Székely János püspök katekézise után a jégeső fenyegetése ellenére hamar megtelt a sportcsarnok körüli terület lelkes fiatalokkal, akiknek a műhelymunkák során számos különböző módon dolgozhatták fel a tanításban hallottakat. Akadtak, akik vidáman-játékosan forgatták meg a püspök atya gondolatait, míg mások az elmélyült, csendes, meditatív imában lelték meg a csoportos foglalkozások között a nekik megfelelőt.

„Sok új emberrel ismerkedtem meg a műhely során és nagyon jó volt megélni, hogy mennyire hasonló az érdeklődésünk, megerősítő volt meghallgatni az ő istenélményeiket” – meséli lelkesen Anikó, aki egy szerzetes által vezetett programon vett részt.

A KIK közössége, akik Felvidékről érkeztek Pécsre, sokatmondóan összemosolyognak, mikor a képmeditációról faggatjuk őket. „A mi meditációnkat egy ferences atya vezette és sokat mesélt arról, hogy ő hogyan tudja képeken keresztül – még álmában is – megélni az istenkapcsolatát. Mi egy keresztet ábrázoló képet kaptunk, melyet kezekből formáltak meg. Újszerű volt számomra és rádöbbentett, milyen jó, hogy ilyen barátaim vannak, ilyen közösséghez tartozhatok” – osztja meg velünk tapasztalatát a csapat egyik fiatal tagja. „De őszintén szólva nagyon nehéz volt koncentrálni az elképesztő meleg miatt” – teszi hozzá társa, máris magyarázatot adva összemosolygásukra.

Több fiatallal is találkoztam, akik a „Mozdulj rá!”jelszavát választották és aktívan dolgozták fel az evangéliumi gondolatokat. Az ő beszámolójuk alapján ez volt talán a legváltozatosabb a műhelyek közül, vezetőiknek sikerült az egyórás programba a mezítlábas füvön sétálástól kezdve a meditációs activity-ig számos érdekes ötlettel feldobni a délutánt. „Nagyon tetszett, mikor különböző kártyalapokat kaptunk, melyek Isten legváltozatosabb arcait ábrázolták, s nekünk ki kellett választani a hozzánk legközelebb állót. Érdekes volt együtt látni a meglepetések Istenét a félelmetes istenarccal.” – meséli az Antióchia közösség egyik tagja.

„Különböző folyadékokból kellett innunk, s meg kellett mondani, hogy a kóla vagy pl. a sima csapvíz oltotta-e pillanatnyilag jobban a szomjunkat. Más volt, mint amire számítottam, de nagyon szimpatikusnak találtam” – mesél az egyik budapesti résztvevő, aki szintén egy aktívan feldolgozó műhelyre jelentkezett.

Az Egy-Más-Közt Műhely tagjai egy domonkos nővér köré gyűlve beszélgettek a fűben. Az ő beszámolójuk alapján megnyílós, beszélgetős, őszinte, lelkigyakorlat-szerű társalgásba csöppentek, melyek sokban segítettek nekik elmélyíteni a püspökatya tanításait. „Miközben próbáltam megnyílni a többiek felé, csomó dologra beszéd közben döbbentem rá, amit a társaimnak köszönhetek” – számol be az egyik önkéntes. A műhelyek tehát jó hangulatban, a változatosság jegyében teltek, mindenkit csak buzdítani tudunk, hogy ne féljenek a következő napok folyamán az összes feldolgozási módot kipróbálni.

Magyar Kurír

Forrás: www.hungarió.hu