JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD

MORZSÁK ÜNNEP ELŐTT

11 éve | Miclausné Király Erzsébet | 1 hozzászólás

Miközben szerte a Kárpát-medencében Szent István ünnepére készülődünk, s ehhez illesztetten nemzetiszín szalaggal körbefont kenyér sül – e napra készül el a magyarok kenyere, a Szent István-napi kenyér, tartanak kenyérfesztivált, szerveznek Magyar ízek utcáját, s az augusztus 20-hoz kapcsolódó rendezvényeket még lehetne sorolni –, nos, e szinte megszámlálhatatlan „kenyérünnep” kapcsán érdemes azokra gondolni, kiknek e látszólagos bőség idején mindössze morzsa jut.

Tekintsünk ezúttal a kenyérre – így a morzsára is –, életünk meghatározó táplálékára némiképp átvitt értelemben: nemcsak sejtjeink üzemanyagaként, hanem mint lelkünk, szellemiségünk éltetőjére. Ehhez már nem-csak liszt s a hozzá tartozók, derék pékek tudása, hanem bonyolultabb recept szükséges. Mert milyen valójában az a kenyér, amely életben tart bennünket? Eme ropogós, pityókás vagy éppenséggel a nélküli kenyértúltengés idején nem céltalan az értelmes élet táplálékait is számba venni, s alkalomszerűen az országépítő Szent István példájára tekintve végiggondolni, mi az, ami a magunk csendes épülését szolgálja?

Nem intelem, de tény: világunk kultúrmorzsákkal teleszórtan mindenképp másként látható.

Azok pedig gyakorta apróságok, nem nagy dolgok. A minőség mellett szinte kizárólagos mércéjük a hitelesség. És e látszólagos augusztusi kenyérbőség idején feltűnően kevés e morzsa. Kis falvainkba alig jut belőle. Ezért öröm például a természetművészet bikfalvi meghonosítására tett minapi kísérlet. Lehet értelmezni, vitatni, elutasítani, de mindenképp gondolkodásra – s nem fogyasztásra, miként a tömegkultúra, s minden, mit a „tömeg” fogalma határoz meg – késztet. Mert, mikor az egyik művész egy lepusztult kúria udvarán lévő tóban tejjel teli edényeket úsztat, s csendes meditálásra, töprengésre – mi és miért történik velünk? – bátorít, s a mély csendben elered az eső, olyan, mintha ott, Bikfalván egy Tarkovszkij-film képsoraiba léptünk volna. És szerencsénkre ehhez hasonló ízes morzsákat Háromszék falvaiban ezen a nyáron is kínáltak – szimfonikus koncert Vargyason, Csernátonban és Árkoson, fotókiállítás csűrben Illyefalván, filmvetítés Sepsibesenyőn, színésztanoncok előadása Zabolán stb. – csak észre kell venni azokat.

Miközben tehát a Kárpát-medence nagyobb magyar városaiban kenyérszegésre készülnek, életet adó kultúrmorzsákból ha szűkösen is, de jut Háromszék falvaiba is. S ennek most – mikor a közelgő ünnep kapcsán történelembe kapaszkodottan felidézzük, hogy Szent István Koppányt legyőzve apátságokat, kolostorokat, székesegyházakat építtetett, s ezekben elkezdődött a (latin) írásbeliség, iskolákat működtettek, a kornak megfelelő szellemi központok alakultak – visszafogott büszkeséggel, de örülni tudunk.

Mózes László
3szek.ro

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

schrancz Erika üzente 11 éve

Kenyér

De jó lenne friss kenyérnek lenni,
illatommal a világot körbelengni.

Adni magamból bárkinek, aki éhes,
ha nincs mivel vágj, csak hagyni, hogy téphess.

Csak hagyni, hogy megpirult kérgemet
majszolják csínytalan gyermekek.

Hogy tépjenek, osszanak bátran,
hisz kovász koromtól csak erre vártam.

És ha csak árva morzsák maradtak belőlem,
az éhes galambok is lakjanak jól tőlem.

Drága Erzsikém, most Szent István ünnepének előestéjén nagyon is időszerűek
a gondolatok. Köszönjük szépen, és áldott szép hosszú hétvégét kívánok szeretettel.