A hegyen innen, a vízen túl, réges - régen szájról- szájra járt ez a mese. Oly régen, hogy nagyanyón kívül kevesen emlékeztek már rá.
Igen ez így van, mondta nagyanyó: Valamikor az emberek nagyon segítették egymást: a fiatalok az öregeket, az idősebbek a fiatalokat , segítő készségükkel, példás életvitelükkel, jó tanácsaikkal , jó szándékkal.
Másként volt a helyzet a gyerekek körében, Ők életkoruknak megfelelően különböző csoportokban szervezték meg játékaikat.A nagyobbak nem szívesen játszottak a kicsikkel, inkább a mozgékonyabb- fürgébb gyerekek kiszorították a társaságukból a gyengébbeket.Ez történt Jancsival is.
Jancsi még 4 - 5 éves korában sem tudott járni, és beszélni is alig, de ő is szeretett volna mindig ott lenni ahol a többi az egészségesebb társai.Ő is szeretett volna labdázni, ugrálni hógolyózni, stb. , Ő mindenkinek útjában volt, vele nem akart senki játszani, ezért sokat könnyezett. Egy aranyos kislány figyelte , hogy egy kisfiú mindig bánatos és könnyesek a szemei. Gondolkozni kezdett azon, hogy miként tudná megvigasztalni, nagyon szívére vette a kisfiú bánatát. Elhatározta, hogy megbeszéli a többi gyerekkel, hogy csak olyan játékot szervezzenek, melybe Jancsit is belehet vonni.
Ő beszélt Cicussal, Cicus Annussal, Annus Bélával, Béla Lacival: Így vették pártfogásukba közösön Jancsit.Választottak maguknak egy új játszóteret, azzal a céllal, hogy Jancsit is betudják vonni a játékaikba. Progjamjaikban foglalták, hogy naponta 2-2 gyermek segíti felállítani a lábára, és megtanítják lépegetni, járni, besétáltatják az óvodába -iskolába őt is. Felváltva segítették, hogy, tudjon járni és beszélni. A nagyobbak meg-meg sétáltatták , hogy a lábai erősödjenek. A kislányok javasolták, hogy üljenek körbe és meséljenek,mindenről, de főleg az ovis és iskolai élményeikről, hogy lélekben Jancsit is felkészítsék a ovis és iskolás kori élmények maradandó szépségeire.
Napról- napra többet és nagyobb türelemmel foglalkoztak vele, örültek a sikereiknek, mert Jancsi nemcsak jobb kedvre kapott, hanem már beszélt is.Rövid időn belül az orvosa ámult el a gyerekek szeretetteljes-csodás- gyógyító munkáin ! Szülei is igen nagy hálával volta a segítőtársak iránt., nem győztek hálát adni Istennek, hogy ily nagy felebaráti szeretettel áldotta meg ezt a gyermekcsoportot.
Jancsinak nagyon jót tett, hogy kortársai befogadták, és segítették Szépen testileg- lelkileg felépült, járhatott iskolába .Ahogy az idő rohant előbbre mind: erősebb és szebb fiatalember vált belőle. Érezte- tudta, hogy a jó Istenen, és Szülein kívül a korabeli felebarátainak köszönheti, és csak végső soron az orvosainak, kiválló - testi lelki állapotát, gyógyulását . Minden szenvedését , kárpótolták azon kegyelmek , melyeket az Úr Jézustól kapott .
Érettségi után teljes mértékben a jó Istennek ajánlotta fel a további életét, hogy Isten szolgájaként mindenkinek meghálálja a sok, türelmes szeretetteljes, segítségét.
A Teremtője elfogadta, megáldotta sok- sok tehetséggel, nagyon- nagy Isten hittel, erővel, egészséggel és kitartó imádságos munkával az emberek javára. Sokszor elmondta, hogy 7777 éves korában is eszébe jutnak, kortársai, és barátai, akik betegségében segítségére voltak. A síron túl is imádkozik a gyerekekért és jótevőjéért !
Sajnos János papnak, ( János Atyának ) azt is meg kellett tapasztalnia, hogy nagyon gyorsan megváltoznak a társadalmi szokások.Napról- napra változnak az emberek és az emberi szokások. Az Isten imádást felváltja a pénz imádata.Kezdték sajnálni a legnagyobb kincsük elveszítését a FELEBARÁTI szeretetet.Sokan látták- érezték az értelmetlen: küzdés -rohanás, vesztét a társadalomra nézve. Tudták, hogy valami rossz irányban mozdult el, ők nem tudnak e gyors változással lépést tartani.
Fájlalták- siratták , hogy oda minden kincsünk, mert nincs nagyobb kincs számukra, mint az Isten és a felebarátaik iránti igaz: : SZERETET,
Megkért akkor engem nagyanyó, hogy ha rendőr leszek szerezzek vissza minden jót és szépet, mindent ami az idők folyamán rendre elveszett., de nem lettem rendőr.! " Én most arra kérlek benneteket, hogy: igyekezzetek sok- sok" hamisítatlan drága kincset" gyűjteni és azt tovább adni!
Nagyanyó