Missziós vasárnap

Ezen a vasárnapon egyházunk a misszióra hívja fel figyelmünket, mint Jézus művének legfontosabb céljára és tevékenységére. Ismét alkalmunk nyílik idézni Ferenc pápa apostoli buzdításából, amelynek szinte minden oldalát, fejezetét áthatja a missziós lelkület.

Sokféle módon lehet megközelíteni ezt a kérdést. A magam részéről szeretnék egyfajta határozott elhatárolódást kérni. Ne keverjük össze a missziós lelkületet a térítéssel. A térítés a gyanús szekták stílusa, a misszió pedig az evangélium hirdetése.

Jövőre lesz 80 éves az Anonim Alkoholisták nevű önsegélyző társaság példátlan sikereket elkönyvelő, világméretű vállalkozása. Egy alkalommal – még a hőskorban, a 30-as években – történt. Egy felépült alkoholbeteg lelkendezve áradozott az alapítónak: - Én olyan boldog vagyok, hogy el sem tudom mondani. Nem kell már innom! Csoda ami velem történt!” még folytatta volna lelkes áradozását, amikor az alapító Bill Wilson fölnézett jegyzeteiből és rezzenéstelen arccal ennyit mondott:

- Add tovább!

Ez az evangelizáció. Ez a misszió.

Nem beszélünk rá senkit semmire, hanem megmutatjuk magunkat, életünket az embereknek. Ha látják rajtunk, hogy Jézus tanítványai vagyunk, kérdezni fognak.

Ha nem látszik rajtunk ez, akkor jobban tesszük, ha befogjuk a szánkat.

Most hallgassunk meg néhány mondatot Ferenc pápától.

„Az evangelizáláshoz az első motiváció Jézus szeretete, amelyet megkaptunk, a tapasztalat, hogy ő üdvözített minket, arra késztet, hogy egyre jobban szeressük őt. De miféle szeretet az, amely nem érzi szükségét annak, hogy beszéljen a szeretett személyről, hogy bemutassa, hogy megismertesse? Ha nem érezzük közlésének heves vágyát, meg kell állnunk imádságunkban. Kérjük: térjen vissza, hogy magával ragadjon minket. Szükségünk van arra, hogy minden áldott nap könyörögjünk, kérjük kegyelmét, hogy megnyissa hideg szívünket, és felkavarja langyos és felületes életünket. Nyitott szívvel állva előtte, hagyva, hogy szemléljen minket, fel fogjuk ismerni azt a szerető tekintetet. Milyen édes ott állni egy feszület előtt, vagy térdelni az Oltáriszentség előtt, és egyszerűen az ő szeme előtt lenni! Milyen jó engedni, hogy visszatérjen, megérintse az életünket, és útnak indítson minket az ő új életének közlésére! A legjobb motiváció az evangélium hirdetése melletti döntéshez, hogy szeretettel szemléljük, elidőzünk oldalain és szívvel olvassuk. Ha így közeledünk hozzá, szépsége elképeszt, s minden alkalommal magával ragad. Ezért sürgősen szert kell tennünk a szemlélődő lélekre, amely lehetővé teszi, hogy naponta felfedezzük: olyan kincs letéteményesei vagyunk, amely emberibbé tesz, segít, hogy új életet éljünk. Nincs semmi jobb, amit átadhatnánk másoknak.

Néha elveszítjük a misszióért való lelkesedésünket, mert megfeledkezünk arról, hogy az evangélium a személyek legmélyebb vágyainak felel meg, hiszen valamennyien arra vagyunk teremtve, amit az evangélium kínál: a Jézussal való barátságra és a testvéri szeretetre. Ha sikerül megfelelően és szépen megmutatni az evangélium lényegét, az üzenet bizonyosan választ ad a szívek legmélyebb kérdéseire.

Az evangelizációban való lelkesedés ezen meggyőződésen alapszik. Rendelkezésünkre áll az élet és a szeretet kincstára, amely nem csaphat be, az üzenet, amely nem manipulálhat, és nem csalhat meg. Olyan válasz, amely leszáll az ember mélyére, és képes támaszt nyújtani neki, képes felemelni őt. Ama igazság ez, amely nem válik divatjamúlttá, mert be tud hatolni oda, ahová semmi más nem képes. Végtelen szomorúságunkat csak a végtelen szeretet gyógyítja meg.

Nem ugyanaz, ha az ő evangéliumával szeretnénk felépíteni a világot, vagy csak a saját eszünkre támaszkodva. Jól tudjuk, hogy a Jézussal megélt élet sokkal gazdagabbá válik, s hogy vele könnyebb megtalálni minden dolog értelmét. Ezért evangelizálunk. Az igazi misszionárius, aki soha nem felejti, hogy tanítvány is, tudja, hogy Jézus vele együtt jár, vele együtt beszél, vele együtt lélegzik, vele együtt dolgozik. A missziós feladat közben érzi maga mellett az élő Jézust. Ha valaki nem fedezi fel, hogy Jézus jelen van a missziós vállalkozás szívében, hamarosan elveszíti a lelkesedését, és bizonytalanná válik abban, amit továbbad, hiányzik belőle az erő és a szenvedély. És egy olyan személy, aki nem meggyőződéses, lelkes, biztos, szerelmes, nem győz meg senkit.

Jézussal egyesülve keressük azt, amit ő keres, szeressük azt, amit ő szeret.

Egyesek nem vállalják a missziót, mert azt hiszik, hogy semmi sem változhat, ezért hiábavaló a fáradozás. Így gondolkodnak: „Miért kellene megfosztanom magamat a kényelmemtől és a kedvteléseimtől, ha nem látok semmiféle jelentős eredményt?” – Ilyen mentalitással lehetetlen misszionáriusnak lenni. Ez a magatartás egészen pontosan a rosszindulatú mentegetése annak, hogy a kényelembe, a lustaságba, az elégedetlen szomorúságba, az önző ürességbe zártak akarunk maradni. Önpusztító magatartás ez, mert „az ember nem élhet remény nélkül: tartalmatlanságra ítélt élete elviselhetetlenné válna”.

Az ő feltámadása nem múltbeli dolog; életerő lakik benne, amely átjárta a világot. Ahol úgy látszik, hogy minden meghalt, ott apránként mindenfelől a feltámadás csírái jelennek meg. Olyan erő ez, amelynek nincsen párja. Igaz, sokszor úgy látszik, mintha Isten nem létezne: nem csillapodó igazságtalanságokat, rosszaságokat, közömbösséget és könyörtelenséget látunk. Azonban bizonyos az is, hogy a sötétség közepette mindig felfakad valami új, ami előbb vagy utóbb termést hoz. Egy legyalult mezőn az élet makacsul és ellenállhatatlanul visszatér. Sok csúf dolog van, de a jó mindig hajlamos arra, hogy visszatérjen, felfakadjon és elterjedjen. A világban mindennap újjászületik a szépség, amely a történelem drámái által átalakítva támad fel. Az értékek mindig új formában mutatkoznak meg, és tény, hogy az ember sokszor született már újjá visszafordíthatatlannak látszó helyzetekből.

Ez a feltámadás ereje, és minden misszionárius ennek a dinamizmusnak az eszköze.”

A világ sokszor nem érti, vagy úgy tesz, mintha nem értené.

A mai evangéliumban a farizeusok lenézik, megpróbálják tőrbe csalni, megalázni Jézust. A válasz nem bosszú, nem kioktatás, hanem a Mindenség Királyához méltó gyógyítás. Mert ebben a jelenetben Jézus gyógyít. Gyógyítja a gőgösöket, a nem tiszta szándékúakat, a lelketlen rabszolgatartókat, a simulékony, talpnyaló karrieristákat, a pénz, a hatalom bitorlóit, azokat, akik a császárra hivatkozva rabolják ki, adóztatják meg az árvákat, özvegyeket, nincsteleneket, hontalanokat. És még tetszetős ideológiákat is gyártanak hozzá.

Jézus átlát ezeken az embereken. Visszakérdez jó zsidó szokás szerint. „Kinek a képe és felirata ez?” - A császáré. „Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek, ami az Istené.”

Ki ez a császár?

A világ. Fejedelemségeivel, hatalmasságaival, hivatalaival, demokratikusnak hazudott pártjaival, ügynökeivel, adóztató adócsalóival, rabszolgatartóival.

Igen testvérek! Rabszolgatartóival a mai Magyarországon is.

Jézus felszólításának eleget kell tennünk. Adjuk hát meg nekik, ami őket illeti.

Mi az övék?

Semmi! Jézus szavai csengenek vissza Pilátushoz: „Nincs hatalmad felettem.”

A világnak nincs hatalma az emberek felett, de úgy gondolja. A császárnak még önmaga felett sincs hatalma, nemhogy felettünk, keresztények fölött. Ezért gyűlölik a katolikusokat szerte a világon. Nincs hatalmuk felettünk.

Miután megadtuk a császárnak, ami a császáré, a nagy semmit, most az Isten jön.

Mit kell megadnom Istennek?

Semmit. Jól hallottátok! Istentől kaptunk mindent, de ajándékba, mert Ő maga a szeretet. Minden ingyenes.

Tudjuk mi ezt Uram, de azért ez még sincs rendben. Neked nincs szükséged a mi hálánkra, nekünk annál inkább. Olyan jó dolog hálásnak lenni!

Hálás lehetek, ugye édes Jézus?

Köszönöm Neked az életemet, minden pillanatát, minden örömével, nehézségével együtt. Köszönöm a rokonaimat, barátaimat, testvéreimet. Köszönöm a papságomat. Köszönöm, hogy magyar lehetek. Köszönöm, hogy itt szolgálhatok ebben a községben, ahol ennyi tiszta hitű ember él és ahol ennyit tiszta tekintetű, gyönyörű gyerek vesz körül minden vasárnap a szentmisén. Köszönöm, hogy minden gondolatom Te vagy Uram.

Köszönjük, hogy a Tieid lehetünk, hogy Téged imádhatunk, csak Neked szolgálunk.

Legyen áldott az Isten minden angyalaiban és szentjeiben!

Mindörökkön örökké!

Ámen!