JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD

Nagycsütörtök

Nagycsütörtök az Oltáriszentség és az egyházi rend (papság) alapításának ünnepe. Délelőtt olajszentelési misét tartanak a székesegyházakban. A püspök együtt misézik az egyházmegye papjaival, megszenteli a keresztelendők és a betegek olaját, valamint a bérmáláshoz használatos krizmát. A papság ilyenkor megújítja szenteléskor tett ígéreteit. Este minden templomban szentmisével emlékeznek az utolsó vacsorára, az Oltáriszentség alapítására.

A zsidók az Egyiptomból való szabadulást ünnepelték a húsvéti lakomán. Jézus az utolsó vacsorán megújította a régi áldozatot: ő maga lett a húsvéti bárány. Krisztus vére áldozati vér, amely minden embert megszabadít a bűntől, a halál rabságából.

Jézus az utolsó vacsorán elővételezte kereszthalálát: a kenyérrel kezébe vette önmagát és megtörte, majd kiosztotta a tanítványoknak. Meghalt, megtöretett, mint a kenyér, hogy szétoszthassa önmagát. Testével és vérével új életre segíti az éhezőket.

Az esti szentmise elején, a glóriát követően elnémul az orgona, elhallgatnak a templomok harangjai; azt tartják, ilyenkor Rómába mennek, hogy ott gyászolják Krisztust. A szentmise sajátos szertartása a lábmosás. A főcelebráns úgy mossa meg tizenkét hívő lábát, ahogyan Jézus tette egykor az apostolokkal az utolsó vacsorán, amikor szeretetének végső jelét adta: az önmagát teljesen kiüresítő úr megmossa a szolgák lábát.

Az utolsó vacsora után Jézust elfogták. Ettől kezdve az Egyház nem mutat be szentmisét egészen a húsvéti vigíliáig (nagyszombat estig). Az elfogatásnak és Jézus ruháitól való megfosztásának a szimbóluma a nagycsütörtök esti oltárfosztás, amikor a szentmise végén eltávolítják az oltár minden díszét és a hívek csendben, elbocsátás nélkül távoznak a templomból. Ezzel kezdetét veszi a Jézus szenvedésére való emlékezés.

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Szabó Mária üzente 11 éve

Az a húsvéti lakoma - a Pászka, - melyet Jézus is megünnepelt tanítványaival a szabadulás feletti örömben telt. Szentmisénken ezt az örömöt idézik fel a liturgia fehér színe, a virág, az orgonaszó, a felcsendülő Dicsőség, melyet a csengők hangja kísér.
Egyben megjelennek a fájdalom jelei is. Megrázó ellentétek feszülnek. Jézust azon az éjjelen fogják el, amikor szeretetének legnagyobb jelét adja. Elnémulnak a harangok, a csengők, nem szólal meg az orgona sem a feltámadásig. Mint a leölésre szánt bárány - így némulunk el mi is. Jézus elbúcsúzik barátaitól, feltárja előttük a szenvedés és a szeretet összefüggésének titkát. Megígéri a vigasztaló Szentlelket, aki Egyházzá alakítja a tanítványokat és minket is megtanít mindenre.

Válasz

Új bejegyzés

Blog szerkesztése

Közösségben Mindenben