„Lelketek tisztasága és jámborsága kiérdemli és igényli,
hogy – mivel Isten elfogadott benneteket
és kedvesek vagytok előtte
lelketek tisztasága sok megpróbáltatáson át finomodjék ki egészen.
Ezért, ha olykor kétszeres vagy háromszoros erővel suhog fölöttetek a kard, még ezt is örömmel kell a szeretet jelének tekintenetek.
Külső harc és belső félelem: ez kétélű kard...”

Pennaforti (Penyafordi) Rajmund a Barcelona melletti Pennafort várában született 1175 körül. Szülei az aragóniai királyi családdal álltak rokonságban. Majdnem száz évig élt, ami rendkívül ritka volt abban a korban.

Jogi és teológiai tanulmányokat folytatott. Pappá szentelése után Bolognában jogot tanított; tanítványaitól nem kért tandíjat, megélhetéséről a város gondoskodott. A barcelonai egyházmegye kanonokja volt. Barcelonába visszatérve, negyvenhét éves korában belépett a domonkosok rendjébe. IX. Gergely utasítására Rómába rendelték, a pápa káplánja és gyóntatója lett. Ő állította össze IX. Gergely rendeleteinek gyűjteményét (Decretales).

1238-ban Bolognában a nagykáptalan elöljáróvá választotta. Rajmund pontosabban megfolgalmazta a rendi szabályzatot, de két évvel később fölmentését kérte rendfőnöki tisztsége alól. Nolaszkói (Szent) Péterrel megalapította a Fogolykiváltó Boldogasszonyról elvezett mercedáriusok rendjét; rendalapító társa kérésére megírta a mercedáriusok szabályzatát.

Figyelme a muszlim uralom alatt álló Ibériai-félsziget és Észak-Afrika felé fordult: szorgalmazta a muszlim szolgálatban álló keresztény zsoldosok és szolgák lelkipásztori ellátását. A pogányok és a zsidók megtérítéséért fáradozva több keleti nyelvet elsajátított.

Kiváló gyóntató és bölcs jogász volt, ő állította össze az első egyházjogot. Írásai közül kiemelkedik a Summa casuum a bűnbocsánat szentségének jó és gyümölcsöző kiszolgáltatásáról – a gyóntatók számára jogi és gyóntatói esetekből készített gyűjtemény később a Rajmund Summája címet kapta. Aquinói Szent Tamás az ő biztatására írta meg egyik jeles művét, a Summa contra gentilest.

Nagy tudása és életszentsége miatt többször is püspökké akarták választani, ám ő ezeket a felkéréseket sorra elutasította.

Pennaforti Rajmund 1275 január 6-án halt meg, Barcelonában. Tisztelete rögtön halála után felvirágzott, főként a domonkos rendben. Spanyolországban már 1553-ban volt ünnepe. VIII. Kelemen pápa 1601. április 29-én avatta szentté. 1647 óta Barcelona városának védőszentje. Emléknapját 1969. óta január 7-én ünnepli az Egyház.

A művészetben szerzetesi ruhában ábrázolják, kulccsal a kezében, illetve egyik népszerű csodatétele közben: legendája szerint egyszer kiterítette köpenyét a vízre, és áthajózott egy tengerszoroson.

*

Szent Rajmund áldozópap leveléből:

„A szeretet és béke Istene adjon békességet szíveteknek!

Az igazság hirdetője nem tévedett, hanem helyesen mondta, hogy mindazok, akik buzgón akarnak élni Krisztusban, üldözést szenvednek (vő. 2 Tim3, 12). Úgy gondolom, senki sincs kivéve ez alól az általános szabály adói, csak az, aki vagy elhanyagolja, vagy nem ismeri a fegyelmezett, szent és buzgó életet ebben a világban (Tit 2, 12).

Távol legyen tőletek, hogy ti azok közé tartozzatok, akiknek háza békességes, nyugodt és biztonságos, és akik fölött nincs az Isten büntető vesszeje, akik jó sorsban töltik életüket, és végtére is elkárhoznak.

Lelketek tisztasága és jámborsága kiérdemli és igényli, hogy – mivel Isten elfogadott benneteket, és kedvesek vagytok előtte – lelketek tisztasága sok megpróbáltatáson át finomodjék ki egészen. Ezért, ha olykor kétszeres vagy háromszoros erővel suhog fölöttetek a kard, még ezt is örömmel kell a szeretet jelének tekintenetek.

Külső harc és belső félelem: ez kétélű kard. Belsőleg akkor sokszorozódik, amikor az a bizonyos csalárd szellem álnoksággal és hízelgéssel nyugtalanítja a szívek mélyét. Az ilyenfajta küzdelmeket már eddig is eléggé megismertétek. Enélkül lehetetlen lett volna eljutnotok a belső békéteknek és nyugalmatoknak erre az oly szép rendjére.

Külsőleg viszont akkor sokszorozódik a kard, amikor az egyház lelki javai ellen tör ki alaptalanul az üldözés: ez esetben súlyosabbak a sebek, főleg, ha barátainktól kapjuk azokat.

Ez Krisztus kívánatos és boldog keresztje, egyedül ebben kell dicsekednünk.

Tekintsetek fel tehát hitünk szerzőjére és fenntartójára, Jézusra, aki övéitől ártatlanul szenvedett, és a bűnösök közé számították. Ha tehát isztok a mi Urunk, Jézus csodálatos kelyhéből, adjatok hálát az Úrnak, aki az összes javakat osztogatja.

A szeretet Istene pedig adjon békességet szíveteknek, és gyorsítsa meg előrehaladásotokat.”

Magyar Kurír