Akik Mindszentyt csak politikailag értékelik, azok nem veszik figyelembe, hogy a remény apostola volt – jelentette ki a Mindszenty József bíboros, hercegprímás születésének 120. évfordulójának alkalmából tartott Mindszenty-év keretében, a Terror Házában pénteken rendezett konferencián Áder János köztársasági elnök.

Mint azt Áder a teljesen megtelt konferenciateremben mondta: nem tudjuk őt elhelyezni az illúziókat kergetők és a forradalmat keresők közt, nem voltak világmegváltó gondolatai, ezzel szemben hűséges volt hazájához és eszméihez.

A Mindszentyről szóló szakirodalom jelentős része elfogult, s kevés figyelmet szentel annak a kérdésnek, hogy a hercegprímás külső cselekedeteiben milyen módon mutatkozott meg vallási meggyőződése – figyelmeztetett előadásában Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek. – Ezért aztán vagy idealizált hősként, vagy a korszellemtől távol álló politikusként értelmezik őt.

Erdő Péter a püspöki kar és Mindszenty korabeli megnyilatkozásai alapján kimutatta, hogy mekkora szerepe volt a hercegprímás és a katolikus egyház gondolkodásában az engesztelésnek, amiben kimutatható a fatimai jelenések hatása is. A püspöki kar Isten és az ember kapcsolatára helyezte a hangsúlyt, ami nem politikai cselekvés – mutatott rá a bíboros. Mindszenty Emlékirataiból, amelyben a kinevezéséről is ír, arról, hogy mennyit hezitált, hogy elfogadja-e azt, kiderül, hogy saját főpapi helyzetét is engesztelésként fogta föl.

A püspöki kar megnyilatkozásai nem direkt politikai dokumentumok, de természetesen a püspökök foglalkoznak nem kifejezetten vallási ügyekkel is, mivel a vallásnak van gyakorlati következménye – szögezte le a bíboros, az ókori tartományi zsinatokig, és a Római Birodalom összeomlása utáni állapotokig visszavezetve a püspökök világi ügyekbe való beavatkozásának hagyományát – ekkor ugyanis sokszor az egyházi infrastruktúra, egyházi tekintély volt az egyedül ép, felhasználható közéleti cselekvő, így sokszor a püspökökre hárult a közjó politikai szolgálatának feladata, közéleti tisztségek, bírósági, védelmi feladatok ellátása a politikai vákuum miatt.

Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes és a KDNP elnöke a hercegprímás politikai megnyilatkozásairól és legitimista felfogásáról beszélt. Kiemelte: Mindszenty meg nem alkuvó alkat volt. Ezzel a meg nem alkuvó alkattal hasonlította össze a Demokrata Néppárt elnökének, Barankovics Istvánnak a politikai kompromisszumokra kész alkatát. Semjén beszélt kettejük ellentétéről, téves helyzetfelméréseikről (Barankovics lehetségesnek találta a Szovjetunióval való modus vivendit, Mindszenty abban bízott, a nyugati beavatkozás hamarost véget vet a kommunizmusnak). Különböző volt a Kereszténydemokrata Néppártról, annak felépítéséről és működéséről vallott elképzelésük is. Különböző nézeteik ellenére végül mindkettőüknek azonos sors, az emigráció jutott osztályrészül.

Alberto Bottari de Castello, hazánk apostoli nunciusa megemlítette, hogy már iskolás korában is hallott Mindszentyről. A nuncius felidézte a császári kortól kezdve azokat a főbb eseteket, amikor az egyház szembekerült a világi hatalommal, így például Becket Tamás esetét, akit VIII. Henrik angol király végeztetett ki, a francia forradalmat és a bismarcki kultúrharcot. Erre a szálra fűzte fel Mindszenty esetét is. Bottari de Castello emlékeztetett a konferencia megnyitása előtt levetített filmre is, amelyben XII. Piusz a Szent Péter téren összegyűlt tömeg előtt méltatja a hercegprímást, mire a tömeg azt kiabálja: „Mindszenty, Mindszenty!” A nuncius rámutatott: a bíboros az egyházért és az egyházzal szenvedett.

Az első szekció után Schmitt Mária, a Terror Háza igazgatója és Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter részvételével megnyitották a Mindszentyról szóló kiállítást. Az igazgató asszony kijelentette: a hercegprímás még nem kapta meg az őt megillető helyet a magyar közgondolkodásban. A miniszter úgy vélte: Mindszenty nem maradhat az egyház belügye.

Az ebédszünet után Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg, a Mindszenty Alapítvány elnöke beszélt a Mindszenty életét végigkísérő mondatról, miszerint „devictus vincit”, „legyőzetve győz”. Hozzátette: két csoda is kötődik már a hercegprímás nevéhez, ezeket már vizsgálják, az alapítvány pedig pertársaságra lépett a magyar püspöki karral, hogy hatékonyabban képviseljék Mindszenty boldoggá avatásának ügyét Rómában.

M. Kiss Sándor történészprofesszor, a PPKE BTK tanszékvezető tanára Mindszenty 1956. november 3-án elhangzott rádiószózatát elemezte. Mint mondta: Mindszenty nem merevgerincű volt, hanem örök értékek mentén politizált, gondolkodásának középpontjában a hittel, minden más állásfoglalása eköré rendeződött. M. Kiss leszögezte: Mindszenty egy konzervatív főpap volt, egyben korának modern gondolkodója.

John O’Sullivan angol politikai kommentátor, Margaret Thatcher egykori brit miniszterelnök volt tanácsadója, aki könyvet írt II. János Pál, Thatcher és Ronald Reagan amerikai elnök személyiségéről, kapcsolatáról és hatásáról, gyermekkorára visszaemlékezve elmesélte: már hatévesen hallott a hercegprímásról. Hozzátette: ma sokan örülnének, ha elfelejtenénk a bíborost. O’Sullivan leszögezte: Mindszenty azzal gyakorolta a legnagyobb hatást, hogy fogoly volt az amerikai nagykövetségen, mivel így jelkép lett belőle, és az egész nyugati világ figyelt rá.

SzG/Magyar Kurír

kép: MTI