Homíliájában a pápa a napi olvasmányokat magyarázta: Szent Pál apostol a Rómaiakhoz írt levelében (Róm 8,31b–39) Krisztus iránti szeretetéről szól, míg az evangéliumi szakaszban (Lk 13,31–35) Jézus Jeruzsálemet siratja, mert lakói nem értették meg irántuk való szeretetét.

„Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől?” – ismételte meg a Szent Pál levelében elhangzó kérdést Ferenc pápa. Rámutatott: az a bizonyosság, hogy senki sem távolíthatja el Krisztus szeretetétől, megváltoztatta a Népek Apostolának életét, és Krisztus szeretete életének középpontjává vált. Sem az üldöztetések, sem a betegségek, árulások, semmi sem távolíthatta el Pál apostolt Krisztus szeretetétől. Ez lett életének a középpontja, vonatkozási pontja: Krisztus szeretete.

Krisztus szeretete nélkül, anélkül, hogy ezt megélnénk, hogy ebből táplálkoznánk, nem lehetünk keresztények: a keresztény érzi magán az Úr szép tekintetét, végsőkig tartó szeretetét. A keresztény érzi, hogy életét Krisztus vére üdvözítette. „Ezt teszi a szeretet; ez az, ami oly nagy hatással van rám” – fogalmazott a Szentatya.

„A másik, ami szíven üt: Jézus szomorúsága, amellyel Jeruzsálemre tekint”. Te, Jeruzsálem, nem értetted meg a szeretetet. Nem értetted meg Isten gyöngédségét, azt a szép képet, amellyel Jézus ezt kifejezte. (Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint a tyúk a csibéit a szárnyai alá, de te nem akartad). Nem értették meg Isten szeretetét: ez éppen az ellenkezője annak, amit Pál érzett.

Mondhatnánk: Isten szeret engem, de ez egy elvont dolog, ami nem érinti meg a szívemet, és úgy rendezem az életem, ahogy nekem a legjobb. Ez a hűség hiányát jelenti – mondta a pápa. „Jeruzsálem, te nem vagy hűséges; nem hagytad, hogy szeresselek; annyi bálványra bíztad magad, akik mindent megígértek neked, azt mondták, hogy mindent neked adnak, majd magadra hagytak” – sír Jézus. Jézus szíve, Jézus szeretetének szenvedése: az el nem fogadott szeretet szenvedése.

Ferenc pápa rámutatott a napi olvasmányok két ikonjára: az egyik Pál, aki a végsőkig hűséges marad Jézus szeretetéhez; abból merít erőt, hogy tovább haladjon, hogy mindent elviseljen. Gyöngének, bűnösnek érzi magát, de erőt talál Isten szeretetében, a Jézus Krisztussal való találkozásban. A másik oldalon a város és hűtlen népe áll, amely nem fogadja el Jézus szeretetét, sőt, ami még rosszabb: félig éli meg ezt a szeretetet. Egy kicsit igen, egy kicsit nem – pillanatnyi érdekeinek megfelelően. Nézzünk Pálra, akinek bátorsága ebből a szeretetből fakad, és tekintsünk Jézusra, aki sír a hűtlen város miatt. Nézzük Pál hűségét és Jeruzsálem hűtlenségét, és tekintsünk Jézusra, az Ő szívére, Aki annyira szeret.

Pálra vagy Jeruzsálemre hasonlítok jobban? Isten iránti szeretetem olyan erős, mint Pálé, vagy szívem olyan langyos, mint Jeruzsálemé? „Urunk, Boldog II. János Pál közbenjárására segíts minket, hogy válaszolni tudjunk erre a kérdésre. Így legyen!” – fohászkodott homíliája végén a pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír