Az András név jelentése: ‚ékes’, ‚válaszadó’ vagy ‚férfias’. András mint anthróposz, azaz ‚ember’ az ana, azaz ‚fölfelé’ és a tropos, azaz ‚megfordulás’ szavakból, mintegy ‚aki fölfelé, a mennyeiek felé fordult és Teremtőjéhez egyenesedett’. Ékes volt életében, válaszadó a bölcs tanításban, férfias a szenvedésben és anthróposz a dicsőségben – olvasható Jacobus de Voragine: Legenda Aurea című írásában.
András apostol kezdetben, Jánossal együtt, Keresztelő Szent János tanítványa volt, és a tanúságtételt követő napot Jézus társaságában töltötték. András vitte hírül testvérének, Péternek, hogy megtalálták a Messiást. Az első meghívott apostolok közé tartozik, az apostolok névsorában a harmadik. Betszaidából származott és testvérével, Péterrel együtt halász volt. Az Úr a háló mellől hívta meg; attól kezdve kétkedés nélkül hitt Jézusban, és mindenekfölött szerette. A Márk-evangélium szerint Jézus maga hívta meg Simonnal és Zebedeus fiaival, Jakabbal és Jánossal együtt a Galileai-tó partján (1,16–20; vö. Mt 4,18–22). András jelen van, amikor Péternek, Jakabnak és Jánosnak az utolsó időkről beszél Jézus az Olajfák hegyén (Mk 13,3), és Fülöppel ő viszi a pogányokat Jézushoz az utolsó napokban (Jn 13,22).
András apostol nagy tiszteletnek örvendett az első keresztény közösségekben. Kezdetben Keresztelő Szent János tanítványa volt: ez is mutatja, hogy kereső ember volt, aki osztozott Izrael reményében, aki közelebbről meg akarta ismerni az Úr szavát, valóságát – mondta XVI. Benedek pápa 2006 júniusi katekézisében. Hozzátette: András apostol a hit és a remény embere volt. Keresztelő Szent Jánostól hallotta egy napon, hogy Jézus az Isten Báránya. Ennek hatására egy meg nem nevezett, másik tanítvánnyal együtt felkerekedik, hogy kövesse Jézust. János evangélista így ír: „elmentek és megnézték, hol lakik. Aznap nála maradtak”. András értékes pillanatokat élt meg Jézussal. „A kettő közül egyik, aki János szavára követte őt, András volt, Simon Péter testvére. Mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, elmondta neki: 'Megtaláltuk a Messiást', vagyis a Fölkentet, és elvitte Jézushoz.” Nem mindennapi apostoli lelkületről tett tanúságot András. Első volt az apostolok közül, akit Jézus meghívott követésére. A bizánci egyház liturgiája ezért tiszteli őt az „első meghívott” elnevezéssel. A Péter és András közötti testvéri kapcsolat miatt különösen erős a testvéregyházi érzés a római és a konstantinápolyi egyház között – emelte ki a Szentatya.
Nem sokkal Jézus kínszenvedése előtt görögök is érkeztek Jeruzsálembe, húsvét ünnepére – szerepel az evangéliumokban. Valószínűleg istenfélő emberek voltak, akik azért jöttek, hogy imádják Izrael Istenét. András és Fülöp, a két apostol, akiknek görög eredetű volt a nevük, tolmácsként, közvetítőként lépnek föl Jézus és a görögök kis csoportja között. Jézus két tanítványán keresztül a következő, akkor titokzatosnak tűnő szavakat intézi a görögökhöz: „Eljött az óra, mikor megdicsőül az Emberfia. Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem esik a földbe és el nem hal, egyedül marad: de ha elhal, sok termést hoz.” Ezt a következőképpen értelmezte XVI. Benedek pápa: Jézus halálával, amely egy földbe hullott maghoz hasonlít, elérkezik majd megdicsőülésének órája is. Kereszthalála a feltámadásban bőséges termést hoz, az elhalt mag az élet kenyere lesz a világ számára, világosságot hoz a népeknek és kultúráknak. A görög lélekkel, a görög világgal való találkozásra utal a búzamag története, amely magához vonzza a föld és az égbolt erőit, és kenyérré lesz. Jézus prófétai módon megjövendöli, hogy húsvétja gyümölcseként létrejön a görögök, a pogányok, az egész világ egyháza. Ősi hagyományok nem pusztán néhány görög tolmácsának tekintik Andrást, hanem azt tartják, hogy a görögök apostola lett a pünkösdöt követő években.
Az újszövetségi apokrif iratok, különösen az András Cselekedetei sok részletet közölnek az apostol életéből, de ezek történeti hitelessége  kérdéses. Az apostolok szétválása után András Kisázsia tartományban a Fekete-tengertől délre fekvő vidéken, Thrákiában és Görögországban hirdette az evangéliumot. A hagyomány szerint 60-ban, az achaiai Patrasz (Petra) városában keresztre feszítették. Keresztjének szárait nem derékszögben, hanem átlósan ácsolták, azóta nevezik András-keresztnek e formát.
Minthogy a hagyomány szerint X formára ácsolt kereszten szenvedett vértanúságot, Szent András apostol ikonográfiai ábrázolása a késő középkortól jellegzetesen „andráskereszttel” történik, amelyet átfog vagy amelyre felfeszítik. A legenda szerint saját kérésére végezték ki így, mivel nem tartotta magát méltónak, hogy Krisztuséval azonos formájú keresztre feszítsék.
Egy VI. századi ősi elbeszélés, András Passiója szerint az apostol e szavakat mondta vértanúsága elszenvedésekor: „Üdvöz légy, ó Kereszt, amelyet Krisztus teste avatott fel! Azelőtt a kereszt félelmet ébresztett, most azonban mennyei szeretet hatja át. A hívők tudják, mennyi örömet és ajándékot rejt magában. Ó boldog Kereszt, aki az Úr testének fenségét és szépségét vetted magadra, fogadj el engem és vigyél el messzire az emberektől, adj vissza Mesteremnek, hogy általad fogadjon be az, aki általad megváltott engem!”.
Egyházi ünnepe november 30-ára került. Rómában a VI. század óta ünneplik. A Kárpát-medencében épített első keresztény templomok nagy része Szent András tiszteletére épült.
Szent Jeromos szerint András földi maradványait II. Constantius parancsára 357 körül Patraszból Konstantinápolyba szállították. A szent fejereklyéjét 1461-ben Palaiologosz Tamás bizánci despota II. Piusz pápának ajándékozta, az ereklyét a vatikáni Szent Péter-bazilikában helyezték el. Ereklyéi napjainkban Petrában találhatók, a vértanúság helyszínén, miután a VI. Pál pápa 1964-ben visszaajándékozta azt a keleti egyháznak a barátság erősítése végett. Ezen ereklyék a szent kisujját, koponyacsontjának tetejét és annak a keresztnek egy darabját tartalmazzák, amelyre felfeszítették.