Mindenkiben fáj egy elmulasztott élet, mindenkiben van egy másik ember, aki lenni szeretett volna. Az embert belülről mindig gyötri valami keresztre feszítő gondolat, oly nagy a különbség köztem és a között a másik között, akivé szeretnék lenni. Minden ember érzi, hogy van egy pont, ahol értéktelenebb, mint a többi.

Mit tennék másként az életemben?
Mi szerettem volna lenni?
Milyen keresztre feszítő gondolataim vannak?
Mi az a pont az életemben, ahol értéktelenebbnek érzem magam másoknál?
Nagyon fontos kérdések…. Őszinte válaszra várnak….

Az irgalmasságnak a célja mindig vízszintes, de az oka függőleges. Mit jelent? Azt jelenti: a célja az, segítsek valakin, aki bajban van. Ez vízszintes. De annak az irgalmasságnak, amiről Jézus beszél, az oka mindig az, hogy mérhetetlenül hálás vagyok Istennek, mert tőle előbb kaptam irgalmasságot. Innen tudom, hogy milyen az irgalmasság, hogy Ő irgalmas volt hozzám. Nem úgy bánik velem, ahogy megérdemelném. Sok mindent kaptam tőle, amit biztos, hogy nem érdemlek. Sok mindent adott, amit nem is kértem, mert nem is tudtam, hogy vannak olyan értékek, de Ő adja a benne hívőknek, és ez mintegy átmegy, átfolyik rajtam. Ilyenné formálja a hívőt is Isten. Az oka, az indítéka tehát onnan felülről való. Ezt azért fontos tudnunk, mert az igazi irgalmasság soha nem azért történik, mert érdemeket akar valaki szerezni, jó akar lenni Isten előtt vagy mások előtt. Nem számításból, nem azért, mert vár érte viszonzást vagy jutalmat. Nem üzletelés az irgalmasság, hanem kaptam valamit, és tovább akarom adni másoknak. Átéli az ilyen ember Isten meg nem érdemelt szeretetét, és ez késszé, képessé teszi arra, hogy ő is így viszonyuljon másokhoz.
Az irgalmasság veszélyes üzem. Meg lehet sérülni közben. Nagyon rá lehet fizetni, sőt bele lehet halni. Visszaélhetnek vele, egyoldalúvá válhat. Veszélyes üzem, de mindennél fontosabb, hogy aki bajban van, azon segítsek. És ha miatta kerülök én is bajba? - Ahogy mondani szoktuk: ez benne van a pakliban. Ezt vállalom. Ez az, amit nagyon sokan nem vállalnak. Előre kiszámítható, hogy egy-egy irgalmas cselekedet áldozatba kerül, és az áldozatot nem akarjuk meghozni. Persze, ez összetett kérdés, hogy hol vannak itt a határok, meg mi a különbség túlbuzgóság és Istennek való engedelmesség között. Veszélyeknek teszi ki magát az, aki irgalmas. Jézus azonban azt mondja: mégis ez a mi utunk, ez az Ő útja, és aki Őt követi, az ezen az úton is követi Őt.
Mert az Isten nélkül maradt ember árva, apátlan. Érzi a kiszolgáltatottságát, ezért fél. Félelmében agresszív lesz, és aki agresszív, az nincs tekintettel másokra, irgalmatlanul cselekszik. Aki irgalmas lelkülettel él, aki megkapja Istentől ezt az ajándékot, az mindig idegennek érzi magát ebben a kegyetlen világban. Jézus is egyebek között ezért volt annyira más, annyira idegen. Viszont Ő mégis erre bátorítja a benne igazán hívőket, hogy merjünk irgalmasak lenni egy irgalmatlan közegben. Ő ehhez erőt is ad azoknak, akik ezt vállalják. Az irgalmas ember valami módon az életet gazdagítja. Sőt sokszor a szó szoros vagy lelki értelmében életet ment.
Jézus tanítása szerint az irgalmasságnak egyetlen feltétele van, az, hogy a másiknak szüksége van rá. És ki az a másik? Kit érdekel? Aki valóban irgalmas lelkülettel él, az soha nem kérdezi, hogy ki a másik, hanem azt kérdezi: mire van szüksége annak, aki most bajban van? Tudom adni, vagy nem? Azonnal tudom, vagy még nekem is valamit tenni kell ennek érdekében? Jézus azt tanítja: egyáltalán nem szempont, hogy kinek kell segíteni, hanem mivel lehet segíteni - ez a kérdés. És ha az ellenségemről van szó? Isten nem volt személyválogató. Ami tudomásomra jut, akinek a bajáról tudok, azon kell segíteni.

Hajlák Attila - István