nehéz napokban a Szentatya imáival és szolidaritásával, mai látogatásával vigaszt nyújt számunkra, és arról biztosít bennünket, hogy választ tudunk adni a földrengés által okozott kihívásra”.

Carlo Caffarra bolognai bíboros érsek a pápához intézett köszöntő beszédében keserűen állapította meg: a lakosság mindent elveszített, ami kedves volt számára: otthonát, templomait, a városházát, a munkahelyet. Nem veszítette el azonban a hitet és a reményt – hangúlyozta a bíboros, majd így folytatta: „Néhány nappal ezelőtt egy kisgyermek – annyi társa nevében – így szólt hozzám: a lakásunkban sok a repedés, de egyetlen sincs a szívünkben”. Ez az olyan kemény megpróbáltatást kiállt nép ismét megtalálja hiteles és mély egységét. Hitüket erősíti sok pap hősies tanúságtétel, mint például Ivan Martini atya, aki temploma romjai között veszítette életét.

XVI. Benedek pápa is az ő tanúságtételével kezdte a földrengés által sújtott lakossághoz intézett beszédét. Megrendülten emlékezett meg Ivan Martini személyéről, aki, mint ismeretes, az összedőlt templom romjai között lelte halálát. „Miközben tisztelgek emléke előtt, külön köszöntelek benneteket, kedves paptestvérek, akik, most is, mint a térség történelmének nehéz óráiban már annyiszor, nagylelkű szeretettel fordultok Isten népéhez”.

A Szentatya kifejezte: megrendült annyi seb láttán, de látta azt is, hogy sok segítő kéz gondozza a rászorulókat. „Nem vagytok, és soha nem lesztek egyedül!” – hangsúlyoza. Annyi pusztítás és fájdalom közepette sokan kifejezték szolidaritásukat, konkrét segítségüket. Jelenléte ma közöttük ennek a szeretetnek és reménynek az egyik jele.

A pápa köszönetét fejezte ki az önkénteseknek és mindazoknak, akik konkrét tanúságot tesznek szolidaritásukról. Felhívást intézett az illetékes szervekhez és minden állampolgárhoz, hogy az Irgalmas Szamaritánushoz hasonlóan gondoskodjanak a rászorulók ellátásáról.

Az Egyház most is és mindig mellettük áll imáival és szervezetei révén tevékeny segítségével, különös tekintettel a Caritasra, amely elkötelezte magát a plébániai közösségek újjászervezésében – fejezte ki XVI. Benedek. „Isten a menedékünk és az erőnk, nagyszerű támaszunk a szorongattatásban. Ezért nem aggódunk, ha remeg is a föld” – idézte a 46. zsoltárt a Szentatya. Hozzátette: a biztonság a hitből fakad, ezért, bár Jézus is átélte a félelmet és az aggodalmat, bizonyosan tudjuk, hogy Isten velünk van, bármi is történjen. Bár kicsik és törékenyek vagyunk, biztonságban érezzük magunkat az Úr kezében, rábízzuk magunkat szeretetére, amely szilárd, mint a szikla. Erre a sziklára lehet építeni – hangsúlyozta a pápa.

Emlékeztetett: az, hogy a háború nemcsak anyagi pusztításai után újjáépítették Olaszországot, elsősorban lakói hitének és valódi szolidaritásának köszönhetően. XVI. Benedek arra buzdította az észak-olasz tartományok lakóit, hogy hűségesen hivatásukhoz, továbbra is testvéri szeretettel és nagylelkűen, türelemmel és elszántsággal nézzenek szembe a problémákkal, visszautasítva minden olyan kísértést, amelyek sajnos ezekhez a nehéz pillanatokhoz kapcsolódnak.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír