A püspökök kötelessége: képviselni a hitet, a reményt és a szeretetet

A magyar katolikus egyházfő, bíboros, prímás a lapnak elmondta: „Szent István korában már nagyon szépen meg tudtak fogalmazni olyan eszményeket, amelyekből nem egy ma is érvényes. Az állam célja: a közjó. Nyilván azért kell, érdemes és szabad egyáltalán államot szervezni, hogy az ott élő emberek helyzete valamilyen szempontból jobb legyen. Az államnak az a hivatása, hogy hatékonyabban – még azt is mondanám: az önbíráskodáshoz képest kevesebb erőszakkal és brutalitással – szolgálja a közjót. Ehhez a szolgálathoz azonban szükség van rá, hogy legyen valamilyen elképzelésünk arról, mi a jó az embernek. Erre széles körben elfogadott választ kell adni. Lennie kell olyan közös célkitűzésnek, amit aztán az állam megvalósít – legalábbis igyekszik megvalósítani. Nekünk, keresztényeknek hinnünk kell abban, hogy ez lehetséges.” Erdő Péter Szent Pált idézte, „aki azt tanítja a pogányokról, hogy ők sem mentesek a felelősségtől és a bűntől, mert szívükbe írva hordozzák az isteni törvényt, amit a választott népnek Mózes és a próféták adtak. Tehát az emberek természetéből fakadóan is van rá képessége, hogy felismerje a legfőbb etikai elveket és értékeket. Éppen ezért az alapvető kérdésekben szent meggyőződésünk szerint lehet egyfajta konszenzust találni. Ehhez szorosan kapcsolódik az, amit többé-kevésbé demokráciának hívnak. A kettő nem szakítható el egymástól. Létezik objektív közjó, mely nem a puszta vélemények összege. Mégis: az emberben meglévő alapvető érzék általában elvezet ahhoz, ami valóságosan, objektív értelemben is jó a közösség számára. Newman angol bíboros ezt így fogalmazta meg: biztonságosan ítél a földkerekség. Nem elég azonban látni a jót. Le kell küzdenünk a saját önzésünk és indulataink kísértését is… Cselekedetekben is megnyilvánuló áldozatokat kell hozni… Persze, Szent István korában az igazságosság eszményét – az akkori európai értékrendnek megfelelően – főleg a vallásos meggyőződés határozta meg. Ugyanakkor Szent István felfogásában szépen kifejeződik az akkori Magyarország sajátos helyzete: a többnyelvű, többszokású népesség, amely együtt élve egymást gazdagítja.” A magyar katolikus egyházfő sajnálattal állapította meg, hogy az Imre herceghez írt Intelmek egyik passzusából adódó értékrend – „Az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő” – nem eléggé érvényesül Magyarországon. „De küzdeni kell érte. A jelenleginél jóval nagyobb elszántságra van szükség az egyetértés és a megértés munkálásához. Mindenki arról beszél, hogy ezek fontos értékek, de nem mindenki egyforma odaadással dolgozik értük. Vannak íratlan és írott tabuk egy társadalom életében. Közéjük tartozik, hogy egymás ellen, emberi közösségek, népek ellen gyűlöletet kelteni nem szabad.” A bíboros, prímás kérdésre válaszolva hangsúlyozta, hogy természetesen mindenkinek üzen, „Csak így van értelme.” Czene Gábor újságíró idéz a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) korábbi körleveléből, amelyben a püspökök a nemzeti megújulás érdekében imaévet hirdettek 2006-ra: „Nemzetünk nagyon nagy bajban van, csak Isten irgalma menthet meg minket. Ránk telepszik az elmúlt évszázadok és évtizedek tragédiáinak és kudarcainak sorozata.” Erdő Péter kérdésére – „Miért, nem voltunk nagyon nagy bajban?” – Czene visszakérdezett: „Akkor miben vagyunk most, 2012-ben?” Az MKPK elnökének válasza: „A körlevél évtizedeket és évszázadokat tekint át. Nem hiszem, hogy öt-hat év leforgása alatt ekkora tehertételtől meg lehet szabadulni. Ráadásul az azóta eltelt időszak sem feltétlenül arról szólt, hogy minden a lelki megújulás és a javuló helyzet felé mutat. A körlevél megszületésekor már sok olyan jelet lehetett érzékelni, ami előrevetítette a gazdasági nehézségeket, a válságot, és azt, hogy a múlt megoldatlan problémáinak hordaléka miatt feszültségek keletkeznek a társadalomban… A nemzetközi környezet sem sokat segített a feszültségek oldásában. Nem jó a közhangulat a világban, alapvető gazdasági és politikai kérdésekről folynak a viták. A súlyos aggodalmakkal teli légkör nem kedvez a lelki megnyugvásnak.” Erdő Péter elmondta azt is: „Szent István király olyan országot teremtett, amely megőrizte szuverenitását és önállósága megtartása mellett erős királyságként vált a keresztény Európa részévé. Ami napjainkat illeti: sok országban érzik úgy, hogy kimaradtak a fejlődésből. A megszorítások és elvonások miatt hosszabb távon se látnak esélyt arra, hogy gazdaságuk növekedési pályára álljon. Mindenfelől nagyon kemény kritikákat lehet hallani. A püspökökre már a középkorban is amolyan ombudsmanként tekintettek a hívek. Elvárták, hogy képviselje az érdekeiket, véleményt mondjon az őket foglalkoztató ügyekben. Helyenként ez ma is így lehet. A püspököknek mindig kötelességük képviselni a hitet, a reményt és a szeretetet.”

Magyar Kurír